Már a sorsoláskor bosszankodtunk, hogy a lehető legnehezebb ellenfelet kaptuk, a találkozó előtt is féltünk, aztán végül olyan meccset produkált a csapatunk, hogy öröm volt nézni. Tökéletesen volt megkomponálva az egész, minden részletében. Megmutattuk Európának: nyerni jöttünk.
Vizesfiúból Csodagyerek
A mérkőzés szép lassan indult, mintapéldája volt annak, ahogy fogást keresnek egymáson a csapatok, igazából az első félidő teljesen kiegyenlített volt, egyik oldalon sem volt sok lehetőség. Konkrétan a 24. percig kellett várni az első feljegyzett eseményig, amikből mindössze 6 gyűlt össze az első 45 percben, de egyik sem volt igazán nagy helyzet. Többnyire távoli próbálkozások amikből azonban egy, a 32. percben hatalmas gól lett. Emerson Palmieri, a játékos, akit sokan nem értettek, hogy 1: miért vesszük kölcsön 2: miért tartjuk meg 3: egyáltalán mi a posztja a jobb-bal oldalon elöl-hátul, valamint középpályán is kipróbált játékosnak 4: miért nem zavarjuk haza a Porto elleni meccs után, ahogy egész évben, ma is felülmúlta magát, ami kezd már hihetetlenül magas szintet jelenteni. Egy szépen induló összjáték után visszaszerzett egy eladott labdát, majd miután befelé vezette egy kicsit, a gyengébbik lábával egy fantasztikus lövést eresztett meg egyenesen a hosszú felsőbe. Klasszis megmozdulás volt a 22 éves balhátvédtől, amiről az első félidőben azt mondhattuk, hogy két egyenrangú csapat küzdelmében a különbséget jelentette. De aztán jött a második félidő…
Nehéznek ígérkezett, az első 15-20 perc alapján. A Villarreal láthatólag nem akart beletörődni a vendég vezetésbe, folyamatosan a mi térfelünkön pattogott a labda, és bár a védelmünk jól működött, Mario Gasper fejesénél csak (az amúgy néha bizonytalankodó) Alisson védett meg minket az egyenlítéstől. Spalletti is érezte, hogy váltani kell: lejött a megint (sajnos komolyabb eredmény nélkül) nagyot küzdő El Shaarawy, érkezett Salah. Tökéletesen ésszerű csere, mind a védekezésünk stabilabb lett (Bruno Peres kifejezetten lazán kezeli a dolgokat jobb szélen) de a kontráink is komolyabb veszélyt ígértek. Ennek a bizonyítására nagyjából 3 percet kellett várni. Peres nagyszerűen indította Salah-t aki elfutott a szélen, és tökéletesen találta meg a középen helyezkedő Dzeko-t. Edin zavarba ejtően okos megoldással áttette a másik lábára a labdát, ezzel elküldve az amúgy sem túl közel helyezkedő védőt a büfébe egy kis tapas-ért, így szinte zavartalanul guríthatott a kapuba.
Óriási duó!
Ezután az ellenfél kezdett összeomolni, cseréltek kettőt is, hátha…. egy valamire azonban nem számítottak: Spalletti érdekes módon lehozta Rüdigert, aki helyére Juan Jesus állt be. Nagyszerű -gondoltam – a brazil kap egy kis lehetőséget, játékba lendülhet, míg Rüdiger pihen egy kicsit. Nem gondoltam volna, hogy a célja ezzel a támadások segítése volt: a szintén sok utálatot kapó védő Dzeko elé varázsolta a labdát, aki egy jó levétel után nem hezitált, vagy bénázott mint egy éve tette volna, berúgta és kész. Itt azonban nem állt meg a bosnyák. Érezhetően már romokban hevert a spanyol csapat, egy gyors tempóváltásnak után Nainggolan a bal szélről pár védő laza fogásában találtam megint Dzeko-t, aki fordulásból, embere lába között gurított a hálóba, ezzel beállítva a spanyoloknak párizsiasan ismerős 4 gólos különbséget.
Grazie Roma!
Ez volt a mérkőzés rövid összefoglalója, de még oldalakon keresztül tudnék áradozni a csapatról. Az elején láthattuk, hogy ez a Villarreal nem egy gyenge csapat, a La Liga-ban mindössze 15 gólt kaptak eddig. Mi ennek egy meccsen majdnem a harmadát összehoztuk. Egyszerűen felülkerekedtünk rajtuk, és ahogy kezdtek kijönni a különbségek, nem álltunk meg, hanem egy igazi topcsapatként tovább nyomtunk, és így egyre látványosabb lett a két csapat közti differencia, főleg a mentális tényezők miatt. Persze Dzeko ellopta a show-t, de nem lehet olyan játékost mondani tőlünk, aki ne tette volna hozzá a magáét, a cseréket is beleértve. Az első gólt azért próbáltam kiemelni, mert szerintem döntő jelentőségű volt, egyéni villanás, míg a maradék három klasszikus centergól volt, gyönyörű összjáték eredményeként. Öröm volt nézni a csapatot, ami egyértelműsítette, hogy a Magica Roma a végső győzelemre hajt ebben a sorozatban, nem ok nélkül.