Európa Liga meccs után és előtt, nehéz hetek közepén fogadtuk Mihajlovic Torinóját vasárnap késő délután. Idén két sima vereséget szenvedett a Roma, az egyiket éppen tőlük, így nem lehettünk nyugodtak. A végére azonban realizálódott a formakülönbség.
A torinóiak sérülés miatt nem számíthattak Obira, míg Spallettinek Florenzin és Rüdigeren kívül azon főhetett a feje, kit és hogyan pihentessen. Szerencsére csütörtökön már gondoskodtak erről a tanítványai, így a csapatok a következőképpen álltak fel:
ROMA (3-4-2-1): Szczesny; Manolas (28′ st Vermaelen), Fazio, Juan Jesus; Bruno Peres, Paredes, Strootman (37′ st Totti), Emerson; Salah, Nainggolan; Dzeko (44′ st Perotti).
TORINO (4-3-3): Hart; Zappacosta, De Silvestri, Moretti, Barreca; Benassi (25′ st Boye’), Lukic, Baselli; Iago Falque (13′ st Iturbe), Belotti, Ljajic (34′ st Maxi Lopez).
Sok exrómai tengeti napjait a napfényes Torinóban, de kivételesen nem sok veszélyt jelentettek. Már rögtön az elején nagy iramban kezdtünk, és egy kicsit másképp is, mint azt az utóbbi hetekben megszokhattuk. Salah érkeztével inkább a széleken vezettük a gyors kontrákat, mintsemhogy Dzekóra ívelgetett labdákkal támadtunk volna. Ennek elég jól megágyazott a Toro, legalább az egyik szélt mindig szabadon hagyták, rendre rosszul tolódott a védelem. Már a harmadik percben helyzetbe kerültünk egy szöglet után, de Juan Jesus még nem találta el a kaput. Bár a Torino támadópotenciálja Falquéval, Ljajic-csal és főleg Belottival rendkívül magas, Manolasék végig állták a sarat, és komolyabb helyzet nélkül tartották támadóhármast.
A tizedik percben aztán már Dzeko révén megszerezte a vezetést a Roma, a bosnyák sorozatban a nyolcadik meccsén volt eredményes, ami rekord a klub történetében. ezeken a meccseken tizenegy gólt szerzett, a bajnokságban tizenkilenccel, az Európa Ligában nyolccal vezeti a góllövőlistát, összesen már huszonkilencnél jár a szezonban. Ezután egy negyedórás darálás következett, a Torino teljesen kikapcsolt. Vagy Salah, vagy Emerson rendre üresen maradt, és egy ilyen elfutás végén, némi közjáték után Salah egy gyönyörű kapáslövéssel megduplázta az előnyt. Örülhetünk, nem úgy tért vissza, mint anno Gervinho. Ott kezdődik, hogy ő visszajött.
Ezután még következett egy Salah kapufa is, de végül hű maradt a Roma a kapu bal alsó sarkához, mind a négyet oda kapta Hart. Ez a 3421 a nyilvánvaló ötvédős váltáson kívül elég gyakran alakult át 3412-vé, Nainggolan többször is visszalépett Salah és Dzeko mögé. A félidő második felére már visszaállt a csapat, próbált jönni a Torino, de olyan részsikereken kívül, minthogy Lukic lefutotta hátrányból Salaht, ebben a játékrészben nem tudtak mást felmutatni.
A második félidőben visszatértek a Roma lehetőségek, Paredes nagyszerű beadásából az 51. percben Dzeko került helyzetbe. Az argentin nagyszerű szűrő teljesítményt nyújtott, és ha ilyen szemmel nézzük, tűrhető szezonja van. Azt hiszem, el kell engedni a csapatot forgató, látványos mélységi irányító toposzt, ő egy védekező középpályás lesz Spalletti alatt, és annak jó is. A technikás jelzőt azért megérdemli, óriási nagy gólt lőtt jó huszonöt méterről, kapásból. Itt végleg el is dőlt a meccs, és bár Maxi Lopez és Nainggolan is lőttek még egyet-egyet, sok érdemleges nem történt. Pihentethetett is Spalletti, kapott időt Perotti, Totti és Vermaelen is.
Most már hetek óta egy nagyon erős Romát láthatunk, és a hétvégi, Inter elleni rangadó előtt nem lehet gond az önbizalommal. Elöl, hátul, középen, mindenütt úgy tűnik, hogy rend van. Csütörtökön reménykedhetünk egy Totti show-ban, ez lesz március elejéig az egyetlen alkalom, hogy pihentethet Spalletti. Megint nagy lendülettel vágtunk egy rangadósorozatba, várjuk a következő felvonást.