Túl vagyunk az idény nyitányán, ami a tavalyihoz hasonlóan nyögvenyelősre sikeredett. Rögtön az első fordulóban egy várhatóan végig az EL helyek környékén helyezkedő, stabil középcsapat otthonába kellett utazni, hogy tartsuk a lépést a Napolival és a Juventus-szal. Körülbelül ilyen meccsre számítottunk, de a lényeg, hogy a küldetés sikeres volt.

Mindkét gárda jelentős változásokon ment át a nyáron, Cairo egyenesen a Torino történetének legjobb átigazolási szezonjának nevezte az ideit, viszont az új igazolások közül érthetően nem kezdtek túl sokan. Így álltak fel a csapatok a nyitányon:

Roma (4-3-3): Olsen; Florenzi, Manolas, Fazio, Kolarov; Strootman, De Rossi, Pastore; Ünder, Dzeko, El Shaarawy
Torino (3-5-2): Sirigu; Izzo, Nkoulou, Moretti; De Silvestri, Baselli, Rincon, Meité, Berenguer; Iago Falque, Belotti

Ami minket illet, többé-kevésbé biztosak lehettünk benne, hogy ez lesz a kezdő, de azért voltak kérdőjelek is. Pletykálták, hogy Mirante véd az első fordulóban, hogy Olsennek több ideje legyen beilleszkedni, de ez már első olvasásra is sántított. Kérdés volt, hogy a középpályán Cristante vagy Pastore lesz-e De Rossi és Strootman társa, hogy mindketten egyszerre nem, az biztos volt. Végül talán a rutin, talán a kreativitás miatt az argentin kapta meg a bizalmat. Kissé a támadóinkat is homály fedte, mert Schick felkészülése nagyon jól sikerült, Kluiverttel szemben komoly elvárások vannak, ám végül itt is a korábban legbiztosabbnak tűnő emberek szerepeltek.

Az már rögtön az első meccsen kiderült, hogy idén sem mi leszünk a Harlem Globetrotters. Bár az első félidővel még olyan nagy problémák nem voltak, azért itt is kiütközött néhány. A támadásaink szinte kivétel nélkül a jobboldalunkon történtek, El Shaarawy szabadnapot vett ki. Ünder ekkor még úgy ahogy próbálkozott, kevés sikerrel. Azért egy pár helyzetet sikerült kidolgozni, míg a Torino a félidőig egy komoly lehetőségig, egy Rincon kapufáig jutott. Ezt leszámítva nem volt helyzetük, kontrákra rendezkedtek be, de csak akkor tudták elindítani őket, amikor a Roma már a középpályán elvesztette a labdát, különben De Rossiék már csírájában elfojtották a próbálkozásokat. Azt nem mondhatjuk, hogy nem volt benne a levegőben, hogy mégis történik valami, mert Fazio borzasztó bizonytalanul játszott az első félidőben, szerencsére azonban Manolas mindig ott volt, hogy kisegítse.

A második félidő elején mindannyian megijedtünk. Eleve a kapunkhoz szegezett a Torino, de Falque, ki más, még egy gólt is szerzett a 48. percben. Szerencsére les miatt utólag elvette a játékvezető, és ez is volt a jó döntés. Utána még egy tizenegyesgyanús helyzet miatt reklamálhatott a Torino, amit nem láttam lassítva, de inkább nem is szeretném megnézni. Mindenesetre megúsztuk, és nemsokára Di Francesco is érezte, hogy váltani kell. A 60. percben Cristante állt be El Shaarawy helyére, és ez meg is változtatta a játék képét. Egy darabig 4-3-2-1-et játszott a Roma, a két szélső beljebb húzódott egy kicsit Dzeko mögött. Eddig folyamatosan eredményesen tolta ki a Torino a Romát a szélekre, ahol komoly veszély ritkán adódott, ez már nem ízlett nekik annyira. Az igazi változást azonban Kluivert cseréje jelentette, a kis holland bemutatkozása remekül sikerült, tarthatatlan volt. Dzeko állítása szerint élete egyik legszebb gólját lőtte, de ebben legalább akkora szerepe volt az új igazolásunknak is.

A szezon előtt úgy gondoltam, hogy az újoncok közül Olsenen és a középpályásokon múlik, hogy milyen év elé nézünk. Nzonzit valamiért biztosra veszem, hogy be fog válni, viszont Cristantéban és Pastoréban érzek némi rizikót. Cristante a felkészülés alatt is jól nézett ki, és tegnap is jól szállt be, vele kapcsolatban bizakodó vagyok. Pastore viszont gyengén játszott. Igaz, hogy neki nem ez a posztja, de a legegyszerűbb passzokba is gyakran beletört a bicskája. Nem játszott pozícióhoz kötötten, de ez nem szabadság volt, hanem inkább elveszettség. Nem tudom, ennek mi az oka, nincs formában, vagy Di Francesco nem adott neki elég támpontot, de ezen változtatni kell. Olsen bemutatkozása összességében jól sikerült, de nem sokon múlt, hogy borzasztó legyen. Falque gólját is védenie kellett volna, bár szerencsétlenül érkezett pont a támaszkodó lábához, illetve a boxolása is veszélyes volt. Viszont megúszta mindkettőt, így szép emlék lehet a debütálása. Lábbal tényleg ígéretes, és volt pár nagy védése, de azok mind olyanok voltak, amik egy klasszis kapusnak kötelező. Hozta ezeket, csak így tovább.

Nem vagyok benne biztos, hogy Di Francesco a jó kezdőt küldte pályára, de az biztos, hogy utána nagyon jól meccselt. A cseréi beváltak, és a végére egy olyan csapat volt a pályán, amelyiknek Schick jobboldali szereplését kivéve a következő fordulóban kezdenie is kellene. Nagyon nehéz mérkőzés volt, de látva a többi élcsapat teljesítményét, nem vonnék le komolyabb következtetéseket a mutatott játékból. A Napolit leszámítva mindenki nehezen indította a szezont, szerencsére eredményben viszont nem maradtunk le.