A 35. forduló zárómérkőzésén volt érdekelt az AS Roma, ráadásul a San Siro gyepszőnyegén kellett megküzdeni a szebb időket is megélt AC Milan ellenében. Aktuális forma ide, elveszített derbi oda, a mérkőzés minden körülmények között rejt magában izgalmakat. Számomra az egyik legemlékezetesebb párharc az olasz első osztályból.
Spalletti a Lazio elleni, teljes taktikai kapitulálás után, újabb ötletekkel érkezett Milánóba. Emerson hosszú idő után jobb oldali védőt játszott, így a másik oldalon Jesus kapott kezdőként szerepet. A felállás inkább 4-2-3-1 volt, ami a mérkőzés eredményét ismerve kiváló döntés volt. Persze ebben nagy szerepet vállalt a Milan első félidei töketlenkedése, de egy ilyen helyzetben dicsérjük inkább a jól teljesítő csapatunk!
A találkozó végig úgy zajlott, ahogy a Kopasz megálmodhatta. Jött egy gyors vendég gól az elején. Salah és Dzeko kényszerítője után a bosnyák gólkirályaspiráns csodálatos egyéni megoldása góllá érett. Nagyon szép egyéni teljesítmény volt. Dzeko és a csapat nem állt le, pedig próbált ritmust váltani a Milan. Sikertelenül. Az első fél óra végén, egy hegyes szögletet fejelt a kapuba Edin! 0-2! 27 találatával a bosnyák gólzsák Enrique Guaita, 1935-s csúcsát adta át a múltnak.
Két rövidebb periódust leszámítva az első játékrészben végig az történt, amit a vendég Roma akart. Ebben nagy szerepet vállalt Montella csapata is, hiszen a középpályát teljesen átengedte az AS Roma játékosinak. Ki tudja mi volt ezzel a „Kisrepülő” szándéka, de ez a hiba elegendő volt a mérkőzés megnyeréséhez!
A második negyvenöt perc sok hasonlóságot mutatott az elsővel, annyi változást azért érdemes megjegyezni; sokkal szigorúbb Milan középpálya lendült játékba, megnehezítve ezzel a villámgyors Roma támadások lefolyását. Sőt, Pasalic a 76. percben egy szögletet követően gólt fejelt. 1-2! Amire feldolgozhattam volna, hogy akár visszatérhet a Milan a meccsbe, Sárika gyönyörűen tekert a felső sarokba. 1-3. Ezen a ponton nagyjából minden eldőlt.
A találkozó utolsó fázisában a Milan már nem hit igazán a talpra állásban, ezt Palotta, Salah ellen elkövetett, tizenhatoson belüli szabálytalansága testesítette meg. Negyedik piros lapját kapta a rutinos belső védő, ez viszonylag sokat elárul a Milan játékosok lelki világáról, vagy mentális állapotáról.
Spalletti újra bátrabb húzásokkal operált, ami bejött. A második hely újra az AS Roma csapatáé, ami jelen helyzetben a legfontosabb. Sikerült a hátralévő négy fordulóból úgy behúzni egyet, hogy Rüdiger és Strootman eltiltását tölti. Valószínűleg a következő, Juve elleni kör valamivel nehezebb lesz, de a helyzet nem reménytelen.
Érdekes az a kommunikációs változás, miszerint Monchi arról beszél, hogy ráveszi Spallettit a maradásra. Még a kopasz tréner a második hely begyűjtését sikernek érezné, sőt (!) a harmadik hely sem lenne szerinte katasztrófa. Meglátjuk, de véleményem szerint, a harmadik hely semmivel nem lenne több-vagy-jobb, mint ahol a csapat augusztus végén állt. Szóval én a fennhangon nyomatott fejlődést-előrelépést nem érezném a bronzérem után. Viszont a második hely egy apró lépést mindenképp jelentene.
A csapat teljesítményét külön nem boncolgatnám, rúgtak négy gólt a San Siroban, ez jó. Emerson a Porto elleni mutatott őszi teljesítményéhez képest két szintet legalább fejlődött, érett szélső védő lett belőle ebben az idényben. Dzeko innen behúzhatja a gólkirályi címet, ami szintén óriási érdem. Salah játéka lineáris, folyamatosan jó! Egyedül Perotti teljesítménye volt szürkébb számomra, de Őt nagy valószínűséggel egy sérülés hátráltatta. Ninja cseréje rémisztett meg a legjobban, viszont a reggeli hírek már árnyalták a képet.
Három meccs maradt, nem kérdés milyen cél maradt. Mindenáron a Juve mögött meg maradni, és az ebből származó plusz gazdasági bevételekből meg kell tartani Spallettit, igazolni kell neki pár játékost, és menni tovább ezen az úton.