Magabiztos győzelemmel kezdte az Európa Liga egyenes kieséses szakaszát a Roma, némileg talán meglepően sima győzelmet arattunk. Idegenben két góllal, kapott gól nélkül vertük a Bragát, innentől kezdve elmondhatjuk, hogy a továbbjutás félig-meddig a zsákban van, és kínos lenne kiesni. Ezért viszont elég nagy árat fizettünk, ami miatt nem lehet teljes az örömünk.
Még egy ilyen győzelem, és nem marad több katonám – mondta Paulo Fonseca, amikor a hátvédjeire pillantott a meccs után a sérültek listáján. Ha pozitívan szemléljük a történteket, tulajdonképpen csak egy védőnk sérült meg, hiszen Cristante már eleve vészmegoldásként szerepel a védelem közepén.
Jól kezdte a Roma a mérkőzést, már az ötödik percben egy kontra végén megszereztük a vezetést. Cristante remek megoldással hatástalanította a Braga támadását, ami után Spinazzola indult meg a szélen, majd a centerezését Dzeko egy klasszismegoldással piszkálta a kapuba. Kellett Dzekónak az ilyen visszatérés, és tényleg egy remek megoldással juttatta előnybe a csapatot. Cristante viszont valószínűleg ebbe a mozdulatába sérült bele , így két perccel később kénytelen volt elhagyni a pályát, helyére Bruno Peres érkezett. Kellett egy 10-15 perc, amíg akklimatizálódott a Roma az új felálláshoz, Spinazzola beljebb húzódott, Peres-é lett a szél, de egy idő után működött ez is.
Gyakorlatilag az Udinese meccshez hasonló fölényben és nyugalomban érezhettük magunkat 90 percen keresztül. A Bragát sikerült helyzetek nélkül tartani, Gaitan néhány elképzelése rejtett magában némi veszélyt, ezenkívül még Galeno próbálkozott megkavarni a lapokat, de mindig álltuk a sarat. A második félidő nagyrészében aztán emberelőnyben voltunk, végül megoldottuk takarékon, és Mayoral góljával kétgólós előnnyel várhatjuk a visszavágót.
Sajnos azonban a győzelem mellett nem lehetünk maradéktalanul boldogok, ugyanis Cristante mellett még Ibanezt is elveszítettük. Háromvédős rendszerhez általában nem árt három egészséges hátvéd, ez most nálunk egy darab. De azt meg kell hagyni, hogy Mancini Romás karrierjének egyik legjobb teljesítményét hozta, nem jutott túl rajta senki. Irányította a védelmet, a végén még azt is mondhatjuk, hogy a kapitányi karszalag sem égette nagyon. Kicsit furcsa volt, miközben Dzeko is a pályán volt, de úgy tűnik, hogy a jövőre nézve abszolút kapitány matéria.
Vasárnap pedig már a Benevento ellen játszunk, akik jelenleg nem éppen életük formáját futják, legutóbb január 6-án hagyták el győztesen a pályát. Azóta három döntetlen mellett három vereség a mérlegük, köztük egy elég kínos Crotone elleni 1-4-es gyufa. Ettől függetlenül Inzaghiék viszonylagos biztonságban vannak a tabellán, köszönhetően a kiesőhelyen álló hármas borzasztó formájának, és hogy ők azért csipegetik a pontokat.
Nincs tehát nagy kényszerben a Benevento, míg mi igen, hiszen ahhoz, hogy az elmaradt Juventus-Napoli után is még biztosan BL helyen maradjunk, nem szabad pontokat veszíteni velük szemben. A Benevento papíron egy ideális ellenfél, nem nagyon állnak vissza védekezni, az ellentámadásokat pedig nem épp a legjobban védekezik le, a ligában ők kapták a legtöbb gólt kontrából. Amennyiben gyors támadásépítésre szeretnénk apellálni, Fonsecának talán megfontolandó Dzeko helyett Mayorallal kezdeni, aki jobban tudja lendületből támadni a területet, mint a bosnyák, aki inkább pozíciós játékban hasznosabb.
A legnagyobb kérdőjel azonban a védelem. A hírek szerint az idáig kegyvesztett Fazio lehet a megoldás, Mancini és Spinazzola mellé őt várják a védelem közepére. Nem a legideálisabb, mert rendkívül meccshiányos, és csúcsformában is a leglassabb védőnk, de a Benevento ellen talán bele kell férnie. Mindenesetre jó lenne minél előbb összekaparni Smallingékat.
Ősszel 5-2-re vertük aktuális ellenfelünket, de az a meccs Benevento vezetéssel indult. Azóta bebizonyosodott, hogy a kötelezőket remekül tudjuk hozni, most is ez a feladat. Akármilyen összetákolt védelemmel, de csak a győzelem elfogadható.