Még mindig nem tértünk magunkhoz a keddi csoda után, de máris újabb feladat előtt áll a Roma. A BL elődöntő szinte páratlan a klub történetében, de ha nem sikerül a bajnokságban biztosítani a jövő évi szereplést, az beárnyékolja ezt a történelmi szezont. Vasárnap este elléphetünk egy közvetlen ellenféltől, amikor is két európai színtérről érkező csapat vívja meg a főváros rangadóját.
Nem tudnám a posztot mással kezdeni, mint a Barcelona elleni visszavágóval, szerencsére nem is kell kerülgetni a témát. Azonkívül, hogy még mi is arra számítottunk, hogy az idei BL szezon decemberig fog tartani, most pedig az elődöntőre készülhetünk a Liverpool ellen, és amellett, hogy milyen jó élmény volt nézni a csapatot ilyen magabiztosan teljesíteni a sorozat végső esélyese ellen, furcsa tapasztalni, hogy milyen váltakozóan mozog a Roma játéka és eredményei a két véglet között. Képesek vagyunk leolvadni a Bologna ellen is, de a nagy meccseken szerencsére sokkal több a pozitív tapasztalat, mint a csalódottság. Tudnánk mondani ellenpéldát, de a Lazio, tavasszal a Napoli, a Chelsea, az Barcelona elleni meccsekre is fel tudta tüzelni a játékosokat Di Francesco, és jó eredményeket értünk el.
Éppen kedden volt a manchesteri 7-1 tizenegyedik évfordulója, amikor a Romára egy bő évtizedre ráégett a lúzer címke. Biztos vagyok benne, hogy ez ott motoszkált mindig a játékosok fejében, amikor bekerültek egy BL csoportba a negyedik vagy harmadik kalapból, és jókora súlyként nehezedett rájuk. Többek között emiatt, a BL szezonok mindegyikében tettünk még rá egy-egy lapáttal. A 6-1-es, 7-1-es eredményekkel évről évre meg kellett küzdenünk, amin nem enyhítettek a 6-7 pontos csoportkörök sem. Na ezt a bélyeget idén lekaparta Di Francesco, a két fordulópont az Atletico elleni hazai és az idegenbeli Chelsea elleni meccs lehetett. Sun Tzu írja A háború művészetében, hogy egy jó harcos tudja, mikor kell, és mikor nem szabad harcolnia. Valami ilyesmit érzek az edzőnkön a rangadókon, főleg a Bajnokok Ligájában: tudja, mikor kell visszaállni védekezni, és feladni a csapat naiv arculatát, és tudja, mikor kell egy elcsépelt közhellyel élve bátran a saját játékunkat játszani.
Szerencsére pont egy rangadó jön, talán a leginkább várt a Roma szezonjában, nem kell tehát félni, hogy a csapat elvesztené a motivációját. A héten a kékeknek is jelenésük volt, ők az Európa Ligában igyekeztek négy közé jutni, mind tudjuk, milyen eredménnyel. Bevallom, nem tudom, ilyenkor inkább jó vagy rossz egyből egy derbivel folytatni. Karnyújtásnyira volt tőlük az elődöntő, amit szó szerint néhány perc leforgása alatt vesztettek el, egy tényleg óriási előnyt elbukva. A lelki állapotok közötti különbség sejthető, de talán ennél is többet számíthat, hogy mi két nappal többet pihenhettünk, ami egy hétközi-hétvégi menetelésnél sokat számíthat.
A Lazio egyébként erőn felül teljesít a szezonban, a bajnokságban és az Európa Ligában is. Még nem tudjuk, hogy ez mennyire elég, a nemzetközi sorozatban annál nagyobb lehet a csalódottság, hiszen a sasok nagy előnyre tettek szert a római meccsen, a visszavágón pedig még növelni is tudták azt, illetve több komoly lehetőségük is adódott. Az oszták energiaitalosok góljai meg elég esetlegesek voltak, majdhogynem könnyebb lenne azokat a Lazio játékosokat felsoroni, akikről nem pattant be gól a saját kapujába. Karnyújtásnyira volt az EL siker egy olyan csapatnak, amelyik évről évre erre hajt, mégis vereség lett a vége. Innentől kezdve májusig csak a bajnokságra kell koncentrálniuk, ahol pontegyenlőséggel állunk egymás mellett. Számunkra a BL szereplésnél nagyobb dobás már nem jöhet, de már csak hét forduló van hátra a bajnokságból, két rangadó mellett öt kötelező meccsel, jó lenne nem elszúrni a top négyet.
Azt szokták mondani, hogy egy derbi előtt nem sokat számít a forma, a Roma meg már idén többször is bebizonyította, hogy kár azt nézni. Ha a mentális állapotok számítanak, az viszont nekünk jót jelent, mert jelenleg a világ két szélén állunk. Nem tudom elképzelni, hogy a keretben lenne egy olyan ember is, aki ne merne most puszta kézzel kiállni egy oroszlán ellen, a félelem, a bizonytalanság legkisebb szikrája nélkül. A Lazio játékosai érthetően elkeseredettek, de ha kérhetem, ne mi hozzuk fel őket.
Ami a kereteket illeti, Inzaghi valószínűleg minden fontosabb játékosára számíthat, egyedül Lulic és Lukaku játéka nem biztos. A három védős felállás kőbe van vésve, mint ahogy Luis Alberto és Immobile kettőse is, melléjük csatlakozhat Felipe Anderson, esetleg Milinkovic-Savic, akitől szintén nem idegen a támadóbb szerepkör. Sajnos Perottira még mindig nem számíthatunk, és csatlakozott hozzá Defrel is a sérültek listáján. Nálunk több a kérdőjel, Di Francesco kiemelte, hogy a 4-3-3-mal jutott el a negyeddöntőig a Roma, tehát senki ne várja, hogy innentől ezt a felállást dobjuk. A legfrissebb hírek szerint viszont marad a 3-4-1-2, viszont Strootman helyét Pellegrini veheti át, míg elöl Cengiz Ünder kezdhet Schick helyett.
Jó érzés, ha lekerülnek rólad a súlyok, de csak addig, amíg ez egy egészséges önbizalmat ad, és nem szállsz el. A Roma bebizonyította, hogy senkitől nem kell félnie, de ehhez 90 percen át kellett koncentrálni, keményen melózni a pályán, és betartani a taktikai utasításokat. Azt is el kell ismerni, hogy az idei szezonunkról alkotott kép egészen máshogy festene a keddi bravúr nélkül. A Serie A szereplést nem így képzeltük el, az a tény, hogy mindkét csapatnak 60 pontja van, épp annyit mond el a Romáról, mint a Lazióról. Mindenki egyénileg el tudja dönteni, hogy ez a szezon sikeres, csak rendben van, vagy csalódás. Én azt mondom, hogy várakozáson felüli, természetesen az elődöntő miatt, de egy minimális cél kell, hogy legyen a bajnokságban is. Ez pedig az első négy hely egyike. Ebbe az irányba léphetünk egy nagyon vasárnap este 20:45-kor. Ha igazak a hírek, az ultrák ezt a derbit De Rossinak adják, külön koreográfiával készülnek neki. Már csak ezért is érdemes lesz megnézni a meccset.