Szombaton igazi futballcsemegével vette kezdetét a Seria A 8. fordulója. A (R) Juventus mögött komoly kis üldözői boly alakult ki, amit a Napoli, és a Roma vélhetően a szezon közepére végleg maguk mögött hagynak. A Stadio San Paolo-ban megrendezett mérkőzést a két klub szurkolótábora között kialakult vérre menő konfliktusok miatt a Roma szimpatizánsok nélkül rendezték meg, de a paprikás hangulat igy is garantálható volt…
A béke, és szeretet jegyében…..
A két mester az alább látható összeállitásban küldte hadba fiait, és amint az jól kivehető mindkét alakulat néhány meghatározó játékosa nélkül volt kénytelen pályára lépni.
Napoli: Reina, Ghoulam, Koulibaly, Maksimovic, Hysaj, Hamsik, Jorginho, Allan, Insigne, Gabbiadini, Callejon
Roma: Szczesny, Florenzi, Manolas, Fazio, Jesus, De Rossi, Paredes, Salah, Nainggolan, Perotti, Dzeko
A nápolyi csapat legnagyobb hiányzója a Higuain pótlására szerződtetett, és a szezont remekül kezdő lengyel csatár Milik volt, akit a nyári átigazolási szezon alatt még a Roma-val is összeboronáltak a derék sportújságirók, de persze kit nem….
Nálunk Peres, és Strootman hiánya volt az ami tar mesterünknek fejfájást okozhatott volna, de mint azt a végeredmény is tükrözi „problem solved”.
A meccs összképét elnézve nekem az jött le, hogy a két középpályás sor védekező taktusa mintha nem is létezett volna, de laikus szemmel nézve, az első játékrészre ezen állitásom (talán) mindenképpen igaz. Az első 5 perc az adok-kapok jegyében telt el, de aztán a déli kékek magukhoz ragadták a kezdeményezés jogát, és sorra érkeztek a kidolgozottnál-kidolgozottabb helyzetek, amit helyenként, (de a félidő előrehaladtával egyre sűrűsödő) Roma kontrák tarkitottak. Az első 45 perc végére szinte teljesen egalizálódott a két csapat statisztikája, a labdatartás, és a kapura lövések terén, de a hangsúly itt most a „szintén” van, köszönhetően Salah rámenős labdaszerzésének, és az ezután érkező parádés Ninja, és Dzekó 2.0, összjátékának, amiből a Roma a 44. percben megszerezte a vezetést némaságba burkolva a Vezúv lábánál elterülő metropolist.
” Nincsen pardon…”
A feladat adott volt a kékeknek a második félidőre, Sarri mesternek gatyába kellett volna rázni a fiait, de azt nem mondhatnám, hogy vért ittak a fiúk a szünetben, vagy, ha mégis akkor erre, az Inter elleni meccs után, Spalletti mester által rendszeresitett fokhagymás orbit ismét remek semlegesitőnek bizonyult, a Nápoly az első pár perben csak keresgélte a labdát, amit farkasaink remekül járattak, és aminek az 54. pecben megint meglett az eredménye. Ismét Dzekó nevét kell kiemelnem (de jó érzés is ez) aki az ellen büntető zónájának sarkánál egy könnyű sippal befújva faultoltak, de ez mit sem von le az érdemeiből, hiszen Florenzi beivelése után ezúttal fejjel talált be immáron másodszorra 1-2!
„Mr Unstoppable”
Ez a fejes végképp demoralizálóan hatott a dél-olasz alakulatra, akit az eddig a „mérkőzés lúzere” titulust birtokló Koulibaly hozott vissza a meccsbe, 4 perccel a második római gól után értékesitett könyörtelen fejes góljával. A remény halvány sugarai ismét pislákolni kezdtek a Sarri legényeinek szemében, és a közönség buzditására egy útólsó rohamot inditottak a győzelem (?) megszerzése érdekében. Ezen cél elérésének lehetetlensége feltételezhetően a 75. perc környékén tudatosulhatott a nápolyi fejekben, hiszen ekkor már szemmel láthatóan teljesen elkészültek a fizikai erejükkel, sorra jöttek a görcsök, és a villámgyors felfutások is tovatűntek miután a római védelem nyomatékositotta, hogy ma itt bizony csak egyszer fog kapitulálni bár hogy is küzd az ellen.
A meccs üde szinfoltja
A kegyelemdöfést végül a mi kis villámgyors Aladinunk vitte be a 86. percben az addigra már tényleg végképp kimerült kékeknek, ezzel beállitva a végeredményt Napoli-Roma 1-3 !
A mérkőzésről és a játékosaink teljesitményéről ódákat, és egy komplett regényt lehetne még irni, de sajnos nem szaporithatom tovább a szót, hiszen nyakunkon a következő El forduló ahol kedvenceink az Austria Wien csapatát fogadják hazai pályán, remélhetőleg az ingadozó formánk végleg odavészett, és az év további részére az elmúlt találkozókon látott mentalitás lesz jellemző szeretett csapatunk játékára!
Forza Roma!
View Comments (7)
Nagy meccs volt! Sokat szenvedtünk, de ez most jó értelemben vett szenvedés. Az olaszoknál azt szokták mondani, hogy egy nagy csapatnak tudnia kell szenvedni is. El kell tudnia viselni, ha nincs nála a labda és ki kell bírnia az ellenfél támadásait. Azt hiszem, hogy nagyon szépen vizsgáztunk, az Inter után elintéztük a Napolit is és felmásztunk a második helyre, holtversenyben a Milannal. Ha tudnánk tartani ezt a formát, ezt a hozzáállást... Inkább nem írom tovább babonából.
Rossz hír viszont, hogy Bruno Peres ma átesett a műszeres vizsgálatokon és kiderült, hogy összeszedett egy első rangú kis izomsérülést, ami a Roma közleménye szerint 15 napi kényszerpihenőt jelent. Várhatóan a Bologna ellen fog visszatérni, november 6.-án. Diego Perottiról viszont még nem jelent meg közlemény, remélem ez azt jelenti, hogy nincs komoly sérülése.
Ehhez még hozzá kell venni, hogy Strootman, Nainggolan és Juan Jesus sincsenek 100 %-os állapotban és adva van egy remek kis rébusz a csapat összeállításával kapcsolatban az osztrákok ellen. Bár gondolom úgyis elsősorban azok játszanának, akik a bajnokságban kevesebb lehetőséget kapnak.
Közben sajnos megjelent a közlemény Perottiról is: izomsérülés, neki is 15 nap pihi. :(
Ismét rossz hírek, de talán így Sárika vissza tudja nyerni a tavalyi formát, játékban lesz.
Kell neki az önbizalom és néhány gól!
Maicon is back..... :D Mondjuk időhúzócserének, meg a végére ilyen negyed órákra simán jó lenne....:D
Jól számolom, hogy idén ez volt az első idegenbeli győzelmünk?
Jöhetett volna hamarabb is, de örülök, hogy most jött el. :D
Szép volt ez na. Spalletti a múltkor megtalálta a Napoli gyengéjét: kivárás. Álljuk a nyomást és ha lehet tartjuk a labdát biztosan és mivel ők őrült mód letámadnak előbb-utóbb el fognak fáradni. Persze ehhez az kell, hogy minimum x legyen a hajrára, de Koulibaly elintézte (amúgy jól játszott, de nem tudom mire gondolt a gól előtt, de ez legyen az ő baja).
Szegény Koulibaly, én komolyan megsajnáltam. Iszonyú pusztítást végzett a támadásainkban, még egy gólt is szerzett. De végül mindenki arra fog emlékezni, ahogy a húsz kilóval könnyebb Salah elvette tőle a labdát, tényleg ő lett a "mérkőzés lúzere".