Ahogy az olaszoknál hívják, a Derby della Capitale, vagy egyszerűen Derby di Roma. Vasárnap délután háromkor játszunk az „unokatesókkal”.

A tét a szokásos presztízs, a győztes felvághat a következő derbiig, a vesztesnek meg el kell majd viselni. Ráadásul alig egy pont választja el egymástól a két csapatot a táblázaton, szóval talán a szokásosnál is felfokozottabb a hangulat.

Tartozom egy vallomással, nem igazán szeretem a városi derbit, pontosabban szívből utálom. Nem akarok játszani a Lazio ellen, mert mindig olyan érzésem van, hogy csak veszíteni valónk van ellenük. Persze ez így nem igaz, de az érzés ettől nem változik. Nem arról álmodozom, hogy milyen jó lesz ha egyszer legyőzzük a Laziót, talán mert többnyire mi szoktunk nyerni? Az eddig lejátszott 180 derbiből 67-szer nyert a Roma, volt 63 döntetlen és mindössze 50 Lazio győzelem. Olyan szép kerek szám ez az 50, maradhatna még így egy pár évtizedig.

Néhány „pizsamás bajnok” művészi ábrázolása

Szóval igen, nincs mit nyerni a Lazio legyőzésével, a szokásos 3 ponton túl, de ennek a meccsnek mégis mindig hatalmas jelentősége van a szurkolók körében. Rómában fel szokták tenni a kérdést, hogy te mit szeretnél jobban, a Roma bajnoki címét, vagy a Laziót a másodosztályban? És van sok „ultra-szélsőséges” Roma szurkoló, aki ezen komolyan elgondolkozik!!! Basszus! Már elnézést, de mit érdekel engem a Lazio? Különben is, voltak ők már a másodosztályban eleget, ha rossz kedvem van elég ha visszagondolok az 1987-es osztályozókra és máris vigyorgok mint a közmondásos vadalma. De 1987-ben tényleg nem volt semmi, amikor a Lazio elkönyvelhetett egy újabb sporttörténelmi sikert és hősiesen kiharcolta a bennmaradást a másodosztályban(!!!), a félelmetes Campobasso ellen. És ezek után ők „A Főváros Első Klubja”, te jó ég…

„Osztályozók: Campobasso-Lazio 0-1… A Lazio marad a másodosztályban”

Egyébként „Első klub” az lehet, csak nem fociban. Mert mint az köztudott, a klubalapítók távgyaloglással foglalkoztak. A történet úgy szól, hogy Luigi Bigiarelli, egy fiatal altiszt, aki az Olaszországban joggal népszerű bersaglieri (hegyivadászok) kötelékében szolgált, részt akart venni a Giro di Castel Giubileo nevű távgyalogló versenyen. De ó jaj, a versenyre csak hivatalos sportegyesületek tagjai nevezhettek! Ám a derék Bigiarelli nem hagyta magát, összetrombitálta a barátait meg a testvérét és megalapították a Societá Podistica Laziót, magyarul a Lazio Távgyalogló Egyesületet. És ez nem tévedés, azt hiszem 1925-ig ez volt a Lazio hivatalos elnevezése, csak ekkor változtatták meg SS Laziora (Siess Segíts, vagy valami ilyesmi?)…

Egy oklevél 1900-ból, amit a „Lazio Távgyalogló Egyesület” egy 7 kilométeres verseny ezüstérmesének állított ki.

Itt álljunk meg egy percre, romanista körökben senki sem érti az elnevezést: Societá Podistica Lazio. Ebből a „podistica” a távgyaloglásra vonatkozik, eddig rendben is lenne. De miért Lazio??? Ez olyan, mintha holnap Budapesten lemennénk a haverokkal például a Kossuth térre és megalapítanánk a „Pest megye távgyalogló egyesületet”, annak se lenne semmi értelme. Ha akkora fene-nagy fővárosiak voltak, ha ők akarták képviselni a fővárost, akkor miért nevezték el az egyesületet a megyéről? Ezt valaki érti? Ez a „konstruktív” névválasztás egyébként hosszútávon csak arra lett jó, hogy amikor „nagy ritkán” kijutnak egy külföldi versenyre, oda szokták írni a Lazio után azt is, hogy „Róma”, különben külföldön azt se tudnák róluk, hogy honnan jöttek. Vagy az is lehet, hogy ők már eleve az alacsonyabb osztályokban gondolkodtak és ott már tényleg mindenki ismeri őket.

„Podistica Lazio 1900: Már régen is a menekülést gyakoroltad!”

Apropó másodosztály, köztudott, hogy a Lazio 11 évet töltött a Serie B-ben, de ez így valójában nem teljesen pontos. Felejtsük el, hogy a kezdetekben a római regionális bajnokság harmadosztályúnak volt minősítve és azt ugyebár megnyerte a Lazio. De 1926-ban a Lazio nem indult az első kétcsoportos nemzeti bajnokságban se, mert nem jutott be. Ők már akkor is a másodosztályban vitézkedtek, csak akkor még nem hívták Serie B-nek és így ügyesen meg szoktak róla feledkezni. Pedig nem kéne elvenni tőlük a dicsőséget, tegyük helyre ezt a történelmi tévedést és hirdessük büszkén, hogy a Lazio igenis 12 évet töltött a másodosztályban! Ami jár az jár!

El kell ismerni, hogy az idén a pizsama-kék unokatesók nagyon jól szerepelnek, főleg önmagukhoz képest, ott lihegnek a nyakunkon, alig 1 ponttal vannak lemaradva. Pedig a szezonjuk nem így indult, egy „tipikusan laziós” bohózattal kezdődött, amikor Lotito elnök úr, a jeles sportvezető és közismert nevettető, bejelentette, hogy leigazolták edzőnek Marcelo Bielsát. Hűha! Ez bizony már valami! Bielsa, a nemzetközileg is elismert nagy argentin technikus! A nagy újító, a támadó foci egyik legnagyobb szaktekintélye… Csak az a kár, hogy Bielsa nem így gondolta. Az argentin egyszerűen nem jött el. Hiába az a beceneve hogy „loco”, magyarul „őrült”, a jelek szerint ennyire ő sem „őrült”. Lelki szemeim előtt látom Igli Tarét (kit?) a római reptéren, kezében egy „Bielsa” feliratú táblával és már az utolsó repülő is régen leszállt, már senki sincs a reptéren, csak a takarítók és Tare (ki?) a táblájával, szomorúan és elfeledve…

„Lazio az átigazolási piacon, Lotito nyugodt, érkezik Bielsa”

Viszont nem jöttek ki rosszul a Bielsa-fiaskóból, egyáltalán nem. A kispadra felpattant Inzaghi testvére, aki még játékosként meglovagolta a híres bátyja eredményeit és még 1999-ben kötött egy olyan szerződést a Lazióval, hogy hiába próbálkoztak, az istennek sem bírták eladni. Végül, miután az utolsó 5 év alatt bírt lőni 1, azaz egy darab kemény gólt, a kisebbik Inzaghi 2010-ben szögre akasztotta a cipőit és megkezdte edzői karrierjét, a Lazióban, ha már úgy is ott volt. Kezdte a fiatalabb korosztályokkal és meg sem állt a „primaveraig”. Úgy volt, hogy az idén megy a Salernitanába „nagy edzőnek”, mert az a klub is a derék Lotito elnök úr tulajdona, amikor Bielsa váratlanul fityiszt mutatott a Laziónak és ott álltak hirtelen edző nélkül. Mit volt mit tenni, Inzaghi kistesóját felcsinálták nagy edzőnek, ha már úgyis kéznél volt.

Eddig lehetett röhögni, de a tréfa itt véget is ér… Na jó, a Lazioval kapcsolatban sosem ér véget a móka és a kacagás, ha nem lennének ki kéne őket találni, de most akkor sem árt őket komolyan venni, már csak azért is, mert ők most is komolyan fognak venni minket. A Lazio ellen sosem egyszerű, természetesen mindig odateszik magukat a Roma ellen, de ez az Inzaghi féle Lazio eddig felülmúlt minden várakozást. A negatív előjelek, mint a Bielsa féle bohózat, vagy a Keita féle megyek-maradok magánszám ellenére, Inzaghi csapata szárnyal mint a sas a címerükön, ők az idei szezon egyik meglepetés csapata. Az első 14 forduló után ott vannak a negyedik helyen, holtversenyben az Atalantával, alig egy pontra mögöttünk. Már 9 meccse veretlenek (ebből 6 győzelem és 3 döntetlen) és utoljára a Palermo ellen még gólt sem kaptak.

Montella, Montella, Montella, Montella… Totti!

A fehér-kék brigád csapata és szurkolói kicsattannak az önbizalomtól, alig várják, hogy nekünk eresszék őket. A Lazio szurkolók csütörtökön tömegesen kilátogattak a csapat edzésére, az egyik vezérszurkolójuk tartott egy nagyon „szép” motivációs beszédet is a játékosoknak, amiben szó szerint egy etnikai háborúhoz hasonlította a derbit és azt hiszem, hogy ez sok mindent elárul a Rómához való viszonyukról és néhány szurkoló ijesztő lelki világáról. Van egy pár adat, vagy nevezzük őket érdekességnek, ami táplálja az optimizmusukat. Eddig otthon csak a Juventustól kaptak ki, márpedig szemben a Curva Suddal, az ő ultráik bejelentették, hogy ott lesznek a derbin, mi idegenben fogunk játszani. Eddig valahányszor vezetést szereztek meg is nyerték a meccset, nem úgy mint mi. Amikor pedig hátrányba kerültek, ötször is sikerült nekik kiegyenlíteni, vagy megnyerni a meccset.

A Lazio a lehető legrosszabb ellenfél a védekezés szempontjából, Immobile kiemelkedik a maga 9 góljával, de rajta kívül még másik 12 (!!!) játékos is eredményes volt az idén. Természetesen ellenünk gyakorlatilag az egész keretük egészséges, eleinte csak Marchetti játéka volt kétséges valami izomsérülés miatt, de ő is meggyógyult, még De Vrij is ott lesz a tiszteletünkre. Száz szónak is egy a vége: jó formában vannak.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, több kezdőt is jósolnak a médiában, csak a poén kedvéért itt egy tipp:

Lazio (3-5-2): Marchetti; Wallace, De Vrij, Radu; Lulic, Parolo, Biglia, Milinkovic, Felipe Anderson; Immobile, Keita.

1999-ben toronymagas esélyes volt a Lazio, legalábbis az első félóráig…

És mi? Ó, nálunk már most karácsonyi hangulat van! Az égen ott repkednek a trigoriai edzőközpont felett a boldogság sárga-piros madárkái! Miután a múlt hétvégén tartottunk egy látványos erődemonstrációt a kieső jelölt Pescara ellen, ahol sikerült csodával határos módon csak két gólt kapnunk és valahogy megmenteni a három pontot, a mi „aranylábú fiaink” lelkesen készülődnek a derbi megnyerésére és egyben a bajnoki cím meghódítására is. Már ha a „bajnokaink” közösségi médiákon megjelent nyilatkozataiból indulunk ki.

Manolas állítólag kigyógyult a sértődésből az izomsérülésből, még az is lehet, hogy játszani fog, de csak ha senki sem bántja meg a meccsig, különben megint kiújulhat az a rejtélyes izompanasz, vagy megfájdulhat a háta, vagy otthon felejtheti a szerencsés cipőfűzőjét… El Shaarawy úgy döntött, hogy a derbi tiszteletére „izomsérült” lesz, szóval maximum kispad. Vermaelen, miután a szezon kezdetén csinált egy emberhátrányt a Portó ellen és így nagyban hozzájárult a kiesésünkhöz a BL-ből, miután az elmúlt három hónapra összeszedett egy atléta sérvet, most végre elkezdett újra a csapattal edzeni és a jeles alkalom megünneplésére, az egyik első edzésen jól lerúgta Momo Salah-t, akit már nem is fogunk látni Roma mezben az Afrika-kupa vége előtt, talán majd valamikor január végén, február elején (mibe fogadunk, hogy Egyiptom meg sem áll a döntőig?). Mindeközben Paredes összeszedte a sokadik sérülését az idén, rá se lehet majd nagyon számítani a derbin.

Aki viszont jól van az Iturbe, neki semmi baja, ő kimondottan jól érzi magát és szerintem nyugodtan elkezdhetünk agyalni, hogy milyen földi vagy égi hatalmat haragítottunk magunkra, hogy ekkora ordas nagy pechünk legyen.

Valaki emlékszik az utolsó derbire? Mennyi is lett a vége?

A hiányzók ellenére, vagy talán pont emiatt, elég nehéznek tűnik megjósolni a Roma összeállítását, minden olasz forrás más kezdőt jósol, a szakértők még a taktikai felállásban se értenek egyet. Nekem talán a Sky jóslata a legrokonszenvesebb, szerintük ez lesz:

Roma(3-5-2) Szczesny; Rüdiger, Manolas, Fazio; Bruno Peres, Strootman, De Rossi, Nainggolan, Emerson; Dzeko, Perotti.

Ki kell még emelni a romanista ultrák páratlan kitartását is, mint már említettem a Lazio szurkolói fegyverszünetet hirdettek a Lotito elnök úr ellen viselt háborúban és a derbin teltház várható a Curva Nordban. Hát a mi ultráink nem ilyen puhányok, ők inkább kiadtak egy közleményt miszerint senki se menjen a derbire, inkább máshol fognak összejönni és ott fognak szurkolni, folytatják a harcot. Csak tudnám ki ellen harcolnak, mert például a Lazio ellen biztos nem…

Végül ne feledkezzünk meg a Lazio hőseiről sem: Paolo Negro Góóóóól!!!

A fogadóirodák szerint a Roma az esélyes, látva az előjeleket és a pizsama-kék csapat körül uralkodó győzedelmi hangulatot, ezen még meg is lepődhetnénk. De őszintén szólva, ha objektíven megnézzük a két csapat keretét, papíron a Roma az erősebb, akármit is szeretnének bemesélni maguknak az unokatesóink. Feltéve és nem megengedve, hogy a mieink megfelelő hozzáállással és koncentrációval lépnek majd pályára, a Lazio nem jelent leküzdhetetlen akadályt. Valójában csak az a kérdés, hogy milyen napot fogunk ki. Hangsúlyozom, rajtunk fog múlni!!!

Nagyon nincs mit hozzáfűzni, a meccset közvetíti majd a Digisport, reményeink szerint élőben láthatjuk majd ahogy megint elverjük őket. Forza Roma!