Vasárnap kora este sorsdöntő mérkőzést játszott a Roma, nagy teher alatt. A tét a Bajnokok Ligája főtábla kiharcolása volt, de akadt egy ennél is fontosabb esemény a Stadio Olimpicóban. A klub szimbóluma, történetének legeredményesebb és leghűségesebb játékosa, a labdarúgás valaha volt egyik legnagyobb alakja utoljára lépett a stadion gyepére.
Nemcsak egy ügyet kellett lezárni, de nehéz volt fontossági sorrendet állítani. A klubnál egy játékos sem fontosabb. De igaz ez akkor is, amikor a játékos és a klub gyakorlatilag egy és ugyanaz? Spalletti következetesen kezelte a helyzetet, Totti a kispadon kezdett, bár az tudvalevő volt, hogy nagy részt kap majd a meccsből. A Napoli a Sampdoriával játszott, ahol borítékolható volt a déliek győzelme. Spalletti terve valószínűleg az volt, hogy mire a kapitány pályára lép, a csapat már lerendezi a Genoát, és a második hely kérdését, de végül nem így alakult. A két alakulat így állt fel:
Roma (4-2-3-1): Szczesny – Rüdiger, Manolas, Fazio, Emerson (Mario Rui, 18.) – Strootman, De Rossi – Salah (Totti, 55.), Nainggolan, El Shaarawy (Perotti, 69.) – Dzeko.
Genoa (3-4-3): Lamanna – Biraschi, Munoz, Gentiletti – Lazovic, Cofie, Hiljemark (Cataldi, 56.), Laxalt – Pellegri (Ntcham, 69.), Veloso, Palladino (Ninkovic, 50.).
A kikötővárosiak tartalékosan kezdtek, és ekkor azt hihettük, hogy a mérkőzés egyedül Tottiról fog szólni. Ezzel szemben azonban a genovaiak egyáltalán nem tisztelettudó, kedves vendégként szerepeltek a meccsen, nagyon is hajtottak a győzelemért. Már a 2. percben megszerezték a vezetést, amikor Lazovic laposan indította a 16 éves Pellegrit, a Roma lescsapdája összeomlott, a fiatal csatár pedig mattolta Szczesnyt, ezzel a topligák aktuálisan legfiatalabb gólszerzője lett. Igen nagy terhet rakott ezzel a farkasok vállára, képzeljük csak el, hogy nézett volna ki Totti ünneplése, ha nincs meg a győzelem. Az első félidőben azonban hátul csak pár percig tartott a bizonytalanság, és Dzeko a 10. percben már ki is egyenlített. Ne menjünk el szó nélkül az idei teljesítménye mellett, 29 találattal gólkirály lett a Serie A-ban, 8-cal pedig az Európa Ligában. Összesen 39 gólt szerzett idén a Roma színeiben, ami fantasztikus eredmény. A meccs legszomorúbb eseménye nemsokkal ezután történt, Emerson összeszedett egy keresztszalag szakadást, és már túl van a sikeres műtéten. Mielőbbi gyógyulást, és újabb válogatott meghívót kívánunk neki.
Az első félidő egyik nagy tanulsága volt számomra, hogy Strootmanra lehet számítani, ha szervezni kell a játékot. Nagyon sokat fejlődött a támadóharmadbeli passzok terén, tegnap négy kulcspassza volt (Totti is ennyit jegyzett), aminél többet csak Dzeko tud felmutatni, a maga hetével. Ők ketten gyakran játszottak össze, de a szerencse a mérkőzés hátralevő részében elpártolt Dzekotól, így a félidőben maradt az 1-1-es eredmény. Mindenki Tottit várta, és talán fontosabb is volt, hogy elég időt kapjon, mint hogy Spalletti biztosra menjen. Meg is kapta a maga idejét, az 54. percben az elég halványan teljesítő Salah-t váltotta. Azt lehet mondani, hogy Totti nagyon jól szerepelt a 619. Serie A meccsén, sokat dolgozott, labdát is szerzett, helyzeteket alakított ki. Mélységben játszott, ahogy megszokhattuk tőle. Övé volt az egész pálya. A vezetést mégsem ő, hanem az immáron nem futuro capitano, De Rossi szerezte meg, éppen Totti lábáról elkapva a lövést.
Az öröm nem tartott sokáig, öt perccel később Szczesny csúnyán alászaladt egy bedobásnak, és Lazovic egyenlíteni tudott. Mindenkin látszódott a feszültség, hatalmas súly volt Totti búcsúja. Minden egyes Genoa védőre haragudtam, aki leszerelte a kapitányt, pedig csak a dolgukat végezték. Nem értettem, hogy miért akarta Cofie, hogy nála legyen a labda, és ne Tottinál. Kinek volt ez jó? A Sampdoria pályájáról is folyamatosan jöttek a hírek, magabiztosan vezetett a Napoli. Ekkor nagyon távolinak tűnt a BL főtábla. Ezután szinte rögtön Lazovic ajtó-ablak ziccerbe került, amit Szczesny nagy bravúrral védett. A felfokozott hangulatnak meglett az eredménye, a 90. percben Dzeko kiosztotta második gólpasszát, Perotti pedig BL-be lőtte a Romát.
A Roma ezzel sok-sok eurómillióra és presztízsre tett szert, valamint kedvezőbb tárgyalási alapra. Jelen pillanatban a 4. kalap tetején vagyunk, de ez nagy valószínűséggel eggyel jobbra cserélődik. Ha pár mondatban kéne értékelni a szezont, azt mondanám, többel is kecsegtetett, de a tavalyihoz képest előrelépés történt. Sikerült négy pontra feljönni a BL-döntős Juve mögé, mégha egy ideje nem is kellett izgulniuk, nem 10-15 pont, mint amit megszoktunk. A 87 a Roma történetének legtöbb szerzett pontja. Dzeko önmaga a fejlődés, 29 gólja és 9 gólpassza is kiemelkedő. Kiemelhetjük Nainggolant, aki élete legjobb szezonját futotta, a dupla-duplázó Salah-t, örülhetünk annak, hogy Strootman végigrobotolt egy nagyon hosszú szezont. De Rossi kifejezetten kellemes meglepetés volt, és egyet is értek vele abban, hogy mi kell ahhoz, hogy nyerjen is valamit a csapat: nem szétrobbantani a társaságot. Az első lépés már meg is történt, Strootman 2022-ig hosszabbított, és De Rossi maradása is egyre biztosabb. Pellegrini ügynöke szerint az az ügy is már csak formalitás. Hogy ki lesz az edző, még mindig körvonalazódik, konkrétumot nem mondanak, de szinte biztosan nem Spalletti. Sajnálom, és sajnálom azt is, ahogy tegnap vele bánt a közönség.
A legfontosabb azonban, hogy a kapitányunk elhagyta a csapatot, ahol a pályafutása egészét töltötte. Elképesztő számokat produkált, 786 meccsen 307 gólt szerzett, 619 Serie A-s találkozón 250-et. Ő duplázott legtöbbször az olasz bajnokságban, és egyedül ő lőtt 23 egymást követő szezonban gólt. Sokáig sorolhatnánk a számokat, de nem a számok a legfontosabbak. Egy értékvesztett világban nem felejtette, hogy hová tartozik, mindig a szívére hallgatott, és „megnyerte a modern futball legnagyobb csatáját”. Soha nem felejtjük el, és örülünk, hogy méltóra sikerült a búcsúja. A következő hetekben a blog írói egy-egy személyes Totti poszttal búcsúznak a valaha volt legjobb olasz labdarúgótól.
