Vereséggel zárult a Róma Ukrajnai kalandja tegnap a BL egyenes kiesési szakaszának első mérkőzésén. Tragédia nem történt, a Sahtar ellen idegenben ki lehet kapni, de két, ilyen egymással még köszönőfélben sem lévő félidő hagy némi megmagyarázni valót maga után….

” Jó volt a könyved, csak a vége szar….” Mondta a skizofrén beteg istennek az uristen@menny.hu -ban, és sejtésem szerint valami ehhez hasonló hangozhatott el Monchi szájából is a találkozó után, EDF és a csapat teljesítményét értékelvén. Na, de ne szaladjunk ennyire előre az időben, nézzünk bele egy kicsit abba a kottába, amiből az AS ROMA  alakulata ezt a „mesterművet” összehozta.

A találkozó remek ütemben kezdődött, az  első 15 percben egyáltalán nem látszott meg az Ukrán csapaton, hogy több mint két hónapja nem játszottak már tétmérkőzést. A Sahtar Brazil kontingense többször is remekül futott el a széleken, rendre verve Kolarovot, és Florenzit, akik nem igazán találták az ellenszert a remekül szambázgató játékosok hatástalanítására,de ekkor még ugyanez elmondható volt a vendég csapat teljesítményéről is, akik fokozatosan át is vették a mérkőzés irányítását, és rendre egyre veszélyesebb támadásokkal szegezték a hazai gárdát a kapujuk elé.

Így csordogált az első félidő, a farkasok egy esetleges labdavesztés után azonnal  letámadtak már az ellenfél térfelén, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az első félidő statisztikai indikátorai  a vendég csapat fölényét mutassa, és itt már nem is hiányzott sok ahhoz, hogy a Roma ezt a dominanciáját gólra váltsa, ami Dzekó passza, és a hetek óta remek teljesítménnyel előrukkoló ifjú török titán közreműködése által valóra is vált a  41. percben.

” Itt még minden rendben volt…”

Az első félidőben nem is változott már az eredmény, és valószínűleg minden Roma szurkoló nyugodtan konstatálta, hogyha a csapat a második játékrészben is hasonló teljesítményt produkál akkor itt biza nem kell sokat aggódni a találkozó végkimenetelét illetően. Ha….

Az, hogy pontosan mi történt, és hogy milyen jelenetek zajlottak le a szünetben az öltözőkben ami alapján a második félidő képe ilyen drasztikusan megváltozott, azt sajna nem tudjuk, így néhány illusztrációval megpróbálom felvázolni az elképzeléseimet.

Kezdjük a Sahtarral!

Amennyiben a vízióim nem csalnak akkor a következő történhetett! A képen látható rokonszenves fiatalemberek az elnök kíséretében megjelentek a hazai csapat öltözőjében átnyújtván nekik a második félidőre vonatkozó taktikai utasításokat, amit „motivációs tréning” hatására a hazai csapat játékosai fegyelmezetten be is tartottak.

Mindeközben Rómában….

…….

Igaz ez csak feltételezés, és közel sem biztos, hogy ezek az események játszódtak le a szünet alatt, (legalábbis nem ebben a sorrendben) de az hótziher , hogy Ünder összepattintott egy-két extra hagymás, csipős  kebabot a többieknek, mert más magyarázat nem igazán lehet arra, amit a csapat a második félidőben produkált….

A szünetben az egyetlen játékos aki kimaradt a Gerson édesapja által prezentált „herbál partyból” az Alisson lehetett, aki ismét emberfeletti védéseket bemutatva jelezte, hogy Ő bizony felfelé kilóg ebből a szedett-vedett társaságból….  A Sahtar megemberelte magát az első félidejei fiaskó után, és már az  52. percben Ferreya  remek szólója után egalizálta az eredményt, és a nálunk végbemenő  egyéni teljesítmények ilyen fokú visszaesését látván borítékolható volt, hogy nem fogjuk kihúzni a számunkra még mindig hízelgő állással a  találkozó végéig.   A hazai csapat következő góljáig röpke 20 percet kellett csak várni, noha a két találat között eltelt időintervallumban  is akadtak helyzetek szép számmal. Az Argentin játékos után ezúttal  egy Brazil (Fred) köszönt be Alisson kapujába, egy remek szabadrúgás által, amibe még a kapufa is besegített.

” Erre nincs magyarázat….”

A gól után EDF azonnal végrehajtott egy kettős cserét, Ünder, és a mérkőzésen végig sajnos eléggé indiszponáltan játszó Florenzi helyett behozta a „jolly jokert” jelentő Peres, Gerson kettőst akik láthatóan még mindig a szünetben elpuffantott joint hatása alatt voltak, így egyikőjüktől sem láthattunk egy épkézláb megmozdulást sem sajnos, leszámítva Peres utolsó labdaérintését, ami megmentett minket attól, hogy a továbbjutást jelentő párharc kimenetele már Ukrajnában eldőljön….

Valaki aki ért hozzá, azt megkérném majd, hogy a komment szekcióban  magyarázza el, nekünk földi halandóknak is, hogy tényleg csak az egyéni teljesítmények ilyen fokú visszaesése miatt alakult így a második félidő, vagy netán a mester is sziphúzott valami  mindenki számára meglepőt a szünet alatt?

Dráma nincs, esély van, de a tegnapi második játékrész mindenképpen „szívás” volt….

Forza Roma!