A Roma vasárnap délután 3-0-ra verte a Bresciát az Olimpicóban, a Serie A tizenharmadik fordulójában, Smalling, Mancini és Dzeko góljaival.

Miután a szünet előtt a Roma kikapott a Parmától, a Brescia elleni otthoni meccs egy remek lehetőség volt, hogy a Roma pontokat szerezzen. A viszonylag hosszú sérülése után visszatért Pellegrini a kezdőbe, illetve visszatért Florenzi is, akiről nem lehet pontosan tudni, hogy mostanában konkrétan miért nem kapott több lehetőséget Fonsecától. A vendégeknél pedig hiányzott a csapat sztárja, Mario Balotelli, az „olasz foci kincse”, az „olasz labdarúgás jövője” (ezeket a médiában éveken keresztül mindig odabiggyesztették a neve mellé, mostanában már nem annyira).  A „Nemzeti Balót” 3 napja zavarta el a nyitott kapus edzésről Grosso mester, miután szerinte „idegesen és kedvetlenül” viselkedett és nem is hívta be a keretbe a Roma elleni meccsre. Úgy tűnik, hogy nem történt semmi extra, látszólag ez csak a szokásos Balotelli. Így álltak fel a csapatok:

ROMA (4-2-3-1): Pau Lopez; Florenzi (77’Santon), Mancini, Smalling, Kolarov; Veretout, Diawara; Zaniolo (80’Perotti), Pellegrini (72’Cengiz Under), Kluivert; Dzeko.

BRESCIA (4-4-2): Joronen; Sabelli, Cistana, Chancellor, Martella; Bisoli (84’Morosini), Tonali, Romulo, Ndoj (62’Zmrhal); Donnarumma, Torregrossa (70’Aye)

Azt írtam, hogy monológ és tényleg az volt, végig a Roma „uralkodott”, a Bresciának, csak momentumai voltak. Az első félidőben a házigazdák folyamatosan támadtak a széleken, Florenzivel és főleg Kolarovval, akik mindig készen álltak, hogy besegítsenek a támadásokban. Röpködtek a beadások a Brescia kapuja előtt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ritka volt az igazi gólveszély, Joronen kapusnak nem nagyon kellett védenie.

A Brescia meg fegyelmezetten és odaadással védekezett, közben természetesen kontrázni szerettek volna, Toregrossa és Donnarumma próbálták veszélyeztetni a római kaput, illetve széthúzódni, hogy helyet csináljanak Bisoli fellépéseihez.

Tehát steril római fölény jellemezte az első játékrészt  és sokan már attól féltünk, hogy a Roma szokásos „szerencséje” megint megtréfál minket, hogy lesz egy epizód, ami majd felborítja a meccset. És tényleg, az első félidő legnagyobb védését Pau Lópeznek kellett bemutatnia, félóra játék után, Ndoj távoli lövésénél.

A félidő végét még jobban megnyomta a Roma, de nem sok eredménnyel, Kolarov, Florenzi és Pellegrini mind hiába próbálkoztak. A Brescia semennyi helyet sem hagyott a Roma csatárainak, Zaniolo és Kluivert is csak szenvedtek. Fonseca megpróbálta feljebb tolni Veretout-t, de ez sem hozott eredményt és a félidő végén még a Rómának kellett izgulnia, amikor Donnarumma kevéssel fejelt mellé, a Brescia egyik ritka szögletéből.

Aztán jött a második félidő és minden megváltozott, a Roma szinte azonnal megszerezte a vezetést. A 49-ik percben a Roma a sokadik szögletet végezte el Pellegrinivel és Smallingnak sikerült kapura fejelnie, ráadásul Cistana is beleért a fejesbe, ami így végleg védhetetlen lett és vezetett a Roma. A góltól a Roma felszabadult és a játékosok elkezdtek igazán szépen játszani, mintha lekerült volna egy teher a vállukról. Közben, talán mert menniük kellett az eredmény után, talán mert fejben is összezuhantak, de a Brescia sokkal több teret hagyott a Roma játékának.

Az 57-ik percben meg is érkezett a második gól, Chris Smalling továbbtette Kluivert passzát a védőtársának, Mancininek, aki csatárokat megszégyenítő higgadtsággal átemelte a labdát a kapus felett, pontosan a kapu felső sarkába. Gyönyörű gól volt!

A második gól végleg „kinyírta” a Bresciát, a játékosaik innentől kezdve szinte passzívan tűrték a folyamatos romanista rohamokat, mert a Rómának esze ágában se volt megállni. Dzeko kihagyott egy ziccert, majd Zaniolo lőtt egy gólt, amikor elsőként ért oda egy kipattanóra, de a VAR elvette a találatot, mivel a labda korábban már elhagyta a játékteret.

De a harmadik gólt csak elhalasztották, a 66-ik percben Pellegrini szögletéből megint Smalling tudott fejelni, ezúttal Dzeko elé, aki közelről nem hibázott és a Roma már 3-0-ra vezetett. A Roma innentől kezdve szórakozott, a Brescia meg szenvedett és nyomozta a labdát.

Beálltak Ünder, Santon és Perotti, Pellegrini, Florenzi és Zaniolo helyére. Érdemes kiemelni, hogy Zaniolo a cserénél kapott egy sárgalapot, mert középen akarta elhagyni a pályát, nem a legrövidebb úton és most Zaniolónak majd ki kell hagynia a következő bajnokit. Közben a Roma tovább gyártotta a helyzeteket, kereste a 4-ik gólt, főleg Dzekóval, de a bosnyáknak nem volt szerencséje, először Joronen csodával határos módon kivédte a lövését, majd a VAR vett el tőle egy gólt, egy pár centis les miatt.

A meccs végére olyan laza lett a hangulat, hogy a Brescia a 40-ik percben hirtelen a semmiből talált egy gólt is! Valójában egy elég látványos kezezés is kellett a gólhoz, de ha nem lett volna a VAR, akkor a bírók a pályán ezt is simán benézték volna.  Így viszont szerencsére nem adták meg a gólt, az eredmény már nem változott és alig 3 perc hosszabbítás után le is fújták a meccset.

Végül szép meccs lett ez is. Az első félidőben talán a Roma nem volt elég konkrét, hiányzott egy kis határozottság az ellenfél kapuja előtt, de a második félidőben sikerült látványosan elsöpörni a Bresciát.

Pellegrini jól tért vissza, a sérülése és a műtétje után (mellesleg nem a lábujja tört el, hanem az egyik lábközépcsontja) 60 napról beszéltek, valamikor december környékére jósolták a visszatérését. Jellemző, hogy Pellegrini erőltette a visszatérést és rögtön adott is egy gólpasszt.

Szerintem Florenzi is jól tért vissza, tette a dolgát, aktív volt, amikor támadni kellett és igaz, hogy talán a Brescia nem állította túl nehéz feladat elé, de ezúttal a védekező fázisban se hibázott. Jellemző, hogy amíg a média tele volt az állítólagos elégedetlenségéről és a  távozásáról szóló pletykákkal, addig Florenzinek soha nem volt egyetlen rossz szava se senki ellen. Florenzi nem cirkuszolt, csendben dolgozott és várta a lehetőséget. A játékost lehet bírálni, de az ember most is kritikán felüli! Jó volt látni, hogy az Olimpico megtapsolta!

Lehetne még beszélni a gólszerző Manciniről, aki visszatért a megszokott helyére a védelembe és hibátlanul játszott, vagy a sztahanovista Veretout-ról, aki most is megállás nélkül dolgozott és egyszerre volt jelen a pálya minden pontján. De szerintem a legjobb egyértelműen Chris Smalling volt, az Angliából érkezett „vegán ragadozó”, aki pénteken ünnepelte a harmincadik szülinapját és aki ezúttal nem elégedett meg avval, hogy szokás szerint hibátlanul irányította a védelmet, hanem megszerezte a vezető találatot és kiosztott mellé még két gólpasszt is! Chris, utólag is boldog szülinapot!!!

Szóval szép meccs volt, most következik csütörtökön a Basaksehir, utána pedig hétvégén a Verona és meglátjuk, hogy a Roma melyik arcát fogja majd mutatni. Addig is forza Roma mindenkinek!