Pénteken a Fiorentina csapata látogat Rómába. Igazi embert próbáló feladat elé néznek fiaink, hiszen a lilák idén már több alkalommal bizonyitották, hogy egyáltalán nem lehet őket félvállról venni. A pár éve még a Videotont is irányitó Paulo Sousa az idei szezon kezdetén emelte fel a „L’Aeroplanino” kezéből kihulló karmesteri pálcát, és cseppet sem megilletődve a lehetőségtől, amolyan Garciás elánnal vetette bele magát az első taljánföldön eltöltendő szezonjába.
De mielőtt belekezdenék a mérkőzés felvezetésébe, jöjjön egy kis történelem óra, hiszen az egykor Roberto Baggio-t és egy bizonyos Gabriel Omar Batistuta-t is a soraiban tudó klub ennyit igazán megérdemel.
A Fiorentina csapatát 1926 augusztus 26-án alapították. Két egyesület, a Libertas, és a Club Sportivo Firenze összeolvadásából. A klub székhelye eleinte a Via Belleniben volt, és a mára már szimbólummá vált lila mez sem találtatott ki akkor még. A kezdeti színek a piros és a fehér volt, melyek a fent említett két egylet színei is voltak egyben. 1931-ben a csapat átköltözött az addigra, Pier Luigi Nervi tervei alapján felépített, egészen a mai napig a klub otthonául szolgáló Stadio Artemio Franchiba.
A lilák fennállásuk óta két bajnoki cimmel, (1956, 1969) és hat olasz kupa győzelemmel (1940, 1961, 1966, 1975, 1996, 2001) büszkélkedhetnek. Legnagyobb nemzetközi sikerüket pedig az 1961-ben frissen alapitott KEK (UEFA-kupa) elhóditásával érték el. (forrás:Wikipedia)
Habár a poszt kezdeti szakaszában még Garcia nevét emlegettem, számomra alkalmanként mégis a Zemani Róma tükröződik vissza a Fiorentina idei teljesitményében. Ez alatt nem a két edző kvalifikáltságát akarom összehasonlitani, hiszen abban Sousa fényévekkel jár a vén cseh medve előtt, de én idén a liláknál is azt a bizonyos „sötét ló” effektust vélem felfedezni, ami Zdenek második eljövetelénél a Rómára volt jellemző.
A csapat tipikusan sok gólos mérkőzéseket játszik, és bizony nem egyszer elöfordult már a szezonban, hogy Ők voltak a fogadófél…. Példának okáért a milánói csapatokat simán lebüntették, az internek idegenben guritottak egy laza 4-est, ellenben a fővárosi alakulatok már kifogtak rajtuk, a madarászoktól 3-1-re kaptak ki hazai pályán, mi pedig egy 2-1-es mérkőzés keretében raboltunk 3 pontot ősszel Firenzéből. Ettől eltekintve a violák relative jó formában várhatják a pénteki találkozót, az elmúlt 5 mérkőzésükből csak a Nápoly, és a Bologna tudott borsot törni az orruk alá egy-egy döntetlen erejéig, ami talán nem is akkora fiaskó annak tükrében, hogy a Dzsuventus sem tudta megemészteni a spagetti bologneset.
Eltekintve a Zemani hasonlatól Sousa csapata üde szinfoltja a Seria A idei kiirásának. A Portugál edző előszeretettel alkalmazza a Spalletti által is preferált 4-2-3-1 felállást és rendre látványos támadó futballal szolgálják ki a mérkőzéseikre kilátogató publikumot, de mint azt már emlitettem ez alkalmanként a védekezés rovására is megy, hiszen a 48 rúgott góljuk mellett 27 bekapott találatot is fel kell jegyezni a statisztikai lapjukra, ami csak eggyel kevesebb mint amit a mi védelmünknek sikerült összehozni.
Ezzel az eredménnyel most is kibékülnénk….
A Fio keretét sok remek játékos alkotja, de mind közül a két délszláv játékost, a Horvát Kalinciet, és a Szlovén Ilicicet emelném ki a leginkább, hiszen ezen két játékos eddig 21 rúgott góllal segitette csapatát ahhoz, hogy most a Rómával holtversenyben a 3. helyen álljon.
Na de nézzünk körül egy kicsit a saját portánkon is! Spalletti második regnálása óta a csapat ismét a régi fényében tündököl, a hat meccses győzelmi szériánkal jelenleg a legjobb formában lévő olasz csapat szerepét töltjük be, köszönhetően a zebrák múltkori bolognai remijének.
A meccseinket rendre több góllal nyerjük, és nyoma sincs már a francia mester irányitása alatt lévő bizonytalanságnak. Az idilli állapotba csak Totti 2 héttel ezelőtti kifakadása ronditott bele, de ha minden igaz akkor ez is már a múlté, megtörtént a nagy összeborulás, Pallotta, Spalletti, és France között, szóval minden adott, hogy zsinórban a 7. győzelmünket is behúzzuk!
A középpályán DDR továbbra is sérült, de öröm az ürömben, hogy jelenleg kevésbé érezhető a hiánya, hiszen Pjanic, és Radja mellett Keita, és Vainqueur is remekül látja el a feladatát, és ha úgy adódik akkor Strootman is már bevethető állapotban van. Apropó középpálya, a mindig jól értesült angol lapok szerint a Chelsea állitólagos jövőbeli edzője Allegri Conte, egy héttel azután hogy „megvette” Pogbát, és Dybalát egykori csapatától, most már a Pjanic, Ninja kettősre feni a f@szát fogát. Amennyiben valami csoda folytán igaznak bizonyulna a hir, akkor szerintem, minimum 80-90 millió euróval kéne megröviditeni a Londoniak orosz tulajdonosát a két játékosért cserébe.
50-50?
A támadó szekcióban a „békülés” ellenére kétlem, hogy Totti helyet kapna ezen a mérkőzésen, igy ismét Dzekóra hárulhat a góllövés feladata akit ebben a szélekről a Salah, Sárika kettős támogathat majd használható labdákkal.
Igy, lassan a bajnokság véghajrájába fordulván elmondhatjuk,hogy ez a találkozó lesz a Spalletti-éra első igazi erőfelmérője, és nagyon fontos 3 ponttal gazdagodnánk ha sikeresen tudnánk abszolválni ezen mérkőzést. A csapat lassan kezd összeérni, amit Juventus elleni meccs előtt még nem mondhattunk el, s habár a Reál ellen sem játszottunk már alárendelt szerepet, mégsem emlegethető a két csapat egy lapon.
Egy szónak is száz a vége, én egy gólokban gazdag, jó iramú mérkőzésre számitok, és bizom benne, hogy ez a rangadó remek felvezetője lesz az elkövetkező rohadtul zúzós 30 napnak, hiszen a pénteki meccs után kedden már Madridban várnak minket audienciára, aztán egy könnyednek nem igérkező udinei kirándulás után az Inter teszi tiszteletét az Olimpicoba, a sort pedig a madarászok elleni városi derbi zárja majd….
Forza Roma!