Nagy nehezen végre sikerült gatyába rázni a Romát, négy egymás utáni megnyert meccsel állunk, és december közepe óta csak a Juventus-t nem sikerült legyőzni. Árnyalja a képet, hogy a legnehezebb ellenfél a múlt heti Torino volt. Legalábbis eddig, mert most az Atalanta személyében egy kifejezetten nehéz ellenfélhez látogatunk, ami a Roma mumusa, ráadásul közvetlen ellenfele a BL-ért folyó küzdelemben.
Az ma már közhelynek számít, hogy Gasperini csapata milyen remekül teljesít, és egyáltalán nem is meglepetés, hogy az Atalantával számítani kell a 4-6. hely környékén. Idén is szépen menetelnek a bajnokságban, jelenleg a hetedikek a tabellán, de csak három pontra vannak a negyedik Milantól. Hogy milyen erős csapatról beszélünk, elárulja, hogy a szezonban verték az Intert 4-1-re, a Laziótól is elvették a három pontot, de le tudtak ikszelni a Milannal, valamint a két csapat egyike, amelyik egyáltalán pontot szerzett a Juventus ellen. Formájukat tekintve fej-fej mellett állnak velünk, az utolsó hat meccsükből négyszer nyertek egy döntetlen és egy vereség mellett, és meccsenként három lőtt gólt átlagoltak.
A közös történelem is óvatosságra int, a második fordulóban emlékezetes körülmények között, 3-3-mas döntetlent játszottunk velük, pedig már a második percben vezettünk Pastore sarkazós góljával, amire bő fél óra alatt háromszor válaszolt az Atalanta. Érdekesség, hogy ez az a két csapat, amelyik Európában a legtöbb gólt szerezte védői révén, 12-12 találattal, valamint a védők góllövőlistáját is fej-fej mellett vezeti Kolarov és a mostanában a Roma által is körbeudvarolt Mancini. Rossz előjel viszont, hogy a legutóbbi 15 alkalommal Bergamóban nem született kétszer egymás után ugyanolyan eredmény, legutóbb pedig Di Francesco első Roma meccsén Kolarov góljával sikerült nyerni az Atleti Azzurri d’Italiában.
A Torino bizonyos szempontból jó volt főpróbának, Gasperini is hasonlóan három védővel és négy középpályással szokott felállni, viszont előttük nem két szélső és egy center játszik, Gomez irányítja a kicsit kötetlenebb Ilicicet, valamint Zapatát. Múlt héten nem ízlett annyira ez a játék, és bár az Atalanta kicsit másabb, jobb formában lévő játékosokkal érkezik, és jobban működő gépezettel. A két szélen Hateboer és Castagne eredetileg hátvédek, de mindketten, főleg Hateboer azért hozzátesznek a támadásokhoz is. Az igazi veszélyt azonban a támadó triójuk jelenti, Zapata a maga 14 góljával holtversenyben vezeti a góllövőlistát Ronaldóval és Quagliarellával, a legutóbbi fordulóban négyet is lőtt. A legfélelmetesebb viszont a hatékonysága, az expected goal statisztikája – ami körülbelül megmutatja, hogy nagy általánosságban a focisták hasonló helyzetekből hány gólt szereznének – valamivel 11 alatt van, tehát összességében rosszabb minőségű helyzetekből hoz ki ennyit. Összehasonlítás képpen Ronaldóé 18,49, ugyanannyi góllal.
A Roma feladata elsősorban az lesz, hogy valahogy megállítsa ezt a támadógépezetet, valamint, hogy a saját támadójátékából Ünder biztos, Pellegrini esetleges távolléte miatt ne hiányozzon a kreativitás. Jó hír, hogy Nzonzi újra játékra alkalmas, akire szükség lehet Cristante mellett, ha Pellegrini tényleg nem tudja vállalni a játékot, valamint De Rossi is beszállhat, igaz, 90 percet még nem bírna. Kelleni fog egy erős fizikai jelenlétű játékos a középpályára, mert az Atalanta a Napoli után a legtöbbet tartja a labdát a támadóharmadban, ami általában nem szokott a Romának ízleni. Kérdés még a jobbhátvéd személye, ami Florenzi hiányában Santon és Karsdorp között fog eldőlni. Magam részéről talán kicsit nyugodtabb lennék, ha Santon kezdene, Karsdorp elég sok vakmerő dolgot művelt a Torino ellen, ami most biztosan nem maradna büntetlenül. Ezen kívül érdekes lesz, hogy az előttünk álló szerda-szombat meccsritmusban hogyan oszlik meg Dzeko és Schick szerepe, a cseh mostanság jobb formában játszik, de Dzeko gól nélkül is talán többet hozzá tud tenni a Roma támadójátékához.
Igazán komoly mérkőzés vár tehát a Romára, egy valódi erőpróba. Az Atalanta a Serie A egyik legjobb formájában lévő csapata, az egyik legjobb formában játszó játékossal. A győzelem viszont létfontosságú lenne, nemcsak a BL szempontjából, de egy bő két héten át tartó sorozatot lehetne jó szájízzel kezdeni, melynek során találkozunk még a Fiorentinával, a Milannal, a Chievóval és a Portóval.