November 7-én Oroszország fővárosára kellett figyelnünk, ám ezúttal Moszkvára, nem Szentpétervárra. A Roma idegenbeli BL meccsre készült, ami sosem jelent előre borítékolható győzelmet. Idén még a tavalyinál is jóval kétarcúbb a csapat, a jobbik részünket Európára tartogatjuk, és hál’Istennek most is vigasztalódhattunk a bajnoki csalódásokat követően.

A két edző így küldte pályára a csapatát:

CSZKA (3-1-4-2): Akinfeev; , Becao, Magnusson, Nababkin; Bijol; Mario Fernandes, Akhmetov, Vlasic, Oblyakov; Sigurdsson; Chalov.

Roma (4-2-3-1): Olsen; Santon, Manolas, Fazio, Kolarov; Cristante, Nzonzi; Florenzi, Lo Pellegrini, Kluivert; Dzeko.

Ami a Romát illeti, védekezésben De Rossi hiányát leszámítva ennél biztosabbra nem is mehetnénk ebben a felállásban. Florenzi elöl, mögötte Santon, egyikük sem megingathatatlan – bár az egész világfutballban hiányposzt a szélsőhátvéd, a betonbiztos védő archetípusa is kihalni kezd, és az is jó kérdés, tud-e egyáltalán bárki beadni a világon -,  ketten együtt sokkal nagyobb stabilitást jelentenek, mintha csak az egyikük kezdene, előtte pedig Ünder szerepelne. Mondhatjuk tehát, hogy Di Francesco nem akart fölösleges kockázatot vállalni, ami érthető is, hiszen ezzel a győzelemmel a továbbjutás már szinte biztosnak tekinthető.

De Rossi hiányában a középpályás védekezés irányítása Nzonzira hárult, aki a legjobb meccsét játszotta idén. Pastorénál már láthattuk, hogy mennyit számít, ha valaki azt a feladatot kapja, amihez ért is, Nzonzi szerdán egy igazi szörnyeteg volt. Hatszor szerelt, ami kimagasló szám, és ez nem tisztázás, vagy megelőző szerelés, hanem test-test elleni párharcban elvett labda. Személy szerint Cristantét is megvédeném, őt nem érzem teljesen reménytelennek, hogy egyszer megszokja az új szerepkörét, és jól teljesítsen.

Maga a meccs igazán biztatóan kezdődött, mindössze három percig kellett várnunk az első gólra. Pellegrini szögletére Akinfeev rosszul mozdult ki, mentségére legyen mondva, hogy hatalmas volt előtte a tumultus. Ezt használta ki Manolas, aki mindenkit megelőzve a kapus felett fejelte át a labdát. A gól után megpróbálta visszavenni a meccset a CSZKA, kezdetben főleg a jobb oldalunkon próbálkoztak befelé cselezve. Amikor Fazio keveredett arra az oldalra, a sebességkülönbség miatt voltak problémák, de nagyobb helyzetet csak egyszer sikerült kialakítaniuk, amit azonban Olsen a szöget szépen lezárva hárított. Ezen kívül Kolarovnak egyszer kellett az ötösön belül mentenie, de olyan katasztrofális jeleneteket, amikhez hozzászoktunk, nem láttunk. A Romának is voltak igazán komoly helyzetei, Florenzi például szó szerint egy ziccerbe botlott bele Kluivert remek passza után.

A második félidő is egy gyors góllal indult, de ezúttal a Moszkva szerezte. Véleményem szerint ez egy elkerülhető találat volt, a támadás során többször is viszonylag könnyedén közbe lehetett volna lépni. Azért nem venném el a hazaiak érdemeit, különösen a gólpasszt adó Akhmetovtól szép egyéni teljesítményt láttunk. A Roma viszont szokatlanul jól reagált, nem tört össze a csapat, hanem mentek az eredményért. Kluviert egy kiugrás során kiállítást harcolt ki, és az emberelőnyt három perccel később gólra is váltottuk. Az 58. percben szerencsével került a labda Pellegrini elé, aki talán minimális lesen volt, de higgadtan gurított a kapuba Akinfeev mellett. Bár az egyik hátvédet küldte le Cakir, Goncharenko vagy tíz percig nem cserélt, így felborult a pálya. A cseréig talán teljesen ki is fújt a CSZKA, a Roma több komoly lehetőséget is kidolgozott, Dzeko, Zaniolo és Florenzi is veszélyeztetett, de az eredmény maradt 1-2.

Ezzel a győzelemmel a Roma karnyújtásnyira került a továbbjutástól, a Real Madrid és a Plzen ellen egy pontot kell szerezni, de ha feltesszük, hogy ez ellen a kettős ellen nem gyűjt hat pontot a Moszkva, már ott vagyunk a tizenhat között. Di Francesco jelenleg a legjobb pontátlaggal rendelkező Roma edző a BL-ben. A kalapok szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a meccsek hogy alakulnak, ugyanis nem ugyanannyi koefficiens pont jár egy győzelemért, mint egy döntetlenért, a továbbjutás pedig önmagában nem jelent markáns különbséget. A hatpontos továbbjutás tehát nem sokat nyomna a latba.

A játékosok közül többen is remek teljesítményt nyújtottak. Olsen kezdi megszokni a környezetet, levetkőzte a bizonytalanságait, hozza azt a szintet, amit egy kezdőkapusnak hoznia kell egy BL csapatban. Nemcsak jól véd, de a passzaira sem lehet panasz, nem a legkönnyebb, hanem a legjobb megoldást választja. Manolas az idény eleji gyenge formáját követően talán magára talál, szerdán mindenesetre a legjobbak között volt, akárcsak Nzonzi és Pellegrini. Rajtuk kívül még Kluivertet emelném ki, nemcsak támadásban volt aktív, de védekezésben is besegített, ami tényleg védekezést jelentett, nem pusztán a létszámot növelte hátul.

Jogos kritika lehet, hogy a játékunk nem volt látványos, de az is kétségtelen, hogy most nem lebegett folyton a csapat feje fölött Damoklész kardja. Részemről az idei BL teljesítménnyel elégedett vagyok, pedig a Real elleni első meccs után a továbbjutást is nagyon féltettem. Legközelebb épp a Madridot fogadjs a csapat, ahol valószínűleg a csoportelsőség dől el.