Két (sajnos) közvetlen rivális legyőzésével konszolidálta a helyzetét a Roma a bajnokságban és Di Francesco a padon, az év utolsó meccsén a téli szünet előtt a Parma-t 0-2-re verte magabiztosan az éledező fővárosi csapat.

Nagyon kellett Cristante gólja a jó eredményhez.

Az első félidőben nem volt nagy különbség a két csapat között, az első igazán veszélyes helyzet az Siligardi lövése volt amit Olsen bravúrral mentett, majd a félidő végére kezdtek a vendégek fölénybe kerülni. A Parma próbálkozásai általában nagyon gyorsan elhaltak és csak inkább az ő térfelükön alakult ki folyamatos játék. Az ellenfél leginkább kontrákkal próbálkozott, de a védelmünk nagyon jól levédekezte az „adjuk oda Gervinho-nak hadd fusson vele” játékot és mindig pont azelőtt szerezték meg a labdát mielőtt megkapta volna az elefántcsontparti. (ha pedig hátrábbról indult akkor pedig kiterelték az alapvonal mögé, csak hogy nosztalgiázzunk kicsit mi is). A szünet előtt egy szép kényszerítő után Ünder jó beadását Kluivert nem érte el teljesen így mellé rúgta a labdát, pedig gyakorlatilag üres volt előtte a kapu, maradt a 0-0 a félidőre.

Jól sikerült semlegesíteni.

A második játékrész eleje meglepően unalmasra sikeredett, már kezdtem félni, hogy egy jó zárás után ennyire enervált lett a Roma, amikor egy szögletből Cristante gólt fejelt. Ezután nagyon kényelmes helyzetbe került a Roma. A Parma nem igazán tudott semmit csinálni, mi pedig kontrázhattunk kedvünkre. Dzeko be is rúghatta volna a másodikat, de se a labdaátvétele se a lövése nem volt a legjobb. Azonban nem sokkal később, amikor már beállt Pellegrini, pont az ő passzát követően került át a labda 2-3 védő előtt Ünder elé aki szokásához híven, nagyon szépen kilőtte a hosszút, ezzel beállítva a végeredményt.

Egy gól és egy gólpassz. Reméljük tavasszal megint „kivirágzik” majd a kis török.

Jó meccs volt, jól játszott a Roma, sok ilyet szerettünk volna látni ebben a félévben, de sajnos általában más volt a program. Azonban most van egy kis szünet, átigazolási időszak is, amiben lehet esetleg korrigálni valamennyit. Én a védelemben szeretnék látni egy komolyabb párt Manolas-nak, akár a Fazio-Marcano páros kárára, mert az előbbi például most bizonyította, hogy a tavaly nyári félelmeink vele kapcsolatban nem voltak alaptalanok (cserének tökéletes lenne, de úgy néz ki, hogy még ennyi pénze sincs a csapatnak). Ha pedig a fiatalok kezdenek beérni, a sérültek pedig visszatérni akkor még a kupákban bőven van esélyünk valami maradandót alkotni idén, mert az, hogy a negyedik helyre befussunk, nem kéne, hogy problémát okozzon.

Boldog új évet kívánunk minden olvasónak!