Roma – Juve 2-0

Két körrel az olasz bajnokság idei befutója előtt még pár kérdés megválaszolatlan. Ilyen például a harmadik kieső, vagy éppen a Bajnokok Ligája vs. Európa Liga indulók véres versenyfutása. A hétvégén gyakorlatilag minden nemzetközi szereplésért küzdő csapat nyert, szerencsére az AS Roma is. Sikerült a megszokottnál enerváltabb Juventust két vállra fektetni, ami felbecsülhetetlen három pontot ér(het).

Ez most nem ment…

Hazai oldalon egy jól megjósolható kezdővel küldte pályára csapatát Ranieri. Mirante előtt a Kolarov, Fazio, Manolas, Florenzi négyes védekezett. Középen Zaniolo, N’Zonzi és Pellegrini, előttük pedig az ElSha’, Dzeko, Kluivert trió támadt. Allegri már valamivel felfogatottabb tizeneggyel kezdett, de tartalékos Juvéról nem beszélhettünk. Szczesny, Spinazzola, Chiellini, Caseres, De Sciglio, Matuidi, Pjanic, Can, Ronaldo, Dybala, Cuadrado.

A mérkőzés képe a várakozásoknak megfelelően alakult, a Juventus bajnokcsapat révén belekezdett a darálásba, és a mérkőzés első negyedórájában több nagy helyzetet is kidolgozott. Szerencsére Mirante bizonyította, miért is ő jelen helyzetben az AS Roma kapusa. Két hatalmas bravúrjával tartotta meccsben vérszegény csapatát. Valamivel később a fővárosiak rendezték soraikat és a játékrész második felére kiegyenlítettebb lett a találkozó képe.

„Arra megyek majd a nyaralni.”

A második félidő nagyon olaszosan kezdődött, kicsit az volt az ember érzése, itt mindkét fél beérni a tisztességes pontosztozkodással. Bár a Róma valamivel keményebbre fogta a figurát, átütő erő és főként akció nem volt a játékában. Sárga annál inkább. Sokat agyaltam azon, hogy Rainerinek miért jó ez a dögunalmas 0-0. De amire érdemi válaszokat találtam volna jött Ünder, aki régen látott lendülettel szállt játékba, rendesen megkavarva az addigra kibüdösödött állóvizet.

Az apró török egyből egy gólpasszal vetette észre magát. Tudom, egy eladott labdából született az egész helyzet, de hát ez a játék része. Szóval a pár perccel a gólja előtt C.Ronaldoval szóváltásba keveredő Florenzi gyönyörűen emelte át volt csapattársa felett a labdát, és máris vezetett a Roma 1-0-ra. Allegri megpróbált reagálni és kettős cserét hajtott végre. A Juventus ettől kétségtelenül támadóbb lett, de szerencsére az eredményesség elmaradt. Sőt, a kijjebb lépő zebrák mögött kialakult helyet kihasználva még egy kontrát végigvezetve duplázni is sikerült az előnyt. Dzeko fejezte be Ünder középre adásából az akciót.

Gól!

Ez a mérkőzés, ebben a „szövegkörnyezetben” nem teljesen releváns. Az egyik félnek, minden körülmények között szüksége van a három pontra, mivel a nemzetközi kupaszereplés, és az ezzel járó pénzcsap egy AS Roma szerű/szintű csapatnak létfontosságú. A másik fél már bajnok, több babér már nem terem, a játékosok a prémiumot költik, és a nyaralásukat tervezgetik. Nyilván a szerződések és egyéb érdekek miatt bizonyos játékosok kötelezően pályára lépnek, további pénzeket generálva ezzel. Aztán ennyi.

Az AS Roma idei célja, hogy minimum a legjobb négyben végezzen hazája bajnokságában sajnos közelebb nem került, oké távolabb sem. Egy Juventus felett aratott győzelem mindig édes, most is. De Ranieri már bejelentette az ő szerződése két hét múlva lejár. A piacképes játékosok körül legyeskednek a klubóriások, a stadion project Petrocelli házával azonos ütemben halad. A jövő tisztázatlan. Persze tudom, most vissza lehet csatolni egy bekezdéssel korábbra, és kihangsúlyozni, minden a bajnokságban elért pozíciótól függ. Oké, kivárjuk, hogy ötödik legyen a csapat, és utána mi következik?

„Ha majd egyszer a Roma edzője leszek…”

Mindenesetre szombaton lesz még egy bajnoki a Sassoulo vendégeként, nyerni mindenképpen kell, mert ha a többiek balekok lesznek, akkor résen kell lenni. Illetve szeretném újra kiemelni, akármilyen környezetben fantasztikus érzés legyőzni a regnáló bajnokot, pláne ha ez a csapat a Juventus. Reménykedve a bizakodó folytatásban.