Szerda este a BL csapatmeccsek harmadik fordulójában egy erősen felforgatott, 3 meglepetés/ kényszer kezdővel felálló Roma az angol bajnok otthonába, Londonba látogatott. A vendég csapat szurkolói a hétvégi Nápoly elleni vereség és a hiányzók miatt elvárások nélkül, vagy talán csak a szokásos évi nagy zakónk elkerülése reményében ültek le meccset nézni. Mégiscsak a Roma-ról beszélünk, sokszor beleszaladtunk már egy ilyenbe, ráadásul egy velejéig unszimpatikus (orosz oligarchás, Conte-s, Morata-s, Diego Costa-s, David Luiz-os, Fabregas-os, angolosan felsőbbrendű) sztárbagázs volt az ellenfél. Tisztes helytállás és sok kimaradt helyzet után sajnos ahogy szokott lenni a jobb helyzetkihasználásnak köszönhetően győzött a kétszer akkora keretértékű, és már egy éve kovácsolódó csapat.
JA NEM!
A mérkőzés nagyjából úgy indult ahogy a bevezető végén volt. Támadtunk, szépen játszottunk de igazán veszélyesek nem tudtunk lenni, ha pedig igen akkor pedig (általában Perotti esetében, aki gyönyörűen cikázott át a Chelsea teljes jobboldalán néha) a lövés volt gyenge. Közben a másik oldalon viszont a több eladott labda közül kettőből (először JJ gurította le David Luiznak majd Peres érte el a egy rossz passzal a mélypontot ami után ki is fütyülték a szurkolók) gólt is szerzett a Chelsea. Itt már kezdtem csalódott lenni, hiszen már megint jól játszunk de eredmény nincs. Nem volt idő azonban mérgelődésre és Peres végleges demoralizálására (botrány volt amit művelt, sose volt jó helyen, még bedobni sem tudott, gyakran csak azt lehetett hallani a kispadtól, hogy „BRUNO BRUNO” és néha úgy tűnt, hogy az ellenfél védelmének egy biztos taktikája, hogy őt engedjék beadni) mert Kolarov megelégelte a dolgot kezébe vette az irányítást, két védő között elgurította a labdát majd az egyiket megkerülve, a labdát egy másikon megpattintva szépített. 2-1
Monchi eddigi legnagyobb fogása, igazi klasszis, az anti-Cole.
Így vonulhattak a felek szünetre ami azért jó érzés volt, hiszen látszott, hogy van keresnivalónk. A pár hiba ellenére jól tartottuk a labdát a Chelsea térfelén és gyakran veszélyesek is voltunk. A második félidőre pedig nem is változott semmi, egészen ott folytattuk ahol abbahagytuk. A 64. percben a Roma színeiben 100. mérkőzését játszó Dzeko kapott egy tökéletes labdát Fazio-tól (igen, tényleg tőle és tényleg tökéleteset) majd egy fantasztikus gólt rúgott kapásból. 2-2 (úgy néz ki nemvoktrendi kolléga jól számolt a nagy számok törvénye alapján). Itt már euforikus hangulat volt, ahogy egyébként a Roma szurkolóknak köszönhetően az egész meccsen. Én éppen büszkén küldtem el éppen egy üzenetet, hogy „há, na mégse olyan rossz ez a meccs” amikor hirtelen egy Kolarov szabadrúgásból Dzeko már a másodikat szerezte, sikerült megfordítani a meccset, 2-3! (Szegény Chelsea szurkolók, kikapott a csapat a Citytől és most is a „City öregfiúk” rontották el az örömüket)
Szép statisztika!
2-0-ról fordítottunk a Stamford Bridge-en. El se hittem. Mondjuk még jó, mert 5 perccel később egy beadásnál Jesus olyan szépen zárta a területet, hogy Hazard-ra már nem maradt ereje aki fejelt egy gólt ezzel kialakítva a 3-3-as végeredményt. A maradék időben kicsit megzuhant a csapatunk, elfáradtak a hatalmas küzdésben, de sikerült őrizni az értékes egy pontot. Így most 5 ponttal a második helyen állunk a csoportban a Bakuban ikszelő Atletico (2 pont) előtt és a Chelsea (7 pont) mögött. Ez 3 forduló után egy óriási eredmény, most már bőven esélyesek vagyunk a továbbjutásra, főleg ha így játszunk. A mérkőzés maga egyébként fantasztikus volt. Kolarov oldalán például zseniális dolgokat láthattunk néha mindkét féltől, de összegészében nagyon szép, nyílt, pörgős igazi focimeccs volt, Szurkolással (legalábbis a vendégek részéről) taktikával, szenvedéllyel, cselekkel, szép megmozdulásokkal, komoly téttel, izgalmas tehetségekkel és sok góllal. Nem csak a csapat számára volt irányadó, hanem a futball világának is minta lehetett ez a meccs.
Ami számomra a legfontosabb, hogy bár úgy kezdődött a meccs mint anno a Manchester City elleni hazai és a Real elleni legutóbbi 16 közötti (jól játszunk, de minden kimaradt, míg ők pár helyzetből megnyerik a meccset) nem adtuk fel és minden elérhető képen a fent látható elszántság jellemezte a csapatot. Odatették magukat és mindenki a maximumot nyújtotta (kivéve Perest, remélem legalábbis). Abszolút úgy érződött, hogy itt a helyünk, sőt! Óriási élmény volt nézni a meccset, igazi Magica Roma-t láthattunk, ráadásul még Conte is elismerte, hogy egy nagyszerű taktikai győzelmet Di Francesco-tól.
View Comments (10)
Ez minden tekintetben férfi munka volt! Rég nem láttam ilyen elánnal és odaadással játszani a srácokat! Ha ilyen formát tudnánk mutatni mindig, nem aggódnék a scudetto miatt és a BL miatt sem... :)
Hazard-t azért elfogadnám tőlük... Meg bárkit a jobbhátvéd pozícióból :D Zappacosta úgyis olasz.
Nekem nem kéne....hátvéd posztra pedig Monchi újra megnyitotta a tárgyalásokat/megnyitja Caioval, Nachoval meg valami némettel.
Zappacosta nem dobás lenne! :D
Lefutott már néhány meccs és szegény EDF kapott hideget-meleget bőven. "Be lettünk árazva", "jó, ha a 4. hely meglesz," stb. Én személy szerint meg vagyok elégedve a munkájával. Többen leírtátok már, hogy milyen stabilan hozta a kötelezőket a csapat. Hát én pont ebben látom a legnagyobb előrelépést. Olyan stabilitást adott a csapatnak, amilyet Spalletti sem tudott. A két elveszett rangadót 5 kapufával sikerült elveszteni. Igen, jobb volt a Napoli, de a csapatnak még így is megvolt az esélye az egyenlítésre. Ahogy Aleram írta, vártam én is a szokásos évi nagy zakót. De van tartása a fiúknak mennek mint a gép. Ilyenkor még a vereség is belefér, de az olyan lélektelen lötyögést, mint pl. a derbin is volt, vagy a Torinó ellen, nem látni mostanában. Külön öröm, hogy tűzben tart mindenkit, és nem csak a gálakezdő nyomja végig a fontos meccseket.
Peres szerintem elfáradt fejben, mert a felkészülési meccseken egészen másként játszott. Ha majd tud Flo-val, meg Karsdorppal rotálni, akkor biztosan magára fog találni (remélem).
És még gondolat EDF-el kapcsolatban: hol van most a Sassuolo? Oké, eljött tőlük néhány játékos, de ez azért nem magyarázza a kieső pozíciójukat. Mégiscsak Eusebio volt, aki oda juttatta őket és most úgy tűnik, nélküle mennek a levesbe.
Minden mondatoddal egyetértek!
Szuper összefoglaló, remek volt a meccs. Zeman bácsi biztos élvezte velünk együtt :)
Most kell okosnak lenni, nehogy megzacskózzon minket Torino idegenben...
A meccs előtt én simán aláírtam volna egy döntetlent Londonban a Chelsea ellen, attól függetlenül hogyan harcoljuk ki. A regénybe illő fordítás, a meccs során néha látott szép játék, azok számomra már csak extrák. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, hiszen nem nyertünk, szerintem Dzeko második gólja után picit megilletődtünk, vagy az is lehet, hogy a Chelsea játékosai megijedtek és összekapták magukat, a lényeg, hogy a gól után megváltozott a játék képe és sajnos ugyebár ki is egyenlítettek. De ezen nem bánkódom, ez a döntetlen szerintem nagyon jó eredmény!
Most a bajnokságban se kéne kiengedni, a Torino szerintem nem lett attól egyszerűbb ellenfél, hogy nem kaptunk ki Londonban, illetve a bajnokságban a lemaradásunk sem csökkent, szóval nagyon nem szeretném azt látni, hogy a következő meccsen a "mi hős fiaink" lazábbra veszik a figurát, mert elhiszik, hogy már elértek bármit is.
Én egy dolgot nem értettem. Mire tartalékolt EDF? Jószerivel ki sem használta mind a három cserelehetőségét csak kettőt. Oké El Shaarawy bejött a 88.-ban időhúzó cserének. Conte a 80. percre már cserélt hármat. Ahogy néztem a 70. percben már tudtam volna mondani 3 játékost aki köpni nyelni nem tudott. De végül is az eredmény őt igazolja csak nem értettem. Én tutira a harmadik gólunk után azonnal küldtem volna be a friss embereket rombolni.
játszhatnátok gyakrabban is a BL-ben, mert olyankor mindig összehoztok egy eszméletlen párharcot, mint legutóbb a Leverkusennel. (Remélem, a Chelsea-vel szemben is jobban jöttök ki, mint ahogy a Leverkusennel szemben volt.)