Túl vagyunk egy zakón Torinóban, a szokásos Juve ellen, most következik a másik fekete-fehér csíkos csapat, az Udinese.
Viszonylag traumák nélkül éltük meg a sokadik zakót a Juve otthonában, ami valahol végtelenül elkeserítő. Mintha már megszoktuk volna és már nem is bíznánk abban, hogy meg tudjuk verni őket. Pedig minden olyan szépnek tűnt a meccs előtt, harmadik hely, ébredező Borja Mayoral, remek formában lévő Villar. Persze ott voltak a negatív előjelek is, Pedro sérült, Smalling sérült, Pellegrini lapok miatt eltiltva, Dzeko ki tudja miért a kispadon. Jobban belegondolva, meg sem kéne lepődnünk túlzottan az eredményen. Különösen bosszantók az olyan kifejezések, hogy „jó teljesítménnyel kaptunk ki”, hát mi volt annyira jó a mi torinói teljesítményünkben? Abban, ahogy Cristiano gólja előtt, Alex Sandro körbe-körbe megsétáltatta a tehetetlen Cristantét, na abban minden benne volt.
Megy a vita, hogy kell-e, szabad-e kritizálni Fonsecát, illetve, hogy Borja Mayoral mennyire fér a kezdőbe, amikor van egy bevethető Dzeko a kispadon. Sajnos, a Juve ellen látottak alapján, azt kell mondani, hogy jár valamennyi kritika a portugál mesternek. Borja Mayoralt pedig teljesen eltüntették, szinte labdába se tudott érni.
Lehet magyarázni a bizonyítványt: labdabirtoklás, passzok száma, lövések, szögletek… De ezek csak üres számok, amik jelen esetben eltorzítják a valóságot. Valójában Szczesny kapuja nagyon ritkán forgott veszélyben, nagyon kevés dolga akadt a mi „néhai” lengyel hálóőrünknek. Utólag a Juvénak be kellett volna tennie Buffont, különösebb megerőltetés nélkül tovább javíthatták volna az „öreg” statisztikáit, nem mintha szüksége lenne rá.
Engem a legjobban az apátia dühít, ahogyan megérte a Roma ezt a vereséget. Régen, egy ilyen zakó után, legalább volt egy mégoly tehetetlen indulat, vagy akár indokolatlan felháborodás. Most meg szinte semmi. Még bírózni sincs kedvem, pedig egyes elemzők szerint, amikor Villar és Rabiot találkoztak a Juve tizenhatosában, azért nyugodtan járhatott volna egy büntető. De egyrészt szerintem ez nagyon is vitatható helyzet volt, másrészt úgy érzem, hogy rajtunk talán az sem segített volna. Szép dolog 14 lövésről beszélni, de sokkal kevésbé szép ha megnézzük, hogy abból összvissz 3 tartott a kapura.
De a Rómánál valahogy mégis mindenki elégedett, mindenki büszke. Megmondta Fonseca is a meccs után, hogy „büszke” a csapatára. Talán ez a hozzáállás adta meg az alaphangulatot, ez sugárzott a játékosokból is, akik közül többen, a közösségi médiában, megosztottak egy sor pozitivitást és büszkeséget sugárzó posztot a zakó után. Pau López: „A vereség ellenére, büszke vagyok a csapatra. Csak így tovább.” Kumbulla: „jó csapatjáték”. Borja Mayoral: „Mindenki nagyot dolgozott”. Ezzel nem kicsit haragították magukra a romanista szurkolók többségét. Veretout lett a „legnagyobb áldozat”, miután megosztott egy olyat, hogy „egyenlő szinten a bajnokkal, büszkeséggel”, annyi sértést kapott, hogy ki kellett kapcsolnia a kommenteket a profilján. Jellemző, hogy Villar itt is okosabb volt, ő csak valami olyasmit írt, hogy „fel fogunk állni”. Ő legalább felfogta, hogy „leütöttek” minket.
Veretout az Instagramon: „Egyenlőek a bajnokkal, büszkeséggel.” Ez is elmulasztott egy remek alkalmat, hogy csendben maradjon.
Többen felidéztek egy korábbi edzőt, a „Kopasz” Spallettit, aki 2016-ban a következőket mondta, miután oda-vissza kikaptunk a Real Madridtól, annak ellenére, hogy „jól” játszottunk: „Háromszor annyi helyzetünk volt, ha megszerezzük a vezetést, azzal megváltoztathattuk volna a meccs pszichológiáját. De muszáj realistának lenni: 2-0 az első meccsen és a visszavágón is, be kell fogni a szánkat és irány haza. És senki se merjen örülni a teljesítménynek, senki se merjen kiejteni egyetlen elismerő szót sem. Csak rosszat csináltunk.” Micsoda különbség, pedig az „csak” a Real Madrid volt, nem az egyik „ősellenségünk”, képzeljük el most miket mondana a „Kopasz”.
Persze utólag a Roma is érzi, hogy ez a „szertári optimizmussal” kombinált törődöttség nem célravezető. Szóval most megy a magyarázkodás, például a napokban olvastam a Corriere dello Sportban egy cikket, amiben Fonseca meccs utáni nyilatkozatát magyarázták, hogy a portugál mester úgy értette, hogy büszke a csapat hozzáállására, valójában nagyon is dühös az eredmény miatt, valójában ő a legdühösebb. Oké, ha ők mondják biztos úgy van. Közben a romanista szurkolók többsége nem volt túl „büszke” a zakó után.
Egy gonosz kérdés: Ezek közül most ti kinek a mezét vennétek meg 100 euróért? Csak mert mindenki nagyon „büszke”.
Tudjátok szerintem kik voltak még elégedetlenek? Már a romanista szurkolókon kívül. Szerintem Friedkinék. Dan és Ryan most is ott ültek a lelátón, ezek mindenhová követik a csapatot, ami nem kis szó, pláne ilyen covidos időkben. Láttátok, amikor egyszer valahogy odakeveredtünk a Juve kapujához és volt valami helyzetszerű szituáció? Ryan Friedkin, egyem a szívét, felugrott a helyéről, mintha ki tudja mekkora lehetőség lett volna, de sajnos gyorsan vissza is ült. Nem tudom elhinni, hogy Friedkin elégedett lenne ezzel a teljesítménnyel. Nem annyira az eredménnyel van a baj, ki lehet kapni a Juvétól Torinóban. Beszélhetünk mi „eredményválságról”, meg „kezdő edző” Pirloról, de ennél a mostani Rómánál sokkal „nagyobb fiúk” is lógó orral jöttek onnan haza. Viszont sajnos szinte egy másodpercre sem tűnt úgy, hogy megnyerhetnénk a meccset.
Mit lehet most mondani? Bízzunk a jövőben! Bízzunk benne, hogy a visszatért El Shaarawy gyorsan kiizzadja a Kínában összeszedett toxinokat. Bízzunk benne, hogy amit mostanában látunk Villartól nem egy délibáb, hanem a spanyol „kissrác” tényleg ilyen ügyes. Bízzunk benne, hogy Pedro újra formába lendül és nemcsak abban merül ki a szerepe, hogy anekdotákkal szórakoztatja a többi spanyolt, a „régi szép időkről”. Bízzunk benne, hogy Smalling még végig fog tudni játszani legalább pár hónapot úgy, hogy közben egyszer sem sérül le. Bízzunk benne, hogy Zaniolót újra össze tudják rakni és áprilisban már játszani fog. Bízzunk benne, hogy Dzeko nem fog a kispadon megrohadni, hanem játszani fog és gólokat fog szerezni. Bízzunk benne, hogy Borja Mayoral nemcsak a Crotone, a Cluj és a Spezia ellen fog jól játszani és gólokat szerezni, hanem a „nagyobb” ellenfelek ellen is döntő jelentősége lesz. Bízzunk benne, hogy Reynolds be fog válni és azonnal jól fog szerepelni Európában is. Bízzunk benne, hogy Fonseca mester alulról építkező játéka magasabb szintre lép és végre különösebb drámák nélkül ki tudjuk majd hozni a labdát a térfelünkről, mint a többi „normális” csapat.
Szerencsére még nincs túl nagy baj! Ezt nagyon fontos leszögezni. A Roma célja a BL indulást érő első 4 hely és még mindig bőven lőtávolságon belül vagyunk. Sokan úgy konferálták fel a Juve elleni meccset, hogy ezen fog eldőlni mennyire reális a Roma számára az első 4 hely. Elnézést, de ez egy baromság! Még semmiről sem késtünk le! Fonseca mesternek és a csapatnak még bőven van lehetősége odaérni a célba. Csak az a kérdés, hogy majd tudnak-e élni a lehetőségekkel.
Apropó lehetőségek, már jön is az első, vasárnap délben érkezik az Udinese az Olimpicóba (élő közvetítés 12:25-től a Digisport1-en). Gotti mester Udineséje lelkesen érkezik Rómába, utoljára otthon fogadták a Veronát, a 83-ik percben Silvestri öngóljával megszerezték a vezetést és Deulofeu a 91-ik percben beállította a 2-0-ás végeredményt. Ezzel a sikerrel az Udinese 24 pontnál tart és a táblázat 11-ik helyén vannak, 6 győzelemmel, 6 vereséggel és 9 döntetlennel. Érdekes intő jel lehet, hogy ennek az Udinesének mindegy, hogy hol játszanak, otthon, vagy idegenben, szinte fillérre ugyanazt a teljesítményt hozzák. Illetve ha ránézünk az órára, láthatjuk, hogy a második félidő elején és végén a legveszélyesebbek, ugyanakkor az utolsó félórában kapják a legtöbb gólt.
A legtöbb gólt az argentin De Paul szerezte, 5 találat 20 meccsen, de egyben ő alakította ki a legtöbb gólhelyzetet (16) és övé a legtöbb lövés is (43). Szerintem, de nemcsak szerintem, De Paul a legjobb játékosuk. Az is jellemző az Udinesére, hogy sokan szereznek gólt, idén már 10 különböző játékosuk volt eredményes. Pereyra adta a legtöbb gólpasszt (4) és ő fut a legtöbbet a meccseken (átlagban 10,9 km). Még ki lehet emelni a kapust, Mussót, övé a harmadik legtöbb clean sheet a Serie A-ban, 19 meccs után 6-szor sikerült kapott gól nélkül végeznie. Csak Donnarumma és Handanovic tudtak még nála is jobban szerepelni. Ráadásul nem csak egy jó időszakról van szó, Musso tényleg ennyire jó, tavaly ő tartotta a rekordot 14 clean sheettel.
Gotti mester többnyire 3-5-2-ben szokta játszatni a csapatát, néha átállt 3-5-1-1-re, Pereyrával, aki visszalépett Lasagna, vagy Deulofeu mögé. A Roma ellen nem fog játszani Forestieri, aki egy hónapra kidőlt izomsérüléssel, meg Jajalo és Pussetto, akik mindketten keresztszalag szakadást szenvedtek. Kérdéses Prodl és főleg Pereyra játéka, akik izomsérüléssel bajlódnak. Fentiek alapján itt egy tipp az Udinese kezdőjére:
Udinese (3-5-2): Musso; Bonifazi, Nuytinck, Samir; Stryger Larsen, De Paul, Arslan, Walace, Zeegelaar; Llorente, Deulofeu.
Rómában újra a csapattal edzenek Pedro és El Shaarawy. Ugyanakkor Fonseca mester a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy El Shaarawy még nem áll készen, hogy az Udinese ellen pályára lépjen, szerinte túl sokáig nem játszott, Pedro viszont bevethető. De az elemzők szerint, Fonseca mester minden bizonnyal Mkhitaryanra és az eltiltása után visszatérő Pellegrinire fogja bízni a befejező csatár mögötti pozíciókat.
Apropó El Shaarawy, annak ellenére amiket Fonseca mester mondott a sajtótájékoztatóján, úgy tűnik nincs túl rossz formában, legalábbis a pénteken történtek alapján. Elsha péntek délután Róma Eur kerületében járt, pontosabban a barátja, Alessio Cerci lakásán, ahol videojátékokkal játszottak (ennyit a sztárok legendásan extravagáns életviteléről, a következő hír az lesz, hogy a bélyeggyűjteményét rendezgette). Arra tért vissza az autójához (egy Lamborghini, mert miért is ne?), hogy egy autótolvaj betörte a kocsija ablakát és már a zárral matatott. Több se kellett a a savonai Fáraónak és a tolvajra vetette magát, a tettes megpróbált elmenekülni, de egy rövid üldözés után, El Shaarawy utolérte és a földre sodorta. Ezek után, „hősünk” átadta az elkövetőt (egy többszörösen elítélt, chilei bevándorlót) két civil ruhás nyomozónak, akiket a járókelők értesítettek, hogy „fennforgás van folyamatban”. Ki se néztem volna El Shaarawyból! Ilyesmire inkább egy Bonuccitól, vagy esetleg még egy Nainggolantól számítottam volna. Jelek szerint nem szabad lenézni El Shaarawyt!
A csatár posztra tovább tart a „párbaj” Borja Mayoral és Dzeko között, Fonseca mester nem is árulta el, hogy melyikük fog kezdeni, de a többség elég egyértelműen a spanyol játékára számít. A védelemben úgy volt, hogy nem lesz változás és marad a Kumbulla, Mancini és Ibanez alkotta trió, főleg mivel Smalling továbbra is sérült. De Fonseca mester elmondta, hogy a pénteki edzésen Kumbulla lesérült, most várják az orvosi stáb jelentését a pontos állapotáról. Ha Kumbulla nem fog tudni játszani, akkor szokás szerint Cristante lehet az alternatíva. Ez befolyásolja a középpálya kérdését is, hogy ki fog kezdeni Veretout mellett, Cristante, vagy Villar. A széleken Karsdorp és Spinazzola, a kapuban pedig Pau López fognak kezdeni. Leírom „szépen” is:
Roma (3-4-2-1): Pau López; Mancini, Ibanez, Cristante; Karsdorp, Villar, Veretout, Spinazzola; Pellegrini, Mkhitaryan; Mayoral.
A fogadóirodák oddszai alapján, természetesen a Roma az esélyes, nem is lehetne másképp. Nem lebecsülve az Udinesét, a legnagyobb kérdés talán az, hogy hogyan dolgoztuk fel a sokadik elveszített rangadót. Vajon mennyire viselték meg a csapatot a Fonseca mestert és a játékosokat ért kritikák? Ez egy kis ciklus kezdete lesz, amikor háromnaponta fogunk játszani, kezdjük vasárnap az Udinesével, benne lesz a Braga elleni EL párharc és a listavezető Milannal fogunk végezni, február 28-án. Ezt a ciklust jól kéne kezdeni, Torinóban ki lehetett kapni a Juvetól, de Rómában nem szabad hibázni, a mégoly tiszteletre méltó Udinese ellen. Forza Roma mindenkinek!