Hiába vezetett a Roma Perotti tizenegyes góljával, végül 2-1-re kikapott Bergamóban.
Így ünnepelt az Atalanta a meccs után
Egy kétarcú meccset láthattunk, volt egy első félidő, ahol a Roma akarata érvényesült és egy második félidő, zavarba ejtő Atalanta fölénnyel. Elnézve a mai mérkőzést, el kell gondolkozni, hogy hol is tart ez a Roma és valójában milyen játékerőt is képvisel.
Így álltak fel a csapatok:
ATALANTA (3-4-1-2): Berisha; Toloi, Caldara, Zukanović; Masiello (49′ D’Alessandro), Kessie, Gagliardini, Spinazzola; Kurtić (59′ Freuler); Petagna, Gomez (90’+2 Raimondi)
ROMA (4-2-3-1): Szczesny; Bruno Peres, Manolas, Fazio, Rüdiger; De Rossi, Strootman; Salah (59′ El Shaarawy), Nainggolan (85′ Iturbe), Perotti (73′ Paredes); Dzeko.
Kezdetben a Roma irányította a játékot, de nagyon nehezen tudta megjátszani a támadókat, az Atalanta többet futott és gyorsabbnak is tűnt. Ennek ellenére, ahogy teltek a percek, a Roma egyre fölényesebben játszott és sikerült kialakítania néhány helyzetet. A legnagyobb helyzet Salah előtt adódott, aki Nainggolan kiugratása után egy az egyben vezethette a labdát Berishára, de az albán hálóőr jól zárta a kapuját és kivédte az egyiptomi lapos lövését.
Perotti szokás szerint „nekisétált”…
A 40. percben végül a Roma átvette a vezetést, Dzeko megvédett egy labdát a bergamoiak tizenhatosában és átengedte a lövést Salahnak, de a lövést a mi „néhai” Rafa Toloiunk kézzel kivédte és a megítélt tizenegyest Perotti a szokásos, higgadt, „sétálós” stílusában értékesítette. Egyébként Perottinak lassan vigyáznia kell, a kapusok már kitanulták a tizenegyeseit, már nem vetődnek el olyan lelkesen „szana-széjjel” mint pár hónapja, Berisha is kivárt az utolsó másodpercig és ha hiába is, de jó irányba vetődött. Meg majd egyszer azt is el kéne magyaráznia valakinek, hogy Rocchi bíró úr miért nem állította ki Rafa Toloit, a brazil megúszta egy sárgával. A szabályok szerint, szándékos kezezéssel megállítani egy kapura tartó lövést piros lapot érne, különben az összes védő ott sáncolna a kapu előtt, mint a kézilabdában. De nem kéne meglepődnünk, végső soron a híresen hírhedt Rocchi bíró úrról beszélünk, neki pedig, mint az már köztudott, nem a szabályok ismerete az erőssége.
… és gól.
A félidő lefújása előtt még volt idő egy újabb Salah helyzetre, megint Nainggolan adta a passzt, de Berishának megint sikerült védenie az egyiptomi nem túl acélos próbálkozását.
Aztán jött a második félidő és a Roma összeomlása. Az Atalanta feljebb tolta a csapata középpontját és nem kevés problémát okozott a Rómának, főleg Gagliardini lelkes játékával és a Papu Gomez klasszis megoldásaival, akiről sokan gyakran elfelejtik, hogy mekkora sztárnak indult anno a korosztályos válogatottban.
A Papu Gomez vs. Fazio, argentinok egymás között…
A 62. percben meg is született az Atalanta egyenlítő gólja, konkrétan Caldara szerezte arccal. Egy bohózatba illő gól volt, Manolas fel akart szabadítani, sikerült is neki elrúgni Szczesny elől, vagy talán a kezéből a labdát, egyenesen Caldara arcába, akiről természetesen védhetetlen ívben a mi hálónkba pattant a labda, mert szerencse.
A bekapott gól után vártam volna a Roma reakcióját, de én voltam naiv, a gól után az Atalanta vérszemet kapott és egyre magabiztosabban uralta a játékot, egymás után jöttek a helyzeteik, elsősorban a Papu Gomez és Kessie révén, de Freuler is szerzett egy kapufát. És a Roma? A Roma a bekapott gól után nem sok mindent tudott felmutatni. Spalletti megpróbált belenyúlni a meccsbe, beállította El Shaarawy-t és Paredest, Salah és Perotti helyére, sőt, a vége felé még Iturbét is becserélte Nainggolan helyére (hátha, most már minden mindegy…). De mindhiába, az Atalanta végig sokkal jobban, gyorsabban, veszélyesebben játszott. Ha már a cseréknél tartunk, Gasperini mester cseréi jobban ültek, főleg D’Alessandro.
A gólunk után, valami „szellemi óriás” bedobott egy papírbombát a vendégszurkolók szektorából és sikerült neki füsttel beterítenie az egész pályát. De Rossi összetett kezekkel könyörgött a szurkolóknak, hogy fejezzék be a hülyeséget. De hiába, még volt náluk egy bomba, amit bedobtak az Atalanta egyik gólja után, gondolom nem akarták már hazavinni.
Az utolsó szöget a Roma koporsójába pont Spalletti egyik cseréje, Paredes verte be. A 90. percben a tizenhatosunkban naivul buktatta, az egy ideje már megállíthatatlanul tomboló Papu Gomezt és a teljesen jogos, vitathatatlan tizenegyest Kessie értékesítette. De ez csak egy mellékes részletkérdés, az Atalanta olyan fölényben játszott, hogy szinte csak az volt a kérdés, hogyan fognak gólt lőni.
Strootman barátkozik Petagnával, ez nem a holland meccse volt, pontosabban az övé se.
A második hazai gól után már nem sok mindenre volt idő, 4 perc hosszabbítás, egy Atalanta cserével, hogy a nézők megtapsolhassák a Papu Gomezt és már vége is volt, megérdemelten nyert az Atalanta 2-1-re.
Lehetne bosszankodni, hogy megint nem volt szerencsénk, Caldarát pont úgy rúgtuk fejbe a labdával, hogy a kapunkban landolt, vagy hogy a 90. percben kaptuk a második gólt. Bírózni is lehetne, az a kezezés jobb helyeken pirosat ér, nem sárgát. De ez mind eltörpül ahhoz képest, hogy az Atalanta lefocizott minket! Ez volt az idén a második alkalom a Serie A-ban, a Torino elleni zakónk után, hogy az ellenfél egyértelműen sokkal jobb volt nálunk! Nincs miről beszélni, az Atalanta sokkal, de tényleg egyértelműen és világosan, sokkal jobb volt.
Jelkép értékű volt Perotti szereplése, szerzett egy gólt, de amikor lecserélték megsértődött és lassított felvételben hagyta el a pályát. Mert ő akkora sztár, hogy ő ráér megsértődni.
A csatáraink nem remekeltek, főleg a második félidőben nem, de a védelmünk teljesen szétesett, szinte minden Atalanta támadás helyzettel végződött és a csapatunk egyszerűen képtelen volt egy épkézláb labdakihozatalra. Nincsenek alibik, ezt megszoptuk.
Nem ebben reménykedtünk a szezon elején. Ez a mai mérkőzés azért is elkeserítő, mert a válogatott szünet előtt még jogosan reménykedhettünk egy viszonylag sikeres szezonban. De a ma látott Roma nem ígér semmi jót. Mindenki levonhatja a saját következtetéseit, én bevallom nem tudom eldönteni, hogy mi okozott nagyobb csalódást, a taktikai kudarc (Spalletti???!!!), a sztárnak kikiáltott kulcsjátékosaink gyenge egyéni teljesítménye, a már megszokott „elbambulások”, a gyenge atlétikai teljesítmény az Atalantához képest, a langyos hozzáállás… Lehet válogatni.