A Roma otthon kapott ki a Spaltól 2-0-ra, egy zavaros, bírói túlkapásokkal tarkított meccsen.
Hol is kéne kezdeni? Kezdjük a legelején, az aktuális szezon „eredendő bűnével”, amit az idén mindig fel szoktunk hozni a Roma kapcsán: az elhibázott átigazolási szezonnal. A mai nap ez a diskurzus végleg elvesztette az értelmét! A Spal ellen a Rómának nyernie kellett volna akkor is, ha még másik 3-4 kezdőjátékost eladtak volna a nyáron, mert papíron ekkora a szintkülönbség a két keret között.
Az, hogy a Roma ma nem nyert, nem fogható a pályán lévő játékosok „minőségére”, ez megint a hozzáálláson múlott, ami a Roma évtizedes problémája. Független a játékosoktól, az edzőktől, a vezetőktől, mindig ott van és sosem tudunk belőle kigyógyulni. Képzeljétek, ahogy írtam ezt az értékelőt, a könyvtárnak véletlenül először azt a nevet adtam, hogy „Roma-Lecce”, csak úgy, öntudatlanul. Freud papa megírhatná belőlem a doktori disszertációját!
Mit láttunk ma? Először láttuk a Rómát fölényesen, magabiztosan játszani, egyoldalúan uralni a mérkőzést. A legrosszabb dolog, amit a Rómáról el lehetett mondani, az volt, hogy nem volt elég konkrét a helyzeteknél és nem tudta gólra váltani a fölényét, de mindenkinek az volt az érzése, hogy csak idő kérdése a római vezetés. Ez egészen a 36. percig tartott, amikor a bíró megítélt egy nagyon is véleményes tizenegyest a Spalnak. Luca Pellegrini futás közben, kézzel, hátulról enyhén meglökte Lazzarit a tizenhatoson belül, aki nem is túl meggyőzően eldobta magát és a bírónál ez ma büntetőt ért. Szó szerint több ezer hasonló lökést láttunk már a televízióban, a legkülönbözőbb meccseken, de nagyon ritkán fújták ezeket le, pláne amikor büntetőt értek. Ezen a VAR se segít, ez értelmezés kérdése, mint a szándékosság megítélése a kezezésnél. Azt se lehet objektíven eldönteni, ezt se lehetett. Külön bosszantó, hogy pár perccel korábban, Dzekót is ellökték hasonlóan a Spal tizenhatosában, de azt nem fújták be. Szerintem ezt se kellett volna, de ez nem közvélemény-kutatás, vagy kívánságműsor, jött a büntető, Petagna berúgta és vezetett a Spal.
A bekapott gól után kezdődtek a gondok, a Roma fejben szanaszéjjel esett, a korábban magabiztos játékosaink elkezdtek bizonytalankodni. Jöttek az elrontott passzok, az ötlettelen, félénk játék, a meddő labdatartás, végül pedig a látszólag eredménytelen cserék és a türelmetlen kapkodás. De nem egyből, szépen fokozatosan, ahogy már annyiszor láttuk és ahogy már megszokhattuk.
A gól után először a Roma megzavarodott és pár percig még a Spal játszott fölényben, de aztán a Roma visszavette a labdát és a meccs irányítását, csak éppen, ahogy már említettem, fejben már nem volt olyan éles mint a gól előtt. Aztán az 56. percben, Dzeko újabb kimaradt helyzete után, a Spal megtalálta a második gólját, amikor egy szögletnél Bonifazi megelőzte Faziót és fejjel megszerezte a pályafutása első gólját a Serie A-ban. Mondhatnánk, hogy Olsen megpróbálhatott volna kijönni és megfogni a beívelést, de őszintén szólva ez nem lenne túl igazságos a svéd hálóőrrel szemben, aki ma is párszor egyedül mentette meg a Rómát az újabb góloktól.
A második gólnál gyakorlatilag minden eldőlt, a Spal addig is elég zárkózott volt, de a második gól után végleg beállt védekezni és az Olaszországban megszokott hatékonysággal húzta az időt, aktívan ölte a meccset. Mindeközben a Roma meg egyre szétszórtabb benyomást tett. Ahogy az ilyen meccseken lenni szokott, még szerencsénk se volt, Pellegrini a 66. percben megeresztett egy látványos távoli lövést a kapu felső sarka felé, de a madarász Milinkovic-Savic „butább” öccse egy bravúrral kitolta a labdát a felső lécre.
Miért mondom, hogy Vanja a „butább” a Milinkovic-Savic testvérpárosból? Valójában nem lehetek benne biztos, elvégre Sergej meg elment a Lazióba, szóval szoros a verseny. De Vanja a 75. percben keményen odatette magát és megpróbálta izgalmassá tenni a már látszólag lefutott meccset. Ehhez kellett a nem túl acélos bíráskordás is, de a spanyol születésű szerb hálóőr, olyan produkciót adott elő, amit nehéz lett volna megtorlatlanul hagyni. Egy kirúgásnál, először eléggé átlátszó módon, úgy tett mintha nem látná az ötösnél lévő labdát és kiment keresni egy másikat, majd amikor a bíró ezért adott neki időhúzásért egy sárgát, elkezdett teatrálisan hisztizni és látványosan eldobta a labdát, miközben torkaszakadtából ordibált. Pairetto bíró úr eleinte meglehetősen lazán kezelte a meccset, minden fajta szerelést megengedett, aztán az első gól után, nagy hirtelen elkezdett keménykedni, mindent lefújt és kiosztott egy csomó lapot, szerintem mert érezte, hogy elszúrta és bepánikolt. Amikor a spori ilyen állapotban van, kiszámítható volt, hogy nem fogja szó nélkül hagyni a Spal kapusának a produkcióját sem. Nem is hagyta, azonnal jött a második sárga, utána a piros és irány az öltöző, a Spal pedig tíz emberrel maradt.
De senki se gondolja, hogy a váratlan emberelőny látványosan megváltoztatta a játék képét, ekkorra már a Roma teljesen szét volt esve. Már abban a stádiumban jártunk, amikor a játékosaink egy része ész nélkül kapkodott, közben a többiek még mindig arra törekedtek, hogy ne kövessenek el újabb hibákat és ezen már Pastore kései beállása sem segített. Apropó Pastore, vajon miért nem kezdett? Di Francesco azt mondta a meccs előtti sajtótájékoztatón, hogy már jól van. Nagyon remélem nem arról van szó, hogy Pellegrininek volt másfél jó meccse és akkor most Pastore kispados lett, mert az tragikomikus lenne. Inkább szeretném azt hinni, hogy a BL-re tartalékolták és ez sajnos most egy tagadhatatlanul vicces gondolatmenet a mai mérkőzés tükrében.
A meccsen már nem sok minden történt, még volt egy hatalmas Olsen védés, amikor teljesen egyedül megállította a kapu felé tartó Petagnát, de végül szűk 5 perc hosszabbítás után lefújták a meccset. Talán érdemes lenne szóvá tenni, hogy 5 perc hosszabbítás nem túl sok, csak Milinkovic-Savic magánszáma eltartott 4-5 percig. De őszintén szólva szerintem ez a Roma akkor se rúgott volna gólt, ha még egy órán át tart a meccs, legfeljebb bekaptuk volna a harmadikat. Jár a dicséret a Spalnak, megérdemelten nyertek, ahogy a Roma is megérdemelte a füttykoncertet, amit az Olimpico közönségétől kapott a meccs végén.
Tehát a bajnoki szünet után a Roma a lehető legrosszabb módon kezdte az újabb sorozatot, egy otthoni vereséggel, egy papíron egyértelműen gyengébb ellenfél ellen és visszajött a szezon eleji mélyrepülésünk összes kísértete. Kiderült, hogy amikor kikiáltottuk, hogy a válságnak vége és ez a Roma mégis jó csapat, akkor csak ámítottuk magunkat. Pellegrini még nem egy világsztár, Ünderrel sem az a legnagyobb gond, hogy el ne vigye a Bayern, Luca Pellegrini még nem az új Roberto Carlos, Di Francesco pedig a jelek szerint továbbra sem találja a megoldást.
Egyébként, csak hogy értsétek mekkora „hőstettet” hajtott ma végre a csapatunk, a Spal 1965 óta nem tudott 2 góllal, kapott gól nélkül nyerni a Serie A-ban. Az olasz média kaján élvezettel hívta fel erre mindenki figyelmét a meccs után, természetesen azt sem hagyták ki, hogy már akkor is a Rómát verték el, csak mert a Rómánál a történelmi következetesség igenis fontos dolog.