A Sampdoria ellen végre életjeleket mutatott a Roma, ráadásul egy olyan csapat ellen, amelyik igen komoly skalpokat gyűjtött már a Serie A-ban, és harcban áll az európai kupaindulásért. A következő ellenfél első látásra könnyebbnek ígérkezik, a tabella alsó részén szereplő Udinese látogat Rómába. Közel vagyunk a negyedik helyhez, csak egy pont a távolság, viszont az, amit az elmúlt fordulókban láttunk, nem elég, hogy el is higgyük, esélyünk van a jövő évi Bajnokok Ligájára, ehhez meccsről meccsre bizonyítani kell.

Hosszú időszak után sikerült egy olyan meccset lejátszani, ahol nem úgy néztünk ki az első perctől az utolsóig, mint aki csavarhúzóval akar erdőtüzet oltani. Hónapokon keresztül néztük, ahogy a védelem fejetlenül rohangál, hogy öt másodperc alatt át lehet futni a komplett csapaton, ehhez képest az, hogy csak 90 percig láttunk egy normálisan működő középpályát, olyan érzés volt, mint amikor kidugni a fejünket a vízből. Legalább egy ehhez hasonló teljesítmény kéne az Udinese ellen is, mert az, hogy pontszámban közel vagyunk a célhoz, kevés, ha folyamatosan a levegőben lóg, hogy becsődölünk.

A 15. helyezett érkezik látogatóba, elvileg tehát nem kéne, hogy problémát jelentsen a győzelem, azonban az Udinese éppen a Spalt előzi, akik ellen idén nulla ponttal zárunk. Tudor márciusban vette át a zebrákat, és eddig veretlenül szerepel velük. Elődjéhez, az utóbbi években sokfelé megforduló Davide Nicolához hasonlóan ő is a háromvédős rendszerben hisz, valószínűleg ellenünk is ezzel készül. Első ránézésre nem tűnik egy félelmetes erőkből álló társaságnak az Udinese, de a sok viszonylag fiatal, tehetséges játékos, és a tipikus olasz középcsapat matéria elég jó elegyet alkothat. Leginkább a támadásokért felelős hármasra kell figyelnünk, akik közül De Paul a kulcs, az ő semlegesítése a legfontosabb feladat. Lasagna már az olasz válogatottban is bemutatkozott, illetve oda kell figyelnünk a Primavera csapat egykori sztárjára, Okakára is, aki amellett, hogy talán még nagyobb hegyomlásnak tűnik, mint amire emlékeztünk, Tudor regnálása alatt szinte szárnyal, az Empoli elleni győzelemben is oroszlánrésze volt két gólban is. A védelmük viszont bőven sebezhető, helyenként olyan fejetlenségeket mutatnak, amit mi már elsőkézből jól ismerünk, az agilis passzjátékot nem nagyon tudják lekövetni.

Ami a Romát illeti, a legjobb hír, hogy De Rossi tudja vállalni a játékot. Az ő jelenléte nagyon fontos, egyben elég szomorú is, hogy a közelgő visszavonulásával a jelenlegi legjobb középpályásunkat veszítjük majd el. Kolarov eltiltott, Santon és Karsdorp sérültek, Florenzi bevetése még szintén kérdéses, így az is lehet, hogy három belsővédővel áll fel Ranieri. A mester azzal számol, hogy a kétcsatáros játék inkább az Udinesének kedvez, így ebben az esetben egy inkább egy 3-4-3-ra számíthatnánk. Nzonzi nem elérhető, de ott lesz a keretben Pellegrini, valamint Ünder is, a védelmet leszámítva igazán bő keretből válogathat Ranieri.

A Milan és a Lazio egymás ellen játszik a fordulóban, amivel mi csak nyerhetünk, feltéve, hogy először legyőzzük Tudorékat. Kedvező esetben akár el is foglalhatnánk a negyedik helyet, de tényleg nagyon fontos lenne stabil játékot nyújtani huzamosabb időn keresztül, mert ugyan az ellenfeleink is gyakran elbuknak, abban, hogy ezt kihasználjuk, csak akkor bízhatunk, ha Ranieri rendet tesz a szezon hátralévő részében. Ahhoz pedig, hogy jövőre olyan edzőnk legyen, akivel komolyabb célokat is kitűzhetünk – melegednek a Conte pletykák -, nagyon fontos lenne a BL-ben szerepelni.