Egy, a AS Roma szempontjából fontos mérkőzést kivéve (Cagliari-Lazio) lezajlott a 16. forduló. Egy könnyedebbnek ígérkező, kieső Spal ellen kellett az utolsó hazai mérkőzésen idén megmutatni, komolyak a BL indulásért folytatott harcban a szándékok. Sajnos borítékolhatóan a szokásos AS Roma forgatókönyv következett, legalábbis az első felvonás tekintetében. De ahogy már korábban is feljegyeztem ennek a blognak a hasábjaira, Fonseca irányítása alatt valahogy sikerül ezeket a döccenőket megugrani, és a szükséges minimum valahogy mindig előbújik a zsákból.
Cetin, Florenzi, Fazio és Perotti is kezdőként kapott szerepet a vasárnap kora esti találkozón. Ennek okait különösebben nem részletezném, sérülések, eltiltások és gyenge teljesítmények váltották ki ezt a meglepően szokatlan mértékű rotációt. Szerencsére túl sok probléma nem adódott ebből, nyilván ebben fontos szerepet tölt be az is, hogy egy kiesés ellen kilátástalanul menekülő Spal volt az ellenfél. (aki nem mellékesen tavaly mind a hat pontot bezsebelte az AS Roma ellen)
A találkozó úgy kezdődött, ahogy mostanában az AS Roma találkozói szoktak, az ellenfél nagy elánnal belekezd a mérkőzésbe, míg a Roma távolabbról figyeli, mire számíthat. Ez konkrétan úgy nézett ki vasárnap, hogy a kiváló felépítésű Petagna élénken fickándozott a római térfélen, sőt több esetben a tizenhatosig is eljutott. Hol védenie kellett Lopeznek, hogy ellőtte keresztbe a hegyomlás. Gond nem lett a dologból. Ezt követően a félidő második felére szépen kézbe vette az irányítást a hazai csapat és egyre több helyzetet sikerült kialakítani, és elpuskázni.
Persze a csattanó nem maradhatott el a játékrész végén; egy hátul elügyetlenkedett passzolgatás után Kolarov sajnos pontatlanul veszi át a labdát, amire az addigra már keményen letámadó ferrarai lecsapott, kényelmetlen helyzetbe hozva a rutinos szerb védőt, aki gáncsolta ellenfelét, amiért a játékvezető jogos büntetőt ítélt. Ezt Petagna értékesítette, és máris hátrányba került a fővárosi csapat. Jöhetett a szünet.
Nem mintha számítana, de a statisztikai mutatók negyvenöt perc játékot követően így álltak: kapura lövés 9-4, labdabirtoklás 67-33, passzok száma 276-97. Eredmény 0-1. Az elmúlt években kétségbeesetten szitkozódtam volna, hogy a sok kihagyott helyzet, meg a fene tudja micsoda, és máris kész a baj, és hogy innen már nincs visszaút. Most valahogy mégis viszonylagos nyugalommal vártam a folytatást. Szerencsére beigazolódott optimizmusom és az 53. percben egy megpattanó Pellegrini lövés máris egalizált.
A folytatásban sem lankadt a Roma és kicsit több, mint egy óra játékot követően hazai tizenegyest fújt a bíró sporttárs. Dzeko ellen elkövetett, butuska bokarúgás követett egy Perotti büntető, máris 2-1 volt ide. Majd jött Mkhitaryan, aki gyorsan két gólosra növelte a hazaiak előnyét, egy Florenzitől érkező, középre tartó labdát „bénázott” a kapuba, meglőve ezzel harmadik AS Roma gólját. 3-1. Gyakorlatilag fél óra alatt, három találattal lerendezte a mérkőzést a Roma, pontosan úgy, ahogy egy esélyes társaságnak kell egy ilyen hazait. Szép munka.
A frissen szerephez jutók közül Florenzi fejlődött talán a legtöbbet, tegnap könnyedebben csatlakozott a támadásokhoz, ha emlékeim nem csalnak kiemelkedő védekezési bakija nem volt. Nyilván komoly meccshiánya van az olasznak, így hétről – hétre jobb kell, hogy legyen. Cetin hozta a megbízható-közepes szintet, semmi különös. Fazio játéka szinte mindig ugyanolyan, míg Perotti góljával is hozzájárult a győzelemhez. Fonseca továbbra is tartja az irányt, a csapat minden rajt előtt célért versenyben, pénteken még egy Fiorentina idegenben, aztán jöhet a karácsonyi szünet. Ma kiderül ki az EL ellenfél tavasszal, aztán készen vagyunk idénre.