Megébredvén a tegnapi öröm(ittas) mámorból itt az idő, hogy csokorba szedjük a tegnapi mérkőzés legfontosabb momentumait. A két héttel ezelőtt megrendezett londoni találkozó már sejtetni engedte, hogy ismét egy remek csatának nézünk elébe a kedd esti BL forduló, nyugodtan kijelenthetjük TOP! rangadóján, de azt, hogy lefocizva a pályáról, 3-0-val küldjük haza a tavalyi szezon Angol bajnok csapatát, még a legperverzebb álmaimban sem jött elő.
Te mondd, hogy 3-0, a te hangod mélyebb…
Patai József cimborám, (megígértem, hogy megemlítem a nevét, ha Londonból 2-0 után ponttal távozunk) már az első találkozón is azt sulykolta belém, hogy bízzak a csapatomban, nyilván a Madrid szurkolóknak ez nem olyan nehéz, de ha az ember Romanista, akkor mindig a negatív oldalról közelit, pláne, ha nemzetközi porondon, idegenbe jár…..
Ez az érzés a tegnapi mérkőzés előtt is megvolt, amire még rátett egy lapáttal a sport televízió „szakértői” gárdája is, akik sima vendég győzelmet vizionáltak, szóval összeszorított végbélnyílással, és 180/120-as vérnyomással tűkön ülve vártam, hogy elkezdődjön a találkozó…
Szinte még alig kattant a dobozos sör jellegzetes hangú nyitófüle, amikor a találkozó első percében (a Roma első támadásából) El Shaarawy sistergős lövéséből már is megszerezte a vezetést a hazai csapat!
Ez a találat megadta a mérkőzés alaphangulatát, azonnali rohamra ösztönözve a vendég alakulatot.
A londoni gárda a gyors gól után hamar magára talált, és főként Hazard vezérletével sorra dolgozta ki a helyzeteket, amik aztán rendre elhaltak a beton lábakon álló védelmünkön, vagy az ismét parádés magabiztossággal védő Alisson közreműködése révén.
A mérkőzés remek iramban „csordogált”, kisebb-nagyobb helyzetek adódtak itt is, ott is, de a következő találatot ismét a Roma jegyezhette. A 36. percben Nainggolan passzát a szintlépéstől nyilván összezavarodott Rüdiger engedte maga elé, ami igy aztán csemegeként landolt ismét a mi Stephanunk előtt, aki nem vacakolt az állítgatással, hanem azonnal külsővel a hálóba helyezte a labdát a tehetetlen Courtois kapus mellett, aminek köszönhetően így már két gólos hazai vezetéssel vonultak szünetre a csapatok.
A második félidő ismét kiegyenlített játékot hozott, de köszönhetően a szervezett játéknak, ez ismét a római alakulatnak kedvezett, aki ezáltal harmadszor is beköszönt az ellenfélnek! Ezúttal a másik szélső támadónk Diego Perotti szerzett egy pazar találatot, befelé cselezve egy remekül elhelyezett lövéssel egyenesítette ki a képzeletbeli kérdőjelet, és ezzel végleg demoralizálta az angol alakulatot.
Remek este volt ez minden Roma drukker számára, és a jelek szerint végre felraktuk magunkat az Európai futballelit térképére is. Név szerint nem szeretnék senkit kiemelni, a tegnap esti gárda, csapat, és taktikai szinten múlta felül ellenfelét, amit felemelő érzés volt látni. A szezon elején kissé tartottam tőle, hogy milyen lesz (lesz-e egyáltalán) az élet Rómában Totti visszavonulása után, de azt kell mondjam, hogy EDF vezérletével egy remek, és igazán szerethető csapat képe kezd kibontakozni a szemem előtt, akik szép lassan eltüntetik a negatív berögződéseket a Romanista szívekből.
Ja, az megvan, hogy a Roma vezeti a halálcsoportnak kikiáltott C jelű Kvartettet!
Forza Roma!