A Ranieri éra eddigi legnehezebb feladatával néz szembe a csapat vasárnap délután, amikor a Napolit látjuk vendégül a Nap derbijén. Ha az előző két mérkőzést nézzük, mondhatjuk, hogy a jó öreg Claudio visszatérése azért nem oldott meg egy csapásra minden problémát, legutóbb például egy sokkal könnyebbnek gondolt teszten buktunk meg. Mindennek tetejében ráadásul egy válogatott szünet után találkozunk a nápolyiakkal, ami sosem jó előjel a Romának. De legyünk pozitívak, a két hét alatt talán volt lehetőség a keret nem Rómában maradt részével némi finomhangolásra. Időnk és lehetőségünk nincs a pepecselésre, a Napolit is le kell győzni, vagy ez a szezon jó eséllyel megy a szemétdombra.

Kéthetes pihenő után folytatjuk, és bár ha egy edzőt szezon közben neveznek ki, általában jól szokott jönni egy nagyobb lélegzetvételnyi szünet, a babona ellenünk szól, a Roma idei mindkét válogatott forduló utáni találkozóját elvesztette. Ehhez még hozzájön a sérültek átka, Florenzi és El Shaarawy is kidőltek, ráadásul nem is meccsen, csak edzésen. Kérdés, hogy a keret maradékával mennyire sikerült tisztázni a sorokat a Spal elleni csúfos vereség után, nem hiszem, hogy a fejekben idén még rendet lehet tenni. Ahhoz pedig, hogy egy Ranieri elképzelése szerint működő csapatot lássunk, valószínűleg kell még egy kis idő, sajnálatos módon azonban az idő most már ellenünk dolgozik. Így, hogy a legutóbbi fordulóban kikaptunk, az Inter pedig legyőzte a Milant, Spallettiék alaposan belefingottak a nullás lisztbe. Innentől kezdve a Romának nem nagyon van mozgástere, ha nő a lemaradás, elbúcsúzhatunk a jövő évi BL szerepléstől, ami pedig aligha maradna következmények nélkül. A keretbe jelentősen invesztálni kéne nyáron, jelenleg minőségileg itt tartunk, hogy a negyedik helyért kell vért izzadni egy olyan szezonban, amikor a Juventus-on kívül senki nem kiemelkedő, még magához képest sem.

De hogy egyelőre maradjunk csak a vasárnapnál, Florenzi és El Shaarawy sérülése rosszabbkor nem is jöhetett volna. Nem mondom, hogy amikor Florenzi a jobbhátvéd, akkor 60-nál nem kúszik feljebb a pulzusom, de még mindig inkább nézném őt Mertens-ék ellen, mint Karsdorpot. A holland a támadásokban valamennyit még hozzá tud tenni, cserébe átlagosan 15 méterrel helyezkedik a kelleténél előrébb. Ranieri pedig külön kiemelte a sajtótájékoztatón, hogy Ancelottival a Napoli sokkal gyorsabban játssza előre a labdát, mint korábban, így az időzítés a letámadásban és a soraink rendezésében létfontosságú. Számunkra szerencsés, hogy Insigne nem tudja vállalni a játékot, némi terhet ezzel levett a védelmünkről.

 A Ranierinél megszokott 4-4-2 lesz a hadrend, ez Ancelotti alapfelállása is a Napolinál. Nem feltétlenül jelent jót egy tükörfelállás a gyengébbik csapat számára, de ahány ház, annyi 4-4-2, remélhetőleg mesterünk talál fogást egykori csapatkapitányunkon. Érdekesség, hogy fordítva ez még nem történt meg, Ranieri az egyetlen olyan edző, aki ellen legalább ötször meccselt Ancelotti, de még egyszer sem sikerült legyőznie. Ezt neked!

Olsen irányába továbbra is töretlen a bizalom, ezt a szezont már alighanem végigvédi. Reménykedhetünk De Rossi, Kolarov és Manolas felépülésében, igazából mind a hárman kellenének, mint egy falat kenyér. A legvalószínűbb azonban, hogy csak Kolarov fog kezdeni, ami a két előző forduló öngólokkal és tizenegyesekkel tarkított belső védekezését tekintve megint csak nem sok jóval kecsegtet. A két szélen Zaniolo és Perotti tolja majd a szekeret, tekintve Schick és Dzeko formáját, leginkább bennük kell bíznunk, hogy valahogy szét tudják szedni a Napoli védelmét.         

Nem vagyok túlzottan optimista, de ami mellettünk szólhat, hogy a Napoli idén már tét nélkül maradt a bajnokságban, ráadásul az utóbbi hetekben egyébként sem szakadnak szét a jobbnál jobb eredményektől. Ami esetleg a mi javunkra dönthet, az a grinta, amit vagy sikerül előhozni a csapatból, vagy nem. Ez önmagában elég kevésnek tűnik, főleg, hogy a játékosok komoly mentális problémákkal küzdenek egész szezonban, de nincs mit tenni, még hátra van tíz forduló, ezt valahogy végig kell szenvednünk, és reménykedni a legjobbakban.