A tizennyolcadik forduló rangadója egyértelműen a Róma torinói vendégszereplése volt. Ezt nem lehet vitatni. Az eredményt gondolom mindannyian ismeritek. Húsz percnyi játék után egy ex-római (tipikus) védő, Benatia góljával a Juventus gyakorlatilag a végeredményt beállítva, összeszedett játékkal, beteljesített edzői koncepcióval hozta azt, amit egy bajnok jó százalékkal tud teljesíteni. Ettől persze jóval több dolog történt, amit a poszt későbbi részében megtaláltok dokumentálva.
Az mindenesetre aggasztó, hogy egy kör híján (Roma esetében kettő – mivel a Samp meccs még a zsákban) túl van a mezőny az odavágókon és a Farkasok három fő riválisuktól vereséget szenvedtek. (Inter, Napoli, Juve) Persze tudom, most sem volt alárendelt, kificamodott az AS Roma, sőt, ha a két ziccerből csak az egyik bemegy simán döntetlen… de kimaradtak a helyzetek, a meccset pedig a Juve nyerte.
A kezdő
Nem szándékozom végigkeseregni a posztot, pláne nem karácsonykor, de mégis jobb lenne a szám íze így hajnalban a halászlé készítés előtt, ha azt írhatnám; „vagány, férfias hozzáállással megleptük Allegrit, a kialakult szituációból győztesen jött ki csapatunk, és magabiztos győzelemmel jeleztük, továbbra is cél a bajnoki cím.” Sajnos nem írhatom ezt, pontosabban fordított előjellel maximum. Azt pedig nem szívesen tenném.
EDF a legerősebb, idén már több fronton kipróbált kezdőjét tudta pályára küldeni. Ami nem kis bizakodásra adott okot. A másik oldalon Dybala mellőzése már nem is olyan meglepő, inkább a négy védős hadrenddel okozott számomra apró szemöldökrándulást Allegri. Így nézett ki a két csapat a kezdőrúgás előtt, a Juve három ex-rómaival:
A mérkőzés Juventus fölénnyel kezdődött, ami a gólt követően, az első félidő második felére egyenlítődött csak ki. Erre nyilván komoly hatással volt a 18. percben, pingpongozás után a vendég kapuba kotort találat is. Benatia gólörömének, viselkedésének túl sok jelentőséget nem tulajdonítok, egy zsoldos, aki munkáját végzi. Más kérdés, hogy az oda-vissza pattogó labdát, egyetlen római védő sem tudott kivágni, míg Allison legalább egy bravúrral próbálta megoldani, a megoldhatatlant. Aztán már csak a kapufa és a szerencse hiánya maradt, meg a középkezdés.
A Róma birtokolta a labdát, járatta az esetek nagy többségében hazai térfélen, de érdemben nem volt veszélyes Szczesny kapujára. Leszámítva egy bal oldali Perotti elfutást, aminek a középre adott passzára Sárika érkezett, rosszul. Telibe rúgta a kifelé mozgó portást, akinek viszonylag könnyű dolga volt a védésnél. Kár, hogy az olasz szélső nem valamelyik kapufa tövét választotta a lövésnél.
A második játékrész további Juventus támadásokat, kontrákat hozott, míg a bordó-sárgák tartogatták a labdát, próbálták minden irányból feltörni a tökéletesen tömörülő zebra hadat. Sikertelenül. A mérkőzés egalizálására két jelentős helyzet alakult ki. Az egyik Florenzi kapufája volt. Egy hosszú, szélről érkező beadásnál sikerült Florenzinek a védelem mögé kocognia, és egy érintésből próbálta a lehulló labdát átemelni a kiszolgáltatott helyzetbe került kapus felett. A keresztlécen csattant labdája. Illetve volt még egy védelmi megingás Juve oldalon, ahol Schick került szembe a kapussal, sajnos ebben az esetben megint a lengyel hálóőr védését emelhetjük ki. Ráadásképp, mindez a 94. percben történt.
Rutinosabb, jobb edző Allegri, a zebrák kerete a legbrutálisabb Olaszországban, ezzel nem lehet vitatkozni. Egyszerűen nem tudott Di Francesco szombaton semmi olyannal előállni, ami meglepte volna a tökéletesen felkészült ellenfelet. A cserék ültek, mindenki jól szállt be, tett hozzá saját képességeihez képest. Pellegrini jelentős sebességnövekedést teremtett a középpályán. Schick kihagyott helyzete legalább annyi volt, mint a kimaradt El Shaarawy ziccer, azaz mindkét szélső legalább egyszer százszázalékos gólhelyzetbe került. Nem folytatom, nincs kit kiemelni negatív értelembe. Ennyi különbség most minimum van a két csapat között. Persze ezen vitatkozhatunk majd egy nagyot itt az ünnepek alatt!
Engedjétek meg, hogy zárszóként ne a mérkőzéssel foglalkozzak. Szeretném megköszönni mindannyiunk nevében azt a rengeteg hozzászólást, visszajelzést, amit kapunk. Ebből érezzük, hogy szükség van arra, amit itt csinálunk. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Róma sikerekben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek! Idén még a Sassoulo meccs kapcsán találkozunk, jövőre pedig megyünk tovább a megkezdett úton és kiszurkolunk végre egy római diadalt!