Lepadkáztattuk az Astrát. Ez lett volna a cím, ha még mindig a Nemzeti Sport égisze alatt működne a blog. Nem vártam sokat a párharctól, mert a két héttel ezelőtti EL meccsből nem nagyon derült ki semmi. Se az, hogy mennyire vesszük komolyan, se az, hogy mennyire tart még a Roma szokásos formája a kisebb csapatok ellen, sem az, hogy a csoportkört akkor végülis mennyire behúzott kézifékkel próbálja abszolválni Spalletti. De az az igazság, hogy a tegnapinál simább meccs nem nagyon van.

A csapatok kezdői ezek voltak:

Roma (4-2-3-1): Alisson; Bruno Peres, Manolas, Fazio, Juan Jesus; Paredes, Strootman; Iturbe, Totti, Salah; Perotti.

Astra Giurgiu (4-4-1-1): Lung; Lazic, Geraldo Alves, Fabricio, Morais; Mansaly, Seto, Sapunaru; Texeira, Alibec, Nicoara.

Nem sokon múlt, hogy megint egy erőteljes ‘bazmeggel‘  kezdjük el, csak öt percet kellett várni az első ziccerre. Viszont ez nem a Roma, hanem az Astra nagy lehetősége volt. A védelem három tagja tökéletes egyvonalban lépett ki, lesre állítás szándékával, a kényszer-balhátvéd Juan Jesus viszont legalább két méterrel lemaradt, így Nicoara zavartalanul vihette a labdát Alissonra. A brazil kapus kétszer is nagy bravúrral hárította Nicoara próbálkozásait. Érdemes itt lecövekelni, mert ez tendencia. Ha Florenzi játszik jobbhátvédet – ugye ilyenkor Bruno Peres van a balon, aki ugyan nem balhátvéd, de legalább szélsőhátvéd -, rendre buknak a fiatal kapitányon a lescsapdák. Gólok tömkelegét kapjuk ebből. Most, hogy a bal szélen volt kényszerből nem odavaló ember, ott ment füstbe a terv. Nagyon kell Mario Rui.

Azért aki nem látta a meccset, ne higgye, hogy komoly problémák voltak. Az összes negatívum ez volt. Innentől kezdve a Roma ki sem adta a labdát a kezéből, türelmesen passzolgatott az ellenfél térfelén, várva, hogy hibázzanak a románok (leginkább brazil) védői. Az egész meccsen 767 pontos passza volt a Romának, szemben a románok 229-ével. A tizenötödik percben érett góllá Tottiék nagy fölénye, amikor a kapitány szabadrúgását közelről Strootman pofozta a kapuba. Totti beadás, Strootman gól – minden romanista erre vágyik. Nagyon magas színvonalon tért vissza sérüléséből a mosógépünk, a double pivot is jót tett neki, pirospont Spallettinek. A 4-2-3-1-es játékrendszerben az első négyesből senkinek sem volt állandó helye, mindenki mászkált össze-vissza. Volt, hogy Salah volt a csatár, volt, hogy Iturbe. Perotti és főleg Totti nagyon szabadon focizhatott. Utóbbi a játék alfája és ómegája volt, minden támadás tőle indult, zseniális labdákat adott. Nem pejoratív értelemben, de persze helyén kell kezelni az Astrát. Mindazonáltal Totti idei háromszáz perce alatt kettő gólt, és négy gólpasszt szerzett, tehát átlagosan ötven percenként benne van egy gólban. A nyáron két héttel hamarabb kezdte az edzést, amiből egy hét állóképesség-fejlesztés, egy hét pedig nagyon komoly diéta volt. Meg is lett az eredménye. A félidő végén még megtornáztatta Lung kapust, aki nagy bravúrral kapufára tolta a lövését, de Fazio volt a legharcosabb a kipattanónál, így 2-0-ás hazai előnnyel pihentek a csapatok.

Két perc kellett a szünet után az újabb Roma gólhoz. Perotti vezette be a labdát a tizenhatos mélyére, majd centerezése Fabricióról jutott a kapuba. Ha nem ér bele, valószínűleg a mögötte érkező római megteszi ezt helyette, tehát nem kell nagyon szomorkodnia. Mindenki nagyon aktív volt, Iturbe is próbálkozott szépen, és a társak is nagyon igyekeztek gólt lövetni vele. Nem sikerült, de szorgalomból mindenképp példást érdemel az argentin. Az 55. percben Totti megint kiosztott egy gólpasszt, szenzációsan emelt a védelem mögé, Salahnak már csak Lung mellett kellett elpöckölnie a labdát, így állatva be a végeredményt. Ezután még volt néhány Paredes kísérlet, beállt Nainggolan, Florenzi és Gerson, és védett még egy szépet Alisson is a hajrában.

A csoport másik meccsén a Plzen és az Austria döntetlent játszottak egymással, így jelenleg vezetjük a csoportot. Jó volt nézni a játékunkat, de azt azért meg kell jegyezni, hogy semmiféle ellenállást nem mutatott az Astra.  Kilenc mezőnyjátékossal védekeztek a labda mögött, és az egy szem Alibecet hagyták birkózni a kezdőkör környékén Manolas-szal és Fazióval. A középpályánk tökéletesen szűrt, Paredes amellett, hogy irányított, hétszer szerelt, ami a legtöbb a meccsen Morais-szal és Jesus-szal holtversenyben. A kapuban is nagyon biztató volt Alisson, jövőre már neki kell kezdenie, eddig minden meccsén elégedettek lehettünk a teljesítményével. Nem nagyon lehet gond a továbbjutással, onnantól kezdve meg még nem éri meg számolgatni a kiemelést. Vasárnap egy komolyabb feladat vár a Romára, hazai pályán fogadjuk a tegnap Prágában bukó Intert. Az nehezebb meccs lesz.