Az AS Roma körül zajló folyamatok szurkolóként nagyon érdekelnek. Viszonylag erős idegzetet igényel az olasz fővárosiaknak drukkolni, de ezt már az évek alatt megszokhatta az ember. Szerencsére hétről-hétre képesek a csapatot körülvevő vezetők, újságírók, vagy akár a játékosok is előjönni olyan meglepő fordulatokkal, amit csak a legnívósabb dél-amerikai szappanoperákban láthatunk.
Történt ugyanis, hogy a héten bejelentették az új vezetőedző személyét, aki nem más, mint a „speciális egyes”, alias Jose Mourinho! Bizony! Az AS Roma új vezetőedzője a portugál tréner lesz, hogy ez mennyire jó most még kár lenne vitatni. Annyi szent, ilyen átgondoltan, a következő szezon előtt ennyivel, ráadásul egy felsőpolcos vezetőedzőt bejelenteni máris pozitív hatásokat generál, és véleményem szerint fog is gerjeszteni. Később ez lehet majd a probléma forrása, de ne szaladjunk ennyire előre.
Vasárnap Ranieri masszív Sampdoriaja tükörsimán kifújta a Manchesterből hazatért vert sereg orrát. Ezen nagyon senki sem lepődött meg, még akkor sem, ha volt azon a meccsen minden; meg nem adott gól, kihagyott büntető, és persze két érvényes hazai találat. Egyetlen, pontosabban kettő pozitívuma volt a találkozónak: 1. Fuzato második alkalommal védhetett az olasz első osztályban, 2. láthattuk játszani Darboet, aki védő és nyolc perc alatt nem vallott szégyent. Nagy dolog ez a jelenlegi állapotát tekintve az csapatnak.
Ezt követően, a hét elején egyre hangosabban, majd később hivatalos formában is megjelent a nyílt titok: Fonseca befejezte fővárosi karrierjét. Pontosabban, a szezon végén távozik. A portugál edző a tőle megszokott optimizmussal reagálva annyit mondott, a „maradék meccseket megnyerjük!” Meglátjuk, de nagy pénzben erre szerintem senki ne fogadjon. Később, ha leülepedett picit a sztori, biztosan ígérhetem, kap majd a távozó mester egy saját posztot, ahol jól kielemezzük a munkáját és eredményeit.
Kedden bombaként robbant a hír, jön Jose! Ha megengeditek pár mondatban megfogalmazom a véleményem erről a döntésről. Amikor a Porto, majd az Inter kispadján is BL trófeát nyert, az akkor még igen fiatal portugál, különösebben nem szimpatizáltam vele. Ráadásul az az Inter pont a Roma orra alá törte a borsot. Később, amikor egyre magasabbra került, és egyre nagyobbakat bukott szinte már „sajnáltam”. Összességében azért van ma Ő itt, mert máshová már különösebben nem hívják, DE a marketing értéke, és a vele járó számolatlan kapcsolt előny még bőven él. Ez pedig az AS Roma számára most úgy kell, mint a falat kenyér. Tudják ezt az amerikaiak is, pontosan ezért léptek erre a drága útra. Ha mindenmellé még némi eredményesség is társulna, hatalmas lenne az extázis a farkasok környékén!
Na és persze ennek a posztnak az apropója az esti MU elleni visszavágó. Nyilván az eredmény és az ellenfél ismeretében fölösleges esélyt latolgatni. Nem lesz még egyszer az, ami a Barcelona ellen megtörtént. Egész egyszerűen azért, mert az akkori csapatnak volt tartása, másrészt a katalánok előnyük birtokában rendesen lenézték a fővárosiakat. Ebbe a hibába Gúnárék nem fognak beleesni. Nyomnak majd 1-2 gólt, amivel az utolsó, nem létező reményeinket is szertefoszlatják és már indulhatnak is a döntőbe. Ez van!
Egyébiránt a kezdő nem fog rosszul kinézni, Mirante, Ibanez – Smalling – Mancini, Peres – Pellegrini – Cristante – Karsdorp, Miki – Dzeko – Pedro. Remélem sikerül egy felszabadult produkciót nyújtani, és valami módon szépíteni a Manchesterben összeszedett csorbán. A bajnokságban is maradt még négy találkozó, közte két igen komoly. A bajnok Intert és a városi derbit soha nem lehet fél vállról venni, plusz lesz még két kisebb ellenfél, a Crotone és a Spezia személyben. Jöhetnek a fiatalok, kicsit vissza kellene szerezni valamit az önbecsülésből így a nyári szünet előtt.