A Roma eddig két győzelemmel nyitotta az idei évet, így most már 33 ponttal áll a 3. helyen. Ha esetleg nem lenne elég a hármas akkor ez 3 vereség és 3 döntetlen mellett jött össze, a többi meccsen mind sikerült a három pont begyűjtése. Eddig egyetlen szám nem volt hármas, reméljük vasárnap délutánra az is azzá változik majd. Az Olimpico-ba látogat majd az Inter vasárnap délben ami mindig fontos mérkőzés, de a két csapat jelenleg a dobogón áll, 1 és 4 pontra (mennyi is a különbség? Véletlen lenne? Aligha!) az első helyezett Milantól, amely a Beffanatól, (aki ugye egy Öreg Hölgy) szezonja első vereségét kapta.

Mi is játszottunk azonban Befana alkalmából, szerda délután, magyar szempontból elég nézhetetlenül munkaidőben. Calabriaba utazott a Roma, azzal a céllal, hogy begyűjtse az aktuális 3 pontját egy kiesőjelölt csapat ellen, ez pedig meg is történt. Ezt a kiszámíthatóságot még mindig nem tudtam megszokni. Emlékeztek még, hogy a „konzisztencia” volt Rudi Garcia mantrája kevésbé sikeresebb évében? Úgy néz ki most találtuk meg. Megint gyakorlatilag komolyabb kérdések nélkül dőlt el a találkozó sorsa, kellemesen korán ráadásul, így tudott is pihenni a csapat. Dzeko például nem is kezdett, de Borja Mayoral két góllal elfeledtette, hogy ő itt bizony egy kevésbé beváltnak tekintett cserecsatár. Először Mkhitaryan nagyszerű beadását pofozta 4 méterről a kapuba, majd megmutatta, hogy tud ő magától is: egy labdaszerzés után kapott labdát és társak hiányában egy hatalmas gólt eresztett meg a felsőbe. Ezután a spanyol kiharcolt még egy tizenegyest is, most az önmagát egyre inkább megtaláló Karsdorp beadása után. Ezt a korábban gólpasszt adó örmény értékesítette és még csak a 35. percnél tartottunk. Utána egyébként már nem is történt nagyon sok esemény, szögletből szépített a Crotone, és majdnem izgalmassá változott a vége amikor Pau Lopez kikalandozott a kapuból és az „üres” (a fél védelem már beállt a lövő elé) kapura tartó lövést Peres vágta ki.

Így tehát egészen idilli hangolódással fordulunk rá erre a találkozóra. Az Inter már egy kicsit kevésbé: ők kikaptak attól a Sampdoria-tól akiket mi pont az ezelőtti fordulóban tudtunk legyűrni egy özönvízzel kísért „évnyitó” meccsen. Azon a találkozón nem számíthattak Lukaku-ra, aki 12 góljával a bajnokság második legjobb góllövője, de mostanra elvileg visszatér majd a belga, így egészen más lesz a helyzetünk majd ellenük. D’Ambrosio azonban pont azon a meccsen sérült meg, egy kemény találkozás után egyből látszott, hogy nagy a baj, sérült is a térdszalagja, jobbulást kívánok neki! A Roma egy tartalékosabb calabriai kezdő után egész jó helyzetben van: sérültek között mindössze Calafiori és Pedro található (a konstansnak tekinthető Zaniolo, Pastore duó mellett) Spinazzola már a csapattal edzett és Pellegrini, Dzeko, Veretout hármas, akik csereként álltak be a Crotone ellen, mind kezdeni fognak jó eséllyel.

Mondhatnánk azt is, hogy bizakodva várjuk a mérkőzést? Szerintem semmiképpen. Az Atalanta és a Napoli elleni kijózanító négyesek mindenki kedvét elvették attól, hogy nagy álmokat dédelgessen a komoly játék és taktikai erőt felvonultató ellenfelekkel szemben. A Conte vezette Inter márpedig még a keret ismerete nélkül is annak számít így a jó eredmények és a sok, viszonylag sima győzelem ellenére is inkább aggodalommal várom a meccset. Furcsa tehát ilyen helyzetben készülni a rangadóra, de hátha Fonseca idénre kitalált valamit, hogy hogyan kéne nyerni a nagy meccseken, vagy legalábbis a következő kettőn.