Rekordhosszúságú szünet után indult újra a Roma szezonja. Három nehéz hónap után lépett pályára a csapat, ennyit pedig egyetlen nyári szünet alkalmával sem szokás pihenni. És hát az sem egészen hétköznapi, hogy a nyár közepén kell tétmeccseket játszani. Márpedig most ez vár a csapatra.

Ranieri Sampdoriája volt az első ellenfél a restart után, és amellett, hogy epekedve vártuk már, hogy a topligás csapatok közül talán utolsóként a Roma is pályára lépjen, Fonseca kitett nekünk egy olyan kezdőt, amilyet még soha nem láthattunk. Diawara rögtön a kezdőbe tért vissza a sérülése után, Ibanez először kezdett a Serie A-ban, Pellegrini pedig a padon találta magát. A szokatlan helyzetben pályára lépő összeszokatlan kezdő elég sok hibával játszott, Diawarán főleg meglátszódott a rengeteg kihagyás. Gyakorlatilag ő szöktette Gabbiadinit a gólja előtt egy olyan passzal, ami sem Ibaneznek, sem Miranténak nem ment, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha Ibanez odafigyel, akkor ebből nem keletkezhetett volna gólhelyzet.

Annak ellenére, hogy már a 11. percben hátrányba kerültünk, nem omlott össze a Roma, és bár nem mondhatjuk, hogy fölé nőtt a Sampdoriának az első félidőben, de Mkhitaryan, Dzeko és Pastore is komoly helyzetbe tudott kerülni. Sőt, Veretout lőtt még egy teljesen szabályos gólt is, amit aztán végül annuláltak. A labdarúgás szabálykönyvében ez áll:

„…általában nem szabálytalanság, ha a labda érinti egy játékos kezét/ karját:

• közvetlenül a játékos saját fejéről vagy testéről (a lábfejét is beleértve)
• közvetlenül egy közelben lévő másik játékos fejéről vagy testéről (a lábfejét is beleértve)
• ha a kéz/kar a testhez közel van, és nem teszi a testet természetellenesen nagyobbá
•  amikor a játékos elesik és a kéz/kar a test és a talaj között van támaszként, de nem a testtől oldalirányba vagy függőlegesen kinyújtva.”

A második félidő körülbelül úgy folytatódott, ahogy az első zajlott, sok pontatlanság, kiegyenlített játék. A 60. percben Fonseca cserélt hármat, beállt Cristante, Pellegrini és Zappacosta, Diawara, Pastore és Bruno Peres helyére. Az öt cserelehetőség biztosan nagy előny lesz az olyan edzők számára, akik inkább meccs közben irányítják jól a csapatot, nem pedig egy megkérdőjelezhetetlen forgatókönyvvel küldik pályára már a kezdő sípszótól. Fonseca ilyen edző, és a hármas csere négy perc után meghozta gyümölcsét, amikor Pellegrini szenzációs passzából Dzeko kiegyenlített. Ezután már átvette az irányítást a Roma, Kolarov pár percre rá kis híján megfordította az állást szabadrúgásból, de ezt végül a hajrában Dzeko tette meg, szinte ugyanolyan góllal, mint amilyen az első volt, ezúttal Cristante passzából. Ez volt a 104. gólja Roma mezben, amire nem sokan fogadtunk volna az első szezonjában.

A körülményekhez képest elég jó formában megyünk Milánóba vasárnap délután. Az északiak eggyel több meccset játszottak, a kupa elődöntő révén, a bajnokságban jelenleg nyolcadikok, miután 4-1-re verték a Leccét.  A Lecce azóta kapott egy négyest a Juventus-tól is, szóval ne legyünk elájulva, de mindenképpen simán nyertek. A Samp ellen jól beszálló Pellegrini és Cristante valószínűleg kezdeni fog, mint ahogy arra is számíthatunk, hogy Mancini kezd Smalling mellett a védelemben. Nálunk hiányozni fog Zaniolo, náluk nem lesz Ibrahimovic, Musacchio és Duarte. Ha szeretnénk életben tartani a BL reményeket, mindenképpen győzni kell, és ha a Samp elleni meccsen mutatott szebbik arcát hozza a csapat, sikerülhet is.