Sikerült nyerni Bécsben, és ezzel nagyot lépni a továbbjutás és a csoportelsőség felé. Mivel a másik mérkőzésen a Plzen és az Astra döntetlent játszottak, minden riválisunkkal szemben növeltük az előnyünket, három legyet ütöttünk egy csapásra! Pedig megint komikusan kezdtünk.
A két csapat kezdői a következők voltak:
Roma: Alisson; Rüdiger, De Rossi, Juan Jesus; Peres, Paredes, Strootman, El Shaarawy; Nainggolan; Dzeko, Perotti.
Austria Vienna: Hadzikic; Larsen, Rotpuller, Filipovic, Martschinko; Serbest, Holzhauser; Pires, Grunwald, Venuto; Kayode.
A hiányzókon kívül kifejezetten erős kezdőt küldött ki Spalletti, látszott, hogy ő komolyan el akarja dönteni a továbbjutást. Konkrét felállásról egyedül a hazaiaknál van értelme beszélni, mert bár papíron mindkét csapat 4-2-3-1-et játszott, Spalletti egy rendkívül rugalmas, változatos hadrendet alkalmazott. Erről majd később.
Borzasztóan kezdtünk, rögtön a 2. percben vezetést szerzett Kayode révén a Wien, de nem is akármilyen góllal. Venuto laposan adta középre a labdát, és igen erőtlenül is, nem nagyon kellett izgulnunk, hogy baj lesz belőle. Ehelyett előbb Alisson keze, majd Rüdiger lába előtt slisszant el a labda, az első negyedórában igen aktívan szereplő Kayodénak már csak az üres kapuba kellett gurítani. Ebben sajnos benne volt a brazil kapusunk, Rüdiger nyakába csak azért nem varrnám, mert minden emberi számítás szerint Alissonnak kellett volna fognia a labdát.
Szerencsére hamar sikerült megfordítani a meccset. Előbb Dzeko lőtt egy pontosan ugyanolyan gólt, mint az Inter ellen – ugyanúgy Bruno Peres asszisztjából -, majd De Rossi egy Kayode góljához hasonlót, kicsit közelebbről az üres kapuba. Mondhatjuk, hogyha valamit nagyon nem tudott levédekezni az Austria, akkor azok a jobbhátvéd és a mellette játszó szélső védő közötti kiugratások voltak, ilyenekből egy rakás helyzete volt a Romának, így született az első gól és a második előtti szöglet is.
Feljebb azt írtam, komolyan vette a feladatot Spalletti, azt már nem tudom, hogy a védekezést mennyire veszi komolyan a csapat az Európa Ligában. Az egész sorozatban akkor kerül helyzetbe a Roma, amikor csak akar, egyedül Tottinak lehetne már vagy tizenöt gólpassza. Ennek megfelelően középpályás védekezést a négy meccs alatt nem nagyon láthattunk. Most is így volt, dacára annak, hogy a végig kiválóan játszó Paredes mellett Strootman kezdett.
Egész sokáig három védővel játszottunk, ahogy a képen is, bár homályosan, de látszik. Ennek megvoltak a maga hátrányai. Egyrészt Austria kontráknál, mivel láthatóan nagyon távol helyezkedtek a Roma középpályásai a védőktől, könnyen kettő a három elleni helyzetbe kerültek a bécsiek, ami súlyosbítva Juan Jesus esetleges fellépéseivel, plusz De Rossi lassú sebességével sok veszélyt hordozott magában. Másrészt látszik, hogy a támadásépítés is nehéz volt, a védőktől távol helyezkedő középpályásainkra is egy az egyben figyeltek a hazaiak, nem volt kinek megjátszani a labdát. Ilyen helyzetekben De Rossinak kellett fellépnie, de labdavesztés esetén lassan tud csak visszazárni, mögötte pedig kettő a kettő ellen maradnak a védők.
Ez a kép alig egy perccel később készült, itt már egyértelműen látszik a 4-2-3-1. A különbség az, hogy itt egy védekező szituációt látunk, ahol volt idő a visszazárásra, a sorok rendezésére. Bár a képen nem jól látszik, de az Austria jobboldali szélsője azért tök üres, mert Bruno Peres Rüdiger és De Rossi között helyezkedik, nem pedig a saját helyén. Egyébként az öt középpályásunk szépen elzárja az Austria támadóit a labdától.
Itt pedig már egy harmadik fajta hadrend, a Spalletti által gyakran használt 4-2-4, habár El Shaarawy nem fért fel a képre. Mivel a Roma nagyon magasan játszott, labdavesztésnél tökig feltolta Spalletti a négy támadónkat, hogy már ott le tudjanak támadni. Ezen most átjutott a Wien, de látható, hogy Paredes és Strootman felveszi középen az embereit, elöl pedig a három támadóra jó elosztásban vigyáz a négy védő. Nehezen tudná megjátszani itt úgy a labdát a hazai csapat, hogy abból ki nem kényszerített hiba nélkül jussanak helyzetbe. Mindebből annyit szerettem volna kihozni, hogy bár reneszánszát éli a háromvédős felállás, a Roma középpályás védekezésének nem válik hasznára.
A második félidőben Dzeko megduplázta góljai számát, és a Roma előnyét is. El Shaarawy ívelte fel a labdát a védők közé, és Dzeko a kapufát palánkként használva az üres kapuba juttatta a labdát. A 78. percben megint vicces gól következett, a levegőből oxival készítette le Nainggolannak az Austria védője a labdát, ezzel lett 1-4. A meccs végén még betalált Louie Anderson legjobb barátja, Grünwald is, egy saját csapattársáról lecsorgó labdát lőtt be, szintén komikusan.
Összességében voltak tanulságai a meccsnek, és Spalletti nem lehet száz százalékig elégedett. Azt azonban tényleg nem tudom eldönteni, hogy mennyire veszi komolyan a csapat a védekezést, és mennyire csak a támadással történő pózolásra mennek rá. Könnyű csoportba kerültünk, de olyan hibákat követünk el, amiket egy európai középcsapat ellen már nem lesz szabad a legjobb harminckettő között.