A Roma, péntek este, otthon kapott ki 3-2-re a Bolognától, a Serie A 23-ik fordulójában.

Fonseca mester kezdőjét, ahogy már megszokhattuk, ezúttal is nem kis részben a kényszerítő körülmények szabták meg. Dzeko mögött, az eltiltott Pellegrini helyett, Mkhitaryan kezdett, aki ugyan nem volt túl eredményes, de több alkalommal is megcsillogtatta az ötletességét és a tagadhatatlan technikai tudását. Balra Perotti kiszorította Kluivertet a kezdőből és Kolarov is visszatért a kezdőbe, egyes elemzők szerint, nem azért mert mostanában annyival jobb teljesítményt nyújtott mint Spinazzola, hanem inkább a tekintélye, az öltözőben uralkodó erőviszonyok miatt.

A Bologna egy fiatal és szemtelen csapattal kezdett, elől a „halhatatlan” Palacióval, a széleken kiegészítve két gyors szélsővel, Orsolinivel és Barrow-val. Egy jól szervezett 4-3-3-at láthattunk Mihajlovic mestertől (jobbulást neki). Részben a tabellán elfoglalt megnyugtató pozíciójuk és az edzőjük személyisége miatt is, támadó szellemiséggel, agresszíven és határozottan léptek fel a játék minden fázisában. Így álltak fel a csapatok:

ROMA (4-2-3-1): Pau Lopez; Santon (61’Bruno Peres), Mancini, Smalling, Kolarov; Veretout (79’Kalinic), Cristante; Cengiz Under (57’Perez), Mkhitaryan, Perotti; Dzeko.

BOLOGNA (4-3-3): Skorupski; Tomiyasu, Danilo, Bani, Denswil; Svanberg (73’Dominguez), Schouten, Soriano; Orsolini (83’Skov Olsen), Barrow (86’Juwara), Palacio.

Már a meccs legelején sejteni lehetett, hogy nem lesz jó vége. A Bologna ultra offenzív letámadása teljesen megzavarta a Roma alulról építkező játékát, a fővárosiak szinte ki se tudták hozni a labdát a térfelükről. Palacio a két szélső, Santon és Kolarov felé terelte a labdát, akiket meg letámadtak a szélső támadóik. A Bologna szélső védői pedig arra kényszerítették a Roma szárnyait, Ündert és Perottit, hogy hátul maradjanak, távol a Bologna kapujától. Középen, a három középpályás is fellépett és a saját területükön támadták le a Roma két középpályását és a függőlegesen mozgó Mkhitaryant. Dzekót gyakorlatilag teljesen elszigetelték. Labdaszerzés után azonnal agresszíven támadtak, Palacio folyamatosan „kinyújtotta” a Roma védelmi vonalát, akkor is, amikor egyedül került szembe a két középső védővel, közben Barrow és Orsolini valósággal lubickoltak, bemozogva az üresen maradt területekre.

Leginkább Veretout volt az, aki „feláldozta magát” és mindig visszafutott a saját tizenhatosába, a szélről érkező támadásoknál. Közben a bal szélen Kolarov és Perotti többnyire hiába próbálták védekezésre kényszeríteni a Bolognát. A Roma megszokott, labdatartásra épülő játéka csődöt mondott és a letámadásos védekezése pedig túl lassú volt. A Roma játékosai avval töltötték a meccs jelentős részét, hogy a labdavesztések után, kétségbeesetten futottak a saját kapujuk felé, üldözve a Bologna játékosait, akik szinte mindig remekül érezték, hogy mikor kell megindulni az üres területekre.

Már a Bologna is rájött, hogy a Roma támadói nem jelentenek túl nagy veszélyt. Ezúttal is könnyen kiszámítható megmozdulások és valószerűtlen egyéni próbálkozások jellemezték a támadóinkat, akik rendszeresen „visszaadták” a labdát az ellenfél védelmének és nagyban elősegítették az ellenfél kontráit. Smalling és Mancini pedig szenvedtek, folyamatosan szembe találták magukat az ellenfél gyors támadóival, miközben a szélső védőink rendre késve értek vissza.

Tehát Mihajlovic mester csapata nagyjából azt csinált, amit csak akart, miközben Fonseca mester látszólag döbbenten figyelte az eseményeket. Az eredmény nem maradt el, a Bologna a 16-ik percben megszerezte a vezetést. Smalling látványosan hibázott, így Orsolini „magányosan” betört a Roma tizenhatosába és megverte Pau Lópezt.

A Roma 6 perccel később egyenlített, Kolarov megeresztett egy veszélyes, lapos beadást (nem sok ilyet láttunk a Rómától), a labda átment keresztbe az érkező Dzeko lábai között (sigh) és a kétségbeesetten becsúszó Denswil, megelőzve a mögötte érkező Ündert, a saját hálójába sodorta a labdát. Azt hihettük volna, hogy a lelkes hazai szurkolók bíztatására, a Roma magára talált. De ez a gól csak egy elszigetelt epizód volt, valójában semmi sem változott, továbbra is a Bologna akarata érvényesült.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, még szerencsénk se volt, alig 4 perccel a Roma gólja után, Barrow megeresztett egy lövést a roma tizenhatosának a sarkából, ami irányt változtatott Santonon és természetesen védhetetlenül a kapu felső sarkába vágódott. Újra vezetett a Bologna, a játék képe alapján teljesen megérdemelten.

A gól után a Roma látszólag nem is reagált, közben Fonseca meg dühöngött, mert a játékosai lassúak voltak és mindig késve értek a labdákra. Az eredmény még csúnyább is lehetett volna, de Pau López életben tartotta a csapatot, egy szép védéssel Palacio ellen. Véget ért a félidő és az amúgy példásan szurkoló hazai közönség kifütyülte a Rómát.

A második félidőre nem változott a Roma összeállítása és sajnos nem változott a Roma játéka sem, továbbra is szenvedett a Bologna ellen. Közben Kolarov leállt veszekedni a szurkolókkal, azok pedig „szépen” kifütyülték. Ennek megfelelően, nem kellett sokat várni a Bologna harmadik góljára, az 51-ik percben Barrow egy az egyben kicselezte Mancinit, akit Santon szokás szerint magára hagyott és megverte Pau Lópezt.

Ekkor Fonseca mester megpróbált tenni is valamit és az 57-ik percben, Ünder helyére, beállította Carles Pérezt. Tudjátok, aki most jött a Barcából és akiről azóta az új edzőjük elmondta, hogy már bánja, hogy elengedte (de csak mert lesérült Dembele). Valójában a „kis katalán” tényleg jól állt be, legalábbis aktívabb volt mint a török. De senki se gondoljon túl nagy dolgokra, a 61-ik percben volt egy lövése, ami középre tartott és amit Skorupski könnyedén védett.

A 61-ik percben Fonseca mester megint próbálkozott és az „élőhalott” Santon helyére, betette a Brazíliából frissen visszazavart Bruno Perest (csak mert ugye Florenzi nem fért be ebbe a csapatba, bár őt meg pont most kiállították). Ekkor végre, nagy nehezen történt valami. A 73-ik percben Pérez agresszíven visszaszerzett egy labdát a Bologna tizenhatosa előtt, visszaadta Cristanténak, aki egyből továbbtette Dzekónak, ő ki a szélre Bruno Peresnek, aki pedig beívelte középre. Az érkező Mkhitaryan pedig, aki amúgy másfél méter magas sámlira állítva, a Bologna kapujának a felső sarkába fejelte a labdát. Ez szép volt, ilyenből kellett volna még legalább 3-4 és akkor lett volna értelme a meccsnek.

Ekkor úgy tűnt, hogy a Roma talán képes lehet megmenteni legalább egy pontocskát, ebből a meccsnek álcázott katasztrófából. Fonseca mester is hitt a csodában és a 79-ik percben, bevetette a Petrachi sportigazgató úr által rendelkezésére bocsátott félelmetes keret egy másik „gyöngyszemét”, becserélte Kalinicet, Veretout helyére.

Sajnos alig egy perccel később, Cristante végleg lelohasztotta a romanista reményeket. Dzeko hátrafelé passzolt, szokás szerint nem túl pontosan, Cristante pedig szokás szerint későn ért oda, megelőzte őt a sokkal gyorsabb Orsolini. De Cristante, ha már úgyis ott volt és mivel a labdát nem érhette el, szépen felrúgta Orsolinit, ahogy kell. Több se kellett a kiváló Guida bíró úrnak, aki egyből adott egy szép piros lapot és ezzel az emberhátránnyal nagyjából el is intézte a Rómát.

Dzeko adta fel utoljára, összevissza cselezgetett a Bologna tizenhatosában és megeresztett egy életerős, de középre tartó lövést, amit Skorupski védett, ám a kipattanót ismét Dzeko szerezte meg és ezúttal egy szép átemeléssel próbálkozott, ami végül csak arra lett jó, hogy Skorupski bemutassa a meccs talán legszebb védését. Maradt a 2-3, a meccset 5 perc hosszabbítás után lefújták és az Olimpico közönsége szépen kifütyülte a csapatot.

Egyszer olvastam valahol, hogy a krízis kifejezés az ősi görögöknél eredetileg azt jelentette, hogy változás és amikor azt mondták, hogy egy szervezet krízisben van, azt úgy kellett érteni, hogy átalakulásokon megy át. Hát a Rómánál a krízis nem ezt jelenti, mert telnek az évek, megváltoznak a szereplők, de mindig visszaköszönnek ugyanazok a hibák, megmagyarázhatatlan furcsaságok, amiket már évtizedekkel ezelőtt is láttunk a csapat körül. Például egy jó eredmény után, többnyire jön egy rossz. Viszont a rossz eredmények ritkán maradnak folytatás nélkül.

Friedkin úrnak üzenném, hogy ha komolyan gondolja ezt a dolgot a Rómával, akkor talán érdemes lenne sietni, mert lehet, hogy itt hamarosan döntéseket kell hozni. Az elmúlt két meccsen látottak alapján, sajnos egyáltalán nem biztos, hogy ráér majd a szezon végén intézkedni.

Jövő hét szombaton pedig megyünk „Atalantába” (természetesen hátrányból is nyertek a Fiorentina ellen, szóval már 3 ponttal előttünk állnak a táblázaton), addig is forza Roma mindenkinek!