Kínkeservesen, de sikerült végül megverni a már egyszer 10 perc alatt megvert Pescara-t. Visszatért a csapat a második helyre, és 4 pontos különbség az elsőhöz képest, ami reméljük tovább fog csökkenni, és esetleg az élen karácsonyozhatunk majd. De messze van még ez, főleg, ha úgy játszunk, mint a második félidőben.
Induljunk azonban az elejéről, ami kifejezetten jó kezdésnek volt mondható, mivel 7 perc után egy szöglet után Dzeko megszerezte a vezetést. Erőszakosan maga mögött tartotta a védőjét, miközben a labda zavartalanul elé pattant. Ez már egyből bíztató volt, de aztán alig 3 perccel később, jött a következő. Megint Perotti ívelt be, most nem szögletből, és a másik oldalról, de Dzeko ugyanúgy ott volt, gyönyörűen kilépve a les vonalról, így már csak be kellett pofoznia. 2-0, innentől leült a meccs, úgy tűnt kézben tartják a hazaiak, és nem nagyon lesz több izgalom.
18 meccs, 17 gól. Késett egy évet, de végre megérkezett Edin Dzeko!
Ennek ellenére a második félidőben egyre nyomasztóbb volt a sok Pescara lehetőség, amit nem nagyon ellensúlyozott semmi a másik oldalon. Meg is lett az eredménye, jött a szépítés Memushaj találatából. Ekkor feleszmélt a csapat, hogy nem lesz ez így jó, a végén még vérszemet kapnak a delfinek, úgyhogy az addig is nagyszerűen játszó Perotti kezébe vette a dolgokat, és összehozott egy (teljesen egyértelmű) büntetőt, amit aztán szokásos higgadtságával értékesített is. Ekkor megint megnyugodtunk, csak sajnos a játékosok is, mert 3 percre rá jött is a menetrendszerű ex-római találat, Caprari megint felezte csapata hátrányát.
6 helyzet előkészítése, 2 gólpassz, 1 gól, 5 szabadrúgás, és egy tizenegyes kiharcolása.
A maradék 20 perc igazi szenvedés volt, minden romanistának eszébe jutottak a kis csapatok ellen elbukott értékes pontok minden alkalommal, amikor a vendégek közel kerültek a kapuhoz. Pontatlanság, kapkodás, a támadások teljes erőtlensége jellemezte a Roma-t a meccs vége fele. Ennek ellenére mondjuk mi jártunk közelebb a gólhoz, mivel kettőt is érvénytelenítettek. Végül sikerült kihúzni a hátralevő időt, és kínkeservesen tényleg megnyerni az egyszer már megnyert meccset.
A győzelem ellenére nem volt egy tökéletes felvezetése a meccs a jövőheti Derby-nek, de azért voltak biztató jelek, valamint tanulságok, amikre majd lehet jobban figyelni. Ilyenek például a teljesen felesleges szabálytalanságok és sárga lapok, a támadóktól tisztes távolságban helyezkedő védelem, és az el-eltűnő középpálya. Pozitívumként ugye már említettem Perotti, és Dzeko játékát, de Gerson első kezdése alkalmából a passzai 96%-át teljesítette, ezzel a mezőnyben a legjobb volt ilyen tekintetben. Nainggolan és De Rossi pedig, a nap két kapitánya a 100. és a 400. bajnoki szereplését ünnepelte a klub színeiben.