A Roma 1-0-ra győzni tudott Szardíniában, egy végletekig harcias Cagliari ellen, akik minden eszközt bevetettek a kieső zóna elkerülésére. Végül elég volt Ünder gólja a 15. percben és „Szent Alisson” néhány újabb csodája, hogy a szárdok fölé kerekedjünk.

A Roma romokban érkezett Szardíniába, telis-tele többé-kevésbé sérült és fáradt játékosokkal. Ráadásul még el sem kezdődött a meccs, amikor a bemelegítés közben lesérült Manolas is, így a fiatal Capradossinak kellett beállnia a görög helyére, az már csak természetes, hogy a meccs közben lesérült ő is. Így álltak fel a csapatok:

CAGLIARI (4-4-2): Cragno; Faragò, Ceppitelli, Andreolli, Lykogiannīs; Deiola, Barella, Padoin (89’Han), Ioniță (83’Cossu); Farias (77’Sau), Pavoletti.

ROMA (4-3-3): Alisson; Bruno Peres (58’Florenzi), Capradossi (69’Jonathan Silva), Fazio, Kolarov; Gonalons, De Rossi, Nainggolan; Cengiz Under (85’Schick), Dzeko, Gerson.

Több Roma játékoson látszott, hogy hiába vállalták a játékot, enyhén szólva se voltak csúcsformában, tényleg mindenkin érződtek a hétközi kupameccs fáradalmai. Bezzeg a Cagliari, a szárdok vért ittak és habzó szájjal vetették magukat a meccsbe. Már az első percekben kétszer is ráijesztettek Alissonra, Deiola és Farias távoli lövéseivel.

Aztán a Roma picit magához tért, a Gonalons-Gerson vonalon érkezett a válasz a Cagliarinak, de sajnos Ünder ziccerből Lykogiannisba lőtte a braziltól kapott labdát. Viszont rögtön ezután, a „Gengónak” becézett kis török átvett egy labdát Dzekótól a Cagliari tizenhatosában, majd egy pazar lapos lövéssel kilőtte Cragno kapujának a jobb alsó sarkát és vezetett a Roma. Ezt most tényleg megköszönhetjük a töröknek!

De a Cagliarinak esze ágában se volt feladni, lenyűgöző odaadással játszottak, hajtotta őket a kétségbeesés. Minden labdáért meg kellett harcolni és minden párbaj egy ütközet volt. De a Roma szerencséjére szembe találták magukat a szokásos Alissonnal. A brazil először Pavoletti próbálkozását hatástalanította, majd bemutatta a szezon legnagyobb védését. A nagy védést nem a Cagliari játékosai ellen produkálta, hanem Bruno Peres ellen. A brazil szélső, egy beadást követően, egy Gerd Müllert, vagy egy Pippo Inzaghit megszégyenítő ütemérzékkel, közvetlen közelről lőtte volna a saját kapujába a labdát, de Alisson döbbenetes reflexszel kivédte a csapattársa, látszólag védhetetlen lövését. De a 39. percben már Alisson is tehetetlen lett volna Deiola távoli lövésénél, ami szerencsére nagyon kevéssel mellé ment.

A második félidőben Farias többször is közel állt a gólszerzéshez, kétszer is legyőzte a Roma lescsapdáját, de először elrontotta a befejezést, másodszor pedig nem tudta lekezelni a labdát, ami a sípcsontjáról ártalmatlanul kipattant.

Közben tovább hullottak a Roma játékosai, mint a muslicák ősszel. Először Bruno Peres szedett össze egy látszólag elég súlyos izomsérülést, majd Capradossi is lesérült és a Rómának elfogytak a középső védői. Egy „izgalmas” felállás következett, megcsodálhattuk a Florenzi-Fazio-Kolarov-Silva védősort és őszintén remélem, hogy soha többé nem kell megcsodálnunk őket így együtt ebben a felállásban.

Húsz perccel a vége előtt Kolarov bemutatott egy fantasztikus szerelést, miután Farias ellopta a labdát egy megzavarodott Florenzitől. A Cagliari természetesen nem értékelte a szerb technikai bravúrját és mindenáron tizenegyest szerettek volna kapni, de a nagy hajcihőnek csak egy sárgalap lett az eredménye, Ionitának szövegelésért.

Néhány perccel a lefújás előtt, a rögtönzött középső védő Kolarov parádésan elhibázta a labdát, a frissen beállt Sau pedig ott találta magát egy az egyben Alissonnal szemben, de a brazil ismét csodát művelt és a legjobb Neuert idéző kijövetellel ezt is kivédte valahogy.

Jöttek az utolsó cserék, a Cagliariba érkezett Cossu, Ionita helyére és Han, Padoin helyett, a Rómában pedig beállt Schick, Ünder helyett. A 96. percben következett egy újabb cirkusz, amikor Gerson és Deiola találkoztak a Roma tizenhatosában. A Cagliari természetesen megint büntetőt követelt, de szerencsére Di Bello bíró úr nem hatódott meg és lefújta a meccset.

Nagyon izgalmas meccset láthattunk. Az olaszok azt mondják, hogy egy nagy csapatnak tudnia kell szenvedni. Hát én nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára így szenvedni a Rómát. A Cagliari testben és fejben is nagyságrendekkel frissebb volt a Rómánál, ráadásul kőkeményen odatették magukat minden labdánál, az utolsó utáni másodpercig harcoltak. A Rómának meg minden tartalékát mozgósítania kellett és még ez sem lett volna elég, többször óriási szerencsénk is volt.

Több hibát követtünk el mint a teljes BL sorozatban, még sincs szívem különösebben bírálni a játékosokat, szánalmasan fáradtnak tűnt szinte mindenki. Viszont meg kell dicsérni Alissont, aki szó szerint megnyerte nekünk a meccset és Ündert, akit lassan nyugodtan elnevezhetnénk Di Francesco talizmánjának is. Eddig ha Ünder gólt szerzett, a Roma mindig nyert és ez a mai gólja tényleg rengeteget érhet. Két forduló van hátra, 4 ponttal vezetünk az Inter előtt és 2 ponttal az „unokatesók” előtt. Mivel az utolsó fordulóban egymás ellen fognak játszani (sok sikert a „nagy testvéri rangadóhoz”, majd meglátjuk egymás elől hogyan állnak félre), ez azt jelenti, hogy a hátralévő két meccsünkön egy pontot kell szerezni, a BL indulást érő első négy hely egyikének a megszerzéséhez!

Most szerencsére lesz egy lélegzetvételnyi szünet, hogy valamennyire kipihenjük magunkat, utána pedig következik egy rangadó Rómában, a már gyakorlatilag bajnok zebrák ellen.  De ez még odébb van, egyelőre örüljünk a három pontnak, meg a Roma újabb győzelmének és forza Roma mindenkinek!