Vasárnap Nápolyban megszakadt az egymeccses győzelmi sorozatunk, így a pontok mellett továbbra is hiányzik a konzisztencia a Romából. Természetesen a Scudetto nem jöhet szóba, sőt, talán idén lesz a legsimábban a Juventusé, ha a többi csapat formáját nézzük. Ami viszont komolyabb baj, hogy a BL helyekért is vért kell majd izzadni. A San Paolóban döntetlent játszani elfogadható eredmény, de a játék maga elfogadhatatlan volt, és egyre több a kérdőjel ezt illetően.

A csapatok a következőképpen léptek pályára:

Napoli (4-4-2): Ospina; Hysaj, Albiol, Koulibaly, Mario Rui; Callejon, Allan, Hamsik, Ruiz; Milik, Insigne.
Roma(4-3-2-1): Olsen; Santon, Manolas, Juan Jesus, Kolarov; De Rossi, Nzonzi; Under, Pellegrini, El Shaarawy; Dzeko

Többé-kevésbé ugyanazzal a csapattal állt ki Di Francesco, mint a CSZKA ellen, egy némileg meglepő változtatással, hogy Santon kezdett Florenzi helyén. Eddig remek szezonja van, az igazolások közül talán ő sült el legjobban, igaz ez sokat elmond a mercatóról. Ancelotti kicsit jobban megkavarta a kezdőjét, Hysaj és Milik is kezdett, Mertens csak a padról szállt be. Bár a felállás egy kicsit más, és nem feltétlenül ugyanakkora szerep hárul minden játékosra, Ancelotti nem sokat vett el Sarri játékából, ami nem is ízlett a Romának. Sőt, talán ekkora fölényben Sarri alatt sem voltak ellenünk. Persze a körülmények sem nekünk kedveztek.

Merthogy mély gödörben van a csapat, és egyáltalán nem látszik semmiféle mankó. Tavaly télről ismerős a képlet, rossz teljesítmények egymás után, Di Francesco változtat valamin, ami ha nem is tökéletesen, de működni látszik, és stabilizálja a helyzetet, majd kiderül, hogy ez csak egy pillanatnyi lökéshez volt elég, megoldásnak nem. Egyelőre még nem temetném ezt a 4-2-3-1-et, de a Napoli ellen teljesen fölösleges volt a három támadó, az egyszem Dzeko untig elég lett volna. Ami meglepett, hogy Santon kezdetése mellett nem Florenzi kezdett szélsőtámadóként. Hiába játszott idén biztatóan Santon, azért Florenzi jobb azon a poszton, viszont ketten együtt jobban le tudták volna zárni azt a szélt.

A mérkőzés elején megpróbáltuk megtartani a labdát, ami elég jól is ment a gólig. A Napoli magasan védekezett, viszont kezdetben nem támadtak le agresszíven, inkább a passzsávokat védték. A gólunkig viszonylag elégedettek lehettünk a játékkal, El Shaarawy aztán megszerezte a vezetést, és jött az első nehéz időszak. Tíz percen keresztül folyamatos nyomás alatt tartotta a Romát a Napoli, nagyon hirtelen ritmusváltásokkal, védelem mögé passzolt labdákkal, viszont ekkor még álltuk a sarat. De Rossi, Manolas és Olsen tartották meccsben a csapatot, ha ők nem ilyen formában játszottak volna, már ekkor egyenlíthetett volna a Napoli. Olsen ahogy telik az idő, úgy tűnik egyre magabiztosabbnak, az idény eleji csetlés-botlás már szinte teljesen eltűnt, a saját képességeinek a legszélén teljesít, ettől többet pedig nem várhatunk el senkitől.

A félidő végén De Rossi megsérült, le kellett cserélni, ami komoly probléma volt. A hiánya meglátszott a második félidőben, mert míg az elsőben negyed óra szenvedés után kicsit visszább vett a Napoli, a második félidőben végig a kapunkhoz szögeztek minket. Körülbelül 63%-ban volt náluk a labda a meccsen, ennek 87%-át a középső, vagy a mi védekező harmadunkban, nagyjából fele-fele arányban osztozva. Hogy tovább nőjön a nyomás, Manolas is megsérült, így a három legjobb emberünkból kettőt elvesztettünk a 90 perc alatt.

A legvégéig sikerült megúszni kapott gól nélkül, ekkor Callejon törte el a labdát, egyenesen Mertens lábára, akire Kolarov nem figyelt, és kiegyenlített. A Roma játékában is benne volt néhányszor a gól, de ha 2-3 góllal kapunk ki, akkor sem szólhatnánk egy szót sem. Védekezésben volt néhány nagyon szép teljesítmény, de egyrészt így is sokszor került helyzetbe a Napoli, másrészt az nem állapot, hogy egy meccs kétharmadát ekkora nyomás alatt történő védekezéssel töltjük. Sikerült pontot szerezni, ami jobb, mintha kikaptunk volna, de összességében elég sötétnek látom a helyzetet. Szombaton Firenzébe látogat a Roma, valószínűleg Manolas és De Rossi nélkül. Kérdés, melyik arcát mutatja majd a csapat.