Az év utolsó mérkőzésén Firenzébe látogattunk, egy olyan csapathoz, amelyik utoljára október végén nyert Serie A meccset.             A liláknál Chiesa volt a nagy hiányzó, míg nálunk Kluivert, Pastore és Cristante, de az alapnak mondható kezdőtizenegy azért rendelkezésre állt. Végül sikerült érvényesíteni a papírformát, és egy szép eredménnyel búcsúztatni 2019-et.

Előzetesen nagyon kedvezően néztek ki a körülmények, de az első szűk húsz percben a Fiorentina sokkal jobban játszott. Pau Lopeznek egymás után kétszer is nagyot kellett védenie, először a végig nagyon aktív Vlahovics ziccerét hárította, majd Boateng lövését mentette szögletre. Ezután viszont a Roma percei következtek, tulajdonképpen a semmiből. A 18. percben Pellegrini adott egy fantasztikus labdát Zaniolónak, aki estében bejátszotta középre Dzekónak, így megszereztük a vezetést. Bő egy percre rá Kolarov szabadrúgásból megduplázta az előnyt, ez volt a kilencedik gólja a naptári évben, ennél többet csak Oddo szerzett a Serie A-ban egy év alatt. A Fiorentina még az első félidőben tudott válaszolni, kis szerencsével került Badelj elé a labda, így 1-2-es vendég előnyről vártuk a folytatást.

A második félidőben aztán a liláknak már nem nagyon volt erejük, a Roma végig a kezében tartotta a játékot. Nem mondhatjuk, hogy nagyon látványosan vagy kiemelkedően játszott volna a csapat, de a győzelem nem forgott veszélyben.  A 72. percben Pellegrini ismét megduplázta az előnyt, egy hátsó passzolgatás után Florenzi nagyszerű körömpasszal indította még saját térfelén Pellegrinit, aki előtt nagy terület volt, végül Dzekotól kapta vissza lövésre a labdát, és megszerezte idei első gólját. A bosnyák a 88. percben újra kiszolgált, ezúttal Zaniolót ugratta, aki választhatott, hogy Ündernek passzolja be középre vagy pedig egyedül oldja, meg, végül az utóbbi mellett döntött, így lett 1-4.

A győzelem azt jelenti, hogy megtartottuk a negyedik helyet. Nem fogadtam volna erre a Genoa elleni nyitófordulós 3-3 után, amikor ötpercenként jöttek a helyzetek, de végül csak beérni látszanak a dolgok. Fonseca taktikájában mindenki, akinek sikerül betartani az utasításokat jól szerepel. Mancininak meg kellett tanulnia a négyvédős rendszert, ami időbe telt, de sikerült, sőt, még a középpályán is megállta a helyét. Smallingon a legtöbben mosolyogtak, amikor Rómába jött, ehhez képest a liga egyik legjobban teljesítő hátvédje lett Fonseca alatt. Veretout szerintem a maximumnál is valamivel többet hoz, Diawara pedig az a kulcsfigura lett, amit többen beleláttunk a leigazolásából. Tulajdonképpen a Manolas üzletből a Roma jött ki jól, ezt ki gondolta volna akkor. Zaniolo és Pellegrini a csapat két ékköve, utóbbival sürgősen szerződést kell hosszabbítani, Zaniolót pedig nagyszerű volt látni, ahogy a címert csókolgatva ünnepelt. Nem hiszem, hogy ebből sokmindenre lehetne következtetni, mert még mindig csak egy kölyök, de reméljük a legjobbakat. Lopez is rengeteget fejlődött a kezdeti bizonytalanságok óta.

Florenzi egy kicsit kérdőjel, bár mostanában már megkapja a lehetőséget, hol így teljesít, hol úgy. Pénteken szerintem kiválóan játszott, de tény, hogy sokszor nem találja a helyét. Ez a jolly joker szerep, ami miatt jobbhátvédként végezte, talán egy kicsit ellene dolgozik, alighanem könnyebbség lenne, ha lenne egy dedikált szerepköre, így olyan érzésem van, hogy a posztja csak lóg a levegőben. 17 forduló után 35 ponttal állunk a negyedik helyen, tavaly ebben a periódusban a tizedikek voltunk 24 ponttal. A tavalyi szezonban volt leginkább arc nélküli a Roma, ha nem lett volna az egy szem Zaniolo, semmi érdekesre nem tudnánk emlékezni tavalyról. Erre jött nyáron Totti és De Rossi távozása és az edzőváltás. Ehhez képest a mostani Roma abszolút felismerhető és szerethető, hasonló a Pizarro, Perrotta féle időszakhoz, és a tavalyi szezon után már ez is remek érzés.