A Roma 1-1-es döntetlent játszot a Wolfsberger ellen. Az első félidőben Spinazzola szerzett vezetést egy fejessel, a második félidőben Liendl egyenlített egy szép távoli lövéssel.

Ezen a meccsen a Roma összeállítását főleg a sérülések és a roppant sűrű bajnoki meccsek közé ékelődött időpont szabták meg. Fonseca mester 8 helyen is megváltoztatta a Lecce ellen győztes csapat összeállítását. A kapuban Mirante kezdett,  jobbra Santon az influenzás Florenzi helyett, balra pedig Spinazzola.  Dzeko is kapott egy pihenő napot, helyette Kalinic játszott. Így álltak fel a csapatok:

Wolfsberger (4-3-1-2): Kofler; Novak, Sollbauer, Rnic, Schmitz; Schmid, Leitgeb, Ritzmaier (90+2’Wernitznig); Liendl (88’Schmerböck); Weissman (81’Schmidt), Niangbo.

Roma (4-2-3-1): Mirante; Santon, Mancini, Fazio, Spinazzola (80’Kolarov); Cristante (82’Veretout), Diawara; Zaniolo, Pastore (77’Antonucci), Kluivert; Kalinic.

Egy diszkrét kezdés után, a Rómát zavarba hozta az osztrákok letámadása és ismét láthattuk a már megszokottnak mondható gondokat a labdakihozatalnál. Párszor szükség volt Mirante védéseire is. Viszont az is tény, hogy amikor a Roma át tudta verekedni magát a letámadásokon, akkor az osztrákok védelme félelmetesen gyenge képet mutatott. A támadásokban alapvetően a két szárny, Kluivert és főleg Zaniolo jeleskedtek, a gond csak ott volt, hogy a Roma nem nagyon tudott támadni, amikor pedig támadott, akkor is pontatlan volt.

Azért a 27. percben mégis megjött a Roma vezető gólja, meglehetősen érdekes, hogy azt ne mondjuk mókás körülmények között. Ez speciel egy olyan gól volt, amilyet én még életemben nem láttam. Pastore elvégzett egy szögletet, Spinazzola pedig belefejelte a tőle egy méterre álló osztrák játékosba a labdát, ami azonnal visszapattant Spinazzola fejére, onnan pedig, a védők és a kapus között, bepattogott a kapuba.

A szerencsés körülmények között született gól önbizalmat adott a Rómának és végre sikerült átvennie a játék irányítását. Azért itt-ott még mindig láthattuk a szokásos védelmi bizonytalanságokat, de az első játékrész romanista fölénnyel zárult.

Viszont a Roma meglehetősen puhány hozzáállással lépett pályára a második félidőben és alig hat perc után meg is jött az osztrákok egyenlítő gólja. Spinazzola és Cristante elrontották a labdakihozatalt, Liendle pedig 20 méterről megeresztett egy félelmetes lövést, ami védhetetlenül beakadt a kapu felső sarkába.

Az osztrákok az egyenlítő góltól szárnyra kaptak és tovább folytatták az eszelős iramú letámadásos játékukat. Viszont mégis a Rómának voltak helyzetei, például a 64. percben Pastore próbálkozása kevéssel ment mellé. Aztán a 70. perc környéken a Wolfsberger lassan fáradni kezdett, nem bírhatták végig a saját maguk által diktált gyilkos tempót és jobban látszódott a Roma játékosok technikai fölénye. De a Roma lehetőségei sorba kimaradtak. Többször próbálkozott Kluivert és  Zaniolo is, a legvégén pedig egy ígéretes Kolarov beadás okozott rémületet az osztrákok kapuja előtt. Végül maradt a döntetlen és a portugál bíró három perc hosszabbítás után le is fújta a meccset.

Ha azt nézzük, hogy a Wolfsberger mekkora meglepetést okozott, amikor 4-0-ra elütötte a papíron sokkal erősebb Mönchengladbachot, akkor azt mondhatnánk, hogy egy döntetlen idegenben nem is olyan rossz eredmény. Mondhatnánk, de inkább ne mondjunk badarságokat, ez egy kimaradt lehetőség volt. A Rómának annyival erősebb a kerete, hogy ezt meg kellett volna nyerni, pláne ha figyelembe vesszük, hogy sikerült előnybe kerülni.

 Az osztrákok, a tényleg példa értékű hozzáállásukon kívül, egyetlen valamiben jeleskedtek: a futásban. Na jó, talán még esetleg a fizikai konfrontációkban is jók voltak, de ezen kívül egy taktikailag középszerű csapatot láthattunk, olyan játékosokkal, akik néha megmosolyogható technikai tudást mutattak. Ahhoz, hogy a Roma ne nyerjen ellenük, egy kimondottan gyenge teljesítményre volt szükség. Labdakezelési hibák tömkelege, aprokszimatív passzok, védelmi bizonytalanságok, elképzelés nélküli támadó játék, volt itt minden.

A roma legjobbja Mirante volt és ezzel mindent elmondtunk! A védelem viszont kimondottan rossz volt, Santon, Mancini, Fazio… Mind megbukott! Spinazzola külön szót érdemel, megszerezte a szezon legszerencsésebb gólját, utána meg olyan volt mint egy fekete lyuk, amiben a Roma rendre elvesztette a labdát, az egyik hibájából született az osztrákok egyenlítő gólja is. Fonseca a végén nem véletlenül cserélte le Kolarovra.

A középpályán, Diawara még csak-csak elment volna, viszont Cristante nagyon rossz volt, tény, hogy neki talán nehezebb feladata volt mint a guineainak, de akkor is túl sokat hibázott. De nem annyit mint Pastore, aki talán a római kalandja eddigi leggyengébb teljesítményét produkálta.

Elől Kluivert sokat dolgozott, de pontatlan volt, ő is túl sokat hibázott. Kalinic pedig megmutatta, hogy miért Dzeko szokott kezdeni azon a poszton, a horvátnak volt egy pár értékelhető megmozdulása, próbálkozott, mozgott, kereste a labdát, de ha megnézzük talán egyetlen egyszer sem sikerült ráijesztenie a Wolfsberger védelmére és őszintén szólva, ez így nagyon kevés egy befejező csatártól, mert állítólag ő amúgy egy befejező csatár lenne, legalábbis ezt mondták róla, amikor eladták a Rómának.

Talán a 20 éves Zaniolo volt az egyetlen mezőnyjátékos, akiről elmondhatjuk, hogy jól játszott és ez megint sok mindent elárul a Roma teljesítményéről. Csodálatos kondiban van, rendszeresen megverte az ellenfeleit. Sajnos jobb kondiban volt a csapattársainál is, akik nem nagyon tudták őt követni. Az egyetlen negatívum, hogy megint összeszedett egy sárga lapot, az idei szezonban ez már a negyedik volt.

Fonseca Rómája szerintem látványos visszaesést mutatott a Wolfsberger ellen. Persze sok volt a sérült, a 77. percben szimbolikus volt Antonucci becserélése a „tragikomikus” Pastore helyére. De akkor is felmerül a kérdés, hogy miután a Roma az egész meccsen nem, vagy csak nehezen tudott három egymást követő, értelmes passzt produkálni, Fonseca miért várt a hetven-sokadik percig a cserékkel? A Roma csak ennyire veszi komolyan az EL-t?

A mai döntetlen után, a pontok alapján, még mindig elsők vagyunk az EL csoportunkban, holtversenyben a Wolfsbergerrel, akik amúgy minden dicséretet megérdemelnek! A látottak alapján, az se lett volna különösebb csoda, ha megnyerik a meccset. Most vasárnap következik a bajnokság, érkezik a Cagliari és csak reménykedhetünk, hogy jobb teljesítményt fogunk látni. Addig is forza Roma mindenkinek!