Sorozatban három vesztes mérkőzés után fogadta a Roma a Parma csapatát. Sajnos egyelőre nem úgy tűnik, hogy a hosszú pihenő jót tett volna a csapatnak, pedig a kényszerszünet előtt is rosszul állt a szénánk, na meg a legfontosabb játékosok dőltek ki egymás után. Ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között jó kedvvel tud leülni meccset nézni!
Már csak arról is, hogy fontos volt-e a Parma elleni mérkőzés vagy sem, hosszasan lehetne érveket ütköztetni. Egyáltalán mi fontos most a Roma háza táján? Elnökünk van is, meg nincs is, sportigazgató hol van, hol nincs. A héten egy újabb klublegendának tették ki a szűrért, mindemellett felmerült Spalletti harmadik kinevezése vezetőedzőként. A Bajnokok Ligája ugyebár rég elúszott, az meg, hogy indulhatunk-e jövőre az EL-ben, hát döntse el mindenki, mennyire égető probléma.
A Parma meccs is nagyjából ilyen színezetű volt. Fonseca újra három belső védővel kezdett, Smalling sérülése miatt középen Cristantéval. Róla sokszor elmondjuk, hogy nem a saját posztján játszik, de eddig legalább a középpályán tette ezt. Persze ezt csak a kényszer szülte, nem is nagyon lesz rá többet példa, a Brescia ellen például már Fazio fog kezdeni. A tizenegyest róla kaptuk, de ezt megint inkább a kis színesek közé tenném, mondjuk úgy, hogy könnyű síppal fújta be Fabbri, amellett, hogy a védelmi hiba elvitathatatlan.
Egyébként ne csak a negatív hullámokat lökjük tovább, ez most egy egész jó meccs volt. Az első félidőben ugyan nem sok tiszta helyzetünk volt, de azért így is fölényben volt a Roma, Pellegrini hamar kiegyenlíthetett volna, de az átlövése még csak kapufát talált. Aztán a félidő végén Mkhitaryan kiegyenlített, dicsérjük meg Bruno Perest, aki az egyik legjobb meccsét hozta, előbb megküzdött a labdáért, majd ő adta a gólpasszt. Ezután még Mancini is fejelhetett egyet nagy helyzetben, akár vezethetett volna a Roma a félidőben.
A második félidőt is aktívan kezdte a Roma, bő tíz perccel a kezdés után Veretout megszerezte a vezetést, és beállította a végeredményt. Tényleg egész jól mutattunk, folyékony volt a játék, habár a Parma még párszor ránk hozta a frászt. Először Kucka hozott össze majdnem egy újabb tizenegyest, de egyszer volt Budán kutyavásár, majd Gervinhót kapták lesen. A végén még elszórakoztuk a világ összes ziccerét, de nem bosszulta meg magát, a miénk lett a három pont.
Szombaton megyünk Bresciába, az utolsó előtti helyezetthez. Nem áll jól a kékek szénája sem, a bentmaradás már gyakorlatilag elúszott – gondolhatnánk mi, de Diego Lopez még nem adta fel. A sorsolásuk nem a legkönnyebb, játszanak még rajtunk kívül a Lazióval és az Atalantával is, míg a rivális Lecce és Genoa hátralévő meccsei sokkal barátságosabbnak tűnnek.
Az életéért küzd a Brescia, de mi a magunk részéről nem lennénk elégedettek egy kínkeserves győzelemmel, szeretnénk jó játékot is mellé. Személy szerint nem sokat várok már az idei szezontól, őszintén szólva, ha valaki elém tenne egy papírt, hogy átpörgethetjük, és nem fogok rá emlékezni, aláírnám. Jó lenne, ha Zaniolo és Diawara visszanyerné a formáját, talán az EL-ben még lehet valamit alkotni – na nem olyan játékkal, mint amit mostanában produkálunk, de ennyi. Amíg nem tisztázódnak a klub körüli kérdések, amíg nem lesz egy arca a csapatnak, addig fölösleges bármiben reménykedni.