Vasárnap este hatkor a Roma a Laziót fogadja, a Serie A 21-ik fordulójában.
A Roma lesz a meccs házigazdája, aminek jelen esetben nincs különösebb jelentősége. A szurkoló táborok már jó ideje elosztották egymás között a Stadio Olimpicót: a „Curva Sud”, a déli kanyar, a Rómáé, az északi pedig a Lazióé. De ez nem volt mindig így, eredetileg a mi pizsamakék „unokatesóinknak” is a déli kanyar volt a törzshelyük, az ő szurkolóik is onnan buzdították a kedvenceiket. Amikor pedig egymás ellen játszott a két csapat (amikor a Lazio éppen nem volt másodosztályban), akkor mindig a házigazda szurkolói foglalták el a Curva Sudot.
Ez az állapot egy konkrét időpontig tartott, az 1973 március 11-én három órakor megrendezett Lazio-Roma meccsig. Aznap történt a hírhedt „Cacciata” (magyarul „elzavarás”). Abban a szezonban a Lazio nagyon erős volt, sokkal erősebb a Rómánál. Tommaso Maestrelli mester csapatában olyanok játszottak mint Re Cecconi, D’Amico, Wilson, Chinaglia… Tényleg nagyon jók voltak! Végül a harmadik helyen végeztek a tabellán, de a legutolsó pillanatig versenyben voltak a bajnoki címért, csak az utolsó fordulóban előzte meg őket az egyik szokásos északi, fekete csíkos brigád, abban az évben éppen a Juvén volt a sor.
Quintus Horatius Flaccus után: „Sosem fogsz nagyobb dolgot látni a földön mint Roma”
De márciusban a „strandkorlátnál” még szentül hittek a bajnoki címben, természetesen a Roma ellen is nagyon lelkesek voltak. Igazuk is volt, azt a meccset viszonylag simán megnyerték 2-0-ra, bár végül nem sokra mentek vele, ahogy már említettem, akkor is a Juve örülhetett a végén. De nem is a meccs eredménye volt a lényeg, az teljesen mellékes a történet szempontjából.
A meccs háromkor kezdődött és a Roma szurkolói 11-kor el akarták foglalni a megszokott helyüket a Curva Sudban, de egy meglepetés várta őket: ott találtak egy csomó Lazio szurkolót, akik nagyban díszítették volna fel a lelátókat a zászlóikkal. Valamilyen szempontból érthető volt a romanisták meglepetése, az előző szezonban például ez a probléma nem merült fel, mert a Lazio a „természetes élőhelyén”, a másodosztályban vitézkedett. A romanisták elszoktak attól, hogy az „unokatesókkal” osztozzanak a stadionon és cseppet sem tetszett nekik ez az állapot.
Kialakult egy adok-kapok a két szurkolótábor között, aminek az lett a vége, hogy a Lazio szurkolók kiszorultak a szektor egyik szegletébe és ott is maradtak a meccs végéig. Mindeközben a Curva Sud megtelt Roma szurkolókkal és sárga-piros zászlókkal. A következő városi derbin, 1973 decemberében, a Roma szurkolók már jóval a meccs előtt elzárták a bejáratokat a szektorba és a Lazio szimpatizánsok már csak az északi kanyarból nézhették a Curva Sudot.
A romanista legendáriumban, amikor felidézik ezt a napot, olyan kifejezéseket szoktak használni a pizsamakék szurkolók magatartásának a leírására, mint „futás”, vagy „menekülés”. De azóta a Lazio szurkolók között előkerült egy pár revizionista, akik szentül esküsznek rá, hogy szó sem volt menekülésről, a rendőrök választották szét a szurkolókat. Illetve azt is megmagyarázták, hogy később nem a romanisták miatt nem mertek visszamenni a Curva Sudba, valójában arról is a rendőrök tehetnek, akik berendelték a szurkolók vezetőit és hatóságilag jelölték ki a Curva Sudot a Rómának, az északi kanyart pedig a Laziónak. Akárhogy is történt, a végeredmény a lényeg: attól a naptól kezdve a Curva Sud csak a Rómáé.
„Roma gyermekei, kapitányok és szimbólumok… Ez az én büszkeségem, ami neked sosem lehet!”
Nem mellékes, hogy a következő szezonban a Lazio megnyerte a bajnokságot, az volt a klub első bajnoki címe! Egy páratlanul dicsőséges időszak volt ez a Lazio számára, soha korábban nem volt ilyen erős csapatuk és addig talán sosem voltak annyira népszerűek. Ehhez képest a Roma ’73-ban a 11-ik, ’74-ben pedig a 8-ik helyen végzett. Mindennek ellenére, a fene nagy sikerek közepette, ez a sok dicsőség arra se volt elég a Laziónak, hogy Rómában, a Rómával szemben, megőrizze a törzshelyét a stadionban! Tehát amikor legközelebb „rivalizálásról”, meg „szembenállásról” beszél valaki, a két fővárosi klub kapcsán, vagy amikor valaki elkezdi boncolgatni a mi „derék unokatesóink” utolsó eredményeit és a Roma viszonylagos sikertelenségét, mindenkinek jusson az eszébe, hogy ki van otthon és ki a vendég!
Látszólag az idén is a Lazio az esélyes, Inzaghi mester csapata eddig remekül szerepelt a bajnokságban. A napokban olvastam egy interjút a megunhatatlan Lotito elnök úrtól, aki többek között büszkén nyilatkozott a klubban uralkodó „családias hangulatról” és arról, hogy anno miért szavazott bizalmat a híresebb Inzaghi ügyetlenebb öccsének a kispadra: mert szerinte akkor már megérett egy fontosabb edzői feladatra. Hehe, biztos így volt, de én arra is emlékszem, hogy Lotito elnök úr a Salernitana kispadját szánta Inzaghinak. Csak azért lett végül a Lazio edzője, mert Bielsa, az utolsó utáni pillanatban, mégsem volt hajlandó elfoglalni a Lazio kispadját, annak ellenére, hogy már megállapodtak vele és csak az érkezését várták Rómába, legalábbis Lotito elnök úr akkori nyilatkozatai szerint.
Vigyázz Ciro, csúszik…
A Lazio mindig nagyon „lelkes” szokott lenni a Roma elleni meccsek előtt (utánuk általában már sokkal kevésbé), de az idén ez fokozottan igaz, mivel tényleg szárnyalnak a tabellán: 45 ponttal magabiztosan a harmadik helyen állnak, 8 pont előnnyel a Roma előtt és alig 2 ponttal lemaradva a második helyezett Inter mögött, annak ellenére, hogy egy meccsel kevesebbet játszottak, a Verona elleni elhalasztott meccs miatt. A kiváló Inzaghi mester mellett, a csapat legfőbb erőssége egyértelműen Ciro Immobile, aki miután korábban már megbukott Dortmundban és Sevillában, az idén megtáltosodott és 19 meccsen 23 gólt szerzett, ami tényleg lenyűgöző teljesítmény. Másik erősségük, hogy nagyon tudnak tizenegyest kapni, a „madarászok” javára az idén 19 bajnoki meccsen 13 büntetőt ítéltek meg, ami szintén lenyűgöző teljesítmény, csak más értelemben. Ez egyébként valamilyen szinten megmagyarázza Immobile káprázatos gólerősségét is, mivel a 23 góljából 9-et büntetőből szerzett.
A kisebbik Inzaghi csapatának az idén, az abnormális mennyiségű tizenegyesen kívül, a sérülésekkel is több szerencséje van mint a Rómának. Most is csak három játékosuk szerepel a sérültek listáján: az ifjabbik Lukaku, Cataldi és Marusic. De ne gondoljunk nagy dolgokra, mindhárom vissza fog térni január végéig, legkésőbb február közepéig. Itt egy tipp a kezdőjükre:
Lazio (3-5-2): Strakosha; Luiz Felipe, Acerbi, Radu; Lazzari, Milinkovic-Savic, Lucas Leiva, Luis Alberto, Lulic; Correa, Immobile.
Apropó Immobile és a büntetők, láttátok a büntetőjét a Napoli ellen? Hát igen, azért most se sikerül ott mindig minden. A héten, az utolsó meccsükön, kizúgtak a kupából Gattuso mester Napolija ellen, egy 1-0-ás vereséggel. Pedig megkapták a már szokásosnak mondható tizenegyesüket, csak Immobile ezúttal úgy döntött, hogy nem értékesíti, inkább elcsúszik, seggre ül és fölé rúgja. Labda ment ki a futópályára, Lazio pedig ment ki a kupából. Jellemző a mostanában a Lazio körül uralkodó hurráhangulatra, hogy a hagyományosan „madarász párti” Corriere dello Sportban, úgy értékelték a vereséget, hogy nem számít, mert ez csak az olasz kupa volt. Bezzeg amikor megnyerték a kupát, akkor nem ezt mondták, de a következetesség sosem volt az erősségük.
Ajjaj, ez bizony mellé ment… Nem baj, majd próbálkozhat a következő büntetőnél, idén úgyis kapnak bőven.
Érthető módon, a Lazio szurkolókra hagyományosan jellemző egy kisebbségi komplexus a Rómával szemben, ami többek között abban szokott megnyilvánulni, hogy mindig a Rómával vannak elfoglalva. Ahelyett, hogy örülnének a csapatuk meglehetősen ritka sikereinek, ahelyett, hogy a saját játékosaik teljesítményét ünnepelnék, inkább a Rómát, vagy a Rómához kötődő szereplőket szokták támadni. Mostanában a kedvenc célpontjuk Zaniolo volt, akinek a feltűnése a Rómában, egy valóra vált rémálom volt minden „pizsamakék” szurkoló számára. A fiatal tehetséget számolatlanul érték a támadások, többnyire nem is a játékát, hanem a személyét támadták, de előszeretettel gyalázták a családját, elsősorban az édesanyját. Tehát amikor Zaniolo lesérült a Juve ellen, a „strandkorlát” szurkolói jobban örültek, mintha megnyerték volna a bajnokságot. A sérülése után, a Samp elleni meccsen, a „madarászok” egy „kedves kis kórust” dedikáltak a Roma sérült csatárának, amiben nagyjából az egész stadion részt vett, látható élvezettel és határtalan lelkesedéssel: „Zaniolo salta con noi” (magyarul „Zaniolo ugrálj velünk”). Jellemző Zaniolo fiatal korára és tapasztalatlanságára, hogy a közösségi hálón reagált a kórusokra, Instagramon posztolta, hogy „alacsonyabb rendűek”. Meg kell neki bocsátani, Zaniolo még fiatal és még nem tanulta meg, hogy ezekkel nem szabad kommunikálni, teljesen felesleges és értelmetlen.
Az elmúlt éjjel pedig elhelyeztek egy transzparenst Trigoria közelében, amire felírták, hogy „Zaniolo mint Rocca… Roma sántája” és még egy „ízléses” tolókocsit is rajzoltak. Itt természetesen Francesco Roccára utaltak, a Roma legendás szélsőjére a hetvenes-nyolcvanas évekből, aki egy az olasz válogatottal lejátszott mérkőzés másnapján, edzésen szenvedett súlyos térdsérülést és akinek emiatt tragikusan rövid lett a labdarúgói pályafutása. Teljesen mellékes, de jellemző Rocca emberi nagyságára, hogy a sérülése után sem keseredett el, edzőként folytatta a pályafutását és szó szerint több tucat olasz korosztályos válogatottat irányított sikeresen, hosszú évtizedeken keresztül. Francesco Rocca lánya, Chiara, a Facebook profilján, egy érzelmes üzenetben válaszolt az apját ért támadásra, amiből itt most csak a befejezést ragadnám ki: „Szégyelljétek magatokat, most és mindörökké!”
„Zaniolo mint Rocca… Roma sántája”
Apropó sérültek, Diawara kiesésével tovább fogyatkozott a bevethető játékosok száma a Rómában, de jó hír, hogy Perotti és Pastore pénteken már nagyjából a csapattal edzettek és legalább a keretben ott lesznek az „unokatesók” ellen. Mkhitaryan viszont előreláthatólag csak a 22-ik fordulóban lesz bevethető. Fonseca mester elmondása szerint, Cristante sincs a toppon, de Diawara kiesése azt is jelenti, hogy Cristanténak muszáj lesz játszania. A portugál mester szerint jobb egy nem 100%-os Cristante, mint Mancinit előre léptetni a középpályára. Fentiek alapján itt egy tipp a Roma kezdőjére:
Roma (4-2-3-1): Pau López; Florenzi, Mancini, Smalling, Kolarov; Cristante, Veretout; Ünder, Pellegrini, Kluivert; Dzeko.
A meccs előtti sajtótájékoztatón, Fonseca mester azt is elmondta, hogy 4 védővel fogunk játszani, azt viszont nem akarta elárulni, hogy kik fognak kezdeni Spinazzola, Santon és Kolarov közül. Illetve azt is elmondta, hogy szerinte most nem kéne túlzottan megváltoztatni a csapatot. Szó volt az átigazolásokról is, többek között elhangzott, hogy a közeljövőben várható egy erősítés a szárny posztra, Zaniolo pótlására. Evvel kapcsolatban, az utolsó név a napokban Carles Perez Sayol. A Barcelona 22 éves szárnyát állítólag a katalánok hajlandóak lennének kölcsönadni, kötelező kivásárlással 12-13 millióért. Ha hihetünk a pletykáknak, akkor a klubok már megállapodtak egymással, már csak a játékos ügynökével kell dűlőre jutni. Reméljük a legjobbakat, eddig a Barcelonából elég ritkán jött jó erősítés.
Jellemző, hogy a Lazióhoz képest, a Roma merőben más hangnemben közelít a derbihez. Szombaton nyílt edzést tartottak Trigoriában és körülbelül ezerötszáz szurkoló kilátogatott, hogy bíztassák a csapatot.
A fogadóirodák oddszai eléggé kiegyenlített mérkőzést jósolnak, bár el kell ismerni, hogy enyhe Lazio fölényt mutatnak. Elnézve a két csapat pillanatnyi formáját ez egyáltalán nem meglepő, az lenne a csoda, ha most nem a „pizsamások” lennének az esélyesek. Ha pedig komolyan vennénk az „unokatesók” körében eluralkodott fölényes optimizmust, akkor le sem kéne játszani a meccset, be kéne írni nekik a három pontot, Immobile „barátunknak” 5-6 gólt és mindenki otthon maradhatna pihenni. Szerencsére a meccseket le kell játszani és nincs vége, amíg le nem fújják. A Rómának pedig bőven van tapasztalata abban, hogy tönkretegye az „unokatesók” álmait. Bajnoki cím? Hehe, oké, majd meglátjuk a végén.
Itt be is fejezem, vasárnap este hatkor Roma-Lazio (élő közvetítés Digisport1 17:40-től), addig is forza Roma mindenkkinek!