Túlvagyunk a nemzetközi bemutatkozáson, Di Francesco is elveszítette BL szüzességét, és ráadásképp még szégyent sem vallott kedvenc csapatunk. Persze szerencsénk volt, meg nem adott büntető megint csak, a lényeg az egy pont és a tisztes helytállás.
Sőt mi több, az első játékrészben komoly támadófocival rukkolt elő mindkét alakulat. Gól nyugodtan születhetett volna bármelyik oldalon. A legemlékezetesebb három momentum kétségkívül a Nainggolanra kijátszott szöglet utáni átlövés majd az óriás Oblak bravúr. Aztán volt egy Dzeko bal lábára került labda, amit a másik oldalon, jobbal értékesített volna, ballal kimaradt! Illetve a másik kapu előtt Manolasnak sikerült vert helyzetben menteni.
A második játékrész már a spanyoloké volt. Ritmust, sebességet váltott Simeone gárdája, és ez komoly nehézségeket okozott a hazaiaknak. Mit szépítsem, dörzsölte a rómaiak hátát a háló. Jó pár kapus bravúr kellett Allisontól, aki a tegnapi produkciójával végképp meggyőzött. Persze a szerencse szintén a hazai oldalra állt, így gól nem született. Simeone pedig mindent megtett, támadókat cserélt, 60 perc után már fej nehézzé téve csapatát.
Minderre, nagyon bölcsen EDF formációváltással reagált, és a teljesen elkészült Defrel helyére Faziot küldte. Így három belső védővel és két szélsővel gyakorlatilag 5-3-2-s védekezőbb felfogású formációban küzdhetett a Roma. Ennek előnye, hogy sűrűbb volt a védelem közepe, plusz Kolarov egyes esetekben képes volt felzárkózni a támadásokkal. Ráadásképp Perotti nagyobb területen játszhatott.
Szételemezni nem akarom a managerek munkáját, de az biztos, Di Francesco jól reagálta le a fuldokló spanyol nyomást. Később Nainggolant kellett sérülés gyanúja miatt lecserélni, Pellegrini érkezhetett, aki túl sok vizet nem zavart, azalatt a 12-13 perc alatt, amíg pályán volt. Időhúzó cserének jött még El Shaarawy, aki Dzekot váltotta. Tegnap a bosnyák sokat nem tudott hozzátenni, megtartogatta a labdákat, és a lehető legtöbb kontrában megpróbált részt vállalni.
Jöhetne még az, hogy egy egyértelműnek látszó kezezést nézet be Mazic sporttárs. Vagy éppen az, hogy több játékoson látszott, az Atletico tempóját kilencven percig nem képesek kontrolálni. Rossz volt nézni kedvencem, DDR hajmeresztő rontott passzait a középpályán. De kiemelhetem az edző kedvenc Defrel védekezésbeli robotolását, ami totálisan ki is vette a támadó szekcióból. Együtt a kettő már nem ment. Fazio lassúsága mára már ténykérdés. Viszont Manolas és Allison tökéletesen vették fel a meccs ritmusát, és végig koncentráltan, az ilyen színvonalon elvárható szinten teljesítettek. A többieket különösebben nem emelném ki.
Ami számomra döbbenetes volt, hogy mindössze 36.000 ember volt kíváncsi az olasz fővárosban a BL csoport egyik legfontosabb mérkőzésére. Továbbá, amikor az Atletico diktálta a tempót, és a kritikus részénél tartott a találkozó füttyszó hallatszott a publikumtól. Jó pár éve követem csapatom, de ilyet nem, vagy csak nagyon ritkán tapasztaltam. Pedig a látottak és a végeredmény egyaránt elfogadható teljesítmény.
Örültem, hogy EDF nem kakált be és bátran, teljesen felkészülten vetette hadba csapatát. Az utolsó pillanatokban vezetett két kontra akár még fényesebbé is tehette volna a BL rajtot, de ne legyünk telhetetlenek, akadt a másik oldalon szintén szerencsétlenül kihagyott ziccer, nem egy.
Összességében tetszett, amit láttam, ha képes lesz a csapat így szívni magát távolabbra érhet, mint elsőre gondoltam. Pár statisztikai adat még a végére, 51-49 volt a labdabirtoklás (!), 533 (465) – 476 (407) a passzok illetve zárójelben a jó passzok száma. Tetszetős. Csak így tovább, maradni ezen a helyesnek tűnő úton!
Képeket itt találsz még!