Harmadik részéhez ért interjúsorozatunk. A novemberi válogatott szünetben Bobák Róbert, az M4 Sport munkatársa válaszolt kérdéseinkre. Őt is, az előzőekhez hasonlóan kedvenc csapatáról kérdeztük. Az F1-es sportriporter szívesen válaszolt, és részletesen kifejtette véleményét több témában is. Emiatt és a szívélyes együttműködés miatt szintén nagyon hálásak vagyunk.
romanista.hu: Mi a véleménye az AS Roma körül lezajlott tulajdonosváltásról? Mit gondol, jót tesz az olasz labdarúgásnak, azon belül a Farkasoknak, hogy egyre több nem-olasz befektetőcsoport vállal szerepet, tölt be tulajdonosi státuszt Itáliában?
Bobák Róbert: Bár más európai bajnokságokban már láthattuk, hogyan robbantak be orosz vagy arab befektetők és pillanatok alatt összevásároltak egy kisebb világválogatottat, Olaszországban óriási megrökönyödés kísérte, hogy például az Internazionale indonéz kézre került, az AC Milan gyakorlatilag a kínaiaké, az AS Romát pedig olasz gyökerekkel rendelkező amerikai üzletemberek irányítják. Magam is tapasztaltam Triesztben és Rómában, hogy a kávézókban vagy az éttermekben milyen vitát váltott ki, hogy a legendás Sensi-család örökébe egy tengerentúli pénzember kerül. Igaz, azt is belátták a felek, hogy a klub jövője a tét, a sikeres működéshez és az eredményes szerepléshez pedig pénzre, nem is kis mennyiségű pénzre van szükség. Talán az a tény, hogy a bostoni James Pallotta mindig is büszke volt olasz származására, közelebb hozta a „rideg” üzletember a római szurkolókhoz. Mindenképpen közelebb, mint Erick Thohirt az interesek vagy Mr. Bee-t a milanisták szívéhez. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a sportigazgatói székből nemrégiben távozó Walter Sabatini úgy búcsúzott a Farkasoktól: a Presidente egy kőkemény befektető, csak az üzlet érdekli, számokat, statisztikákat lát, a futball iránti szenvedély hiányzik belőle. Szóval, ez a folyamat nem feltétlenül jó az olasz focinak, egyáltalán nem jó a szurkolóknak, hiszen legfőképp a szakértelem és a szenvedély vész el.
romanista.hu: Mit gondol az AS Roma Sensi család elvonulását követő időszakáról? Milyen a megítélése az amerikai vezetők munkájáról?
Bobák Róbert: Ha holnap bejelentenék, hogy Rosella Sensi visszatér a klub élére, azonnal nyitnék egy Proseccót vagy egy jó vörösbort. Félreértés ne essék, nem kívánom James Pallotta vesztét és nem is ragaszkodnék egy női Presidentéhez, de amióta a csapatért rajongom, a Sensi családnév kikerülhetetlen tényező. Ahogy nagyon hiányolom az olasz futballból a Francesco Totti által képviselt úgynevezett „Bandiera”-t, azaz a csapat testi és lelki vezérét – ahogy az Internél Javier Zanetti, a Milannál Franco Baresi vagy Paolo Maldini, a Juventusnál Roberto Baggio vagy Alessandro Del Piero volt korábban -, úgy a kicsit elidegenedett klubvezetés sem hozza közel a csapatot a szurkolókhoz. Az utóbbi években az AS Romában szereplő futballisták közül a megítélésem szerint egyik sem férne be a legendás 2001-es bajnokcsapatba. Legfőképpen nem a hozzáállásuk miatt. Pjanic, Osvaldo, Iturbe, Cole, Holebas, Ljajic, Emanuelson. Csak néhány példa, akikben már nem Roma-szív dobog, még ha többet, vagy kevesebbet tettek is a csapat sikeréért. Az én szívemhez Batistuta, Montella, Delvecchio, Emerson, Cafú, Candela, Tommasi és természetesen Totti és De Rossi sokkal közelebb állnak.
romanista.hu: Hogyan ítéli meg az AS Roma esélyeit rövid és középtávon, hazájában illetve nemzetközi porondon?
Bobák Róbert: Luciano Spalletti visszatérése jót tett a csapatnak, de el kell ismerni, az Inter-éra után a Juventus egyeduralma köszöntött be az olasz élvonalban, a giallorossi pedig a szimpatikus, de a végén mindig vesztes üldöző szerepébe kényszerült. Ahogy erősödött a hazai és a nemzetközi porondon is a torinói zebracsíkos alakulat, úgy lett egyre csábítóbb célpont a legnagyobb sztárok számára is, így érthetően egyre nagyobb különbség alakult ki a Juventus és az AS Roma között a pontvadászatban, ráadásul a Napoli is megerősödött. Ebben az idényben mindet el kell követni, hogy a Spalletti-csapat odaérjen a második helyre, az Európa Ligában pedig akár a legjobb négy közé is befuthat a csapat. Ez azonban nem oldja meg a hosszú távú, égetőbb problémákat, Totti és De Rossi már nem lehet sokáig a csapat szellemi vezére, nélkülük nem sok jó vár a Farkasokra. Van dolga bőven Pallottáéknak.
romanista.hu: Bár a bajnokság első harmadában járunk, kíváncsiak lennénk egy tippre, hol végezhet az idei kiírásban a csapat? Lehet-e keresnivalója az „álomkerettel” gazdálkodó Juventus ellenében?
Bobák Róbert: Azok az idegesítő botlások mindig megkeserítik a Roma-szurkolók életét világszerte. Ugyanakkor jön egy Inter elleni siker, amely visszaadja a reményt. Kár, hogy a Juventus ritkán hibázik, ősszel éppen az Inter ellen botlottak Allegriék. Ha kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtana a csapat, a második hely reális célkitűzés lehet, véleményem szerint csak a Napoli szólhat bele ebbe a csatába, az Inter, a Milan és a Lazio idén sem tűnik olyan ütőképesnek, hogy a dobogóra felférjen.
romanista.hu: Mikorra datálható az AS Roma iránt táplált vonzalma?
Bobák Róbert: Valamikor 1994-ben a Telesport esti műsorában láttam egy félperces összefoglalót az egyik AS Roma-mérkőzésről. Ruggiero Rizzitelli betalált az Olimpicóban és azonnal robbantak a hanggránátok, pillanatok alatt bordó-narancssárga füst lepte el a szentélyt. Egy pillanatra nem is tudtam, hogy mi történik. Magával ragadt a hangulat, a szenvedély. Akkoriban még nem közvetítették a magyar televízióban az olasz bajnoki mérkőzéseket, nem használtunk internetet, de így is szorgalmas utánajárással sok mindent kiderítettem a római együttesről. Néhány évvel később pedig már végigkövethettem a csodálatos bajnoki menetelést Fabio Capello vezérletével.
romanista.hu: Hogyan nézne ki egy ideális, vagy nevezzük inkább álomszerű AS Roma az Ön elképzelései szerint? Játékosokra, hadrendre, edzőre és felfogásra gondolok elsősorban.
Bobák Róbert: A mai lehetőségeket nézve nagyon távol vagyunk az ideális csapattól. Ha én alakíthatnám a klubot, egy Sensi ülne az elnöki székben, Spalletti vagy Capello irányítana a kispadról, Totti továbbra is beszállhatna a hajrában, de már az edzői életre készülne, minél több fiatal római tehetséget építenék be fokozatosan a csapatba és persze nagyon kellenének nemzetközi klasszisok. Nehéz nevet mondani, mert a lehetőségek korlátozottak, de szívesen látnám David Silvát, Lewandowskit, Eden Hazard-t, Kimmichet vagy Romagnolit a csapatban.
Korábbi interjúikat itt találjátok: