Szombat délután a Stadio Castellaniba látogatott a Roma az Empoli vendégeként. Az előjelek a fővárosiaknak kedveztek, öt győzelemmel hangolt a meccsre a Roma, míg a toszkánok három vereség mellett mindössze két döntetlent tudtak felmutatni az elmúlt időszakból. Az eredmény ennek megfelelően alakult.
A kezdőcsapatok így néztek ki:
Empoli (4-3-1-2): Skorupski; Laurini, Cosic, Ariaudo, Mario Rui; Zielinksi, Paredes, Croce; Krunic; Maccarone, Pucciarelli
Roma (4-2-3-1): Szczesny; Maicon, Ruediger, Zukanovic, Digne; Keita, Pjanic; Salah, Nainggolan, El Shaarawy; Perotti.
A hazaiaknál Tonelli, Saponara és Costa nem álltak rendelkezésre, míg nálunk Manolas, Florenzi, Dzeko küzdöttek kisebb problémákkal – bár előbbi és utóbbi beállt -, míg De Rossi és Gyömbér továbbra is sérültek.
Sokáig nem unatkoztunk, az ötödik percben El Shaarawy húzott középre, és jó huszonötről begurította a jobb felső sarokba. Az egész meccsen nagyon jól játszott a Fáraó, öt fellépés után már négy gólnál, és egy gólpassznál tart. Eddig nem jön be a haterek jóslata sem róla, sem Spallettiről.
Persze megkaptuk a szokásos balfasz szerencsétlen gólunkat, amikor Mario Rui beadását Szczesny ráöklözte Zukanovic-ra, aki így első római öngólját jegyezte. Nem mondom, hogy könnyű helyzet volt, de máshova is üthette volna a lengyel kapus a labdát, gyakorlatilag az egyetlen rossz megoldást választotta. Na nem szeretném levenni róla a keresztvizet, mert volt nagy védése is, Maccarone lövésére bravúrral ért le az első félidőben.
Az Empolinak az említetteken kívül nem nagyon akadt momentuma, gyakorlatilag leszedtük őket a pályáról. Még egy szögletnél bohóckodtak a tizenhatoson belül, amikor Pjanic kapott egy sárgát – nem kommentálnám, vicces volt – de ennyi. A legjobban talán az szemlélteti a Roma fölényét, hogy még Giampaolo szerint is kézzelfogható volt a különbség a csapatok között, pedig ők még úgy ahogy játszották is a saját játékukat.
Még az első félidőben sikerült visszavenni a vezetést, amikor Pjanic lőhetett szabadot a tizenhatos közelében pont középről. A lövése még lepattant a sorfalról, de aztán kapásból előtte laposan Skorupski mellett. Sajnos Nainggolant még a 37. percben le kellett cserélni, egyelőre nem tudni mi a hézag, de szerintem csak egy sima izomhúzódás. Reméljük a legjobbakat, mert De Rossi se lesz még egy darabig.
A második félidő mondható unalmasnak is, kevés igazi helyzet volt. El Shaarawy próbálkozott, de egyébként szinte minden támadásnak az lett a vége, hogy a védők tisztáztak itt vagy ott. A 73. percben beállt Manolas, legalább tudjuk, hogy semmi komoly nála. Egy perccel később meg már a meccset döntötte el El Shaarawy. Az egész akció tőle indult, szöktette Salaht, akinek a lövését védte még Skorupski, de Shaarawy követte az akciót, és a kipattanó pont elé érkezett.
Ami érdekes, hogy Totti nem állt be, inkább Dzekót hozta még be Spalletti. Erre állítólag azért volt szükség, mert túlságosan visszahúzódtunk, és pont Spallo lett volna a legboldogabb ha behozhatja. Hát ez van. Nem volt rossz döntés Perottival kezdeni, ő is végig jól játszott. Gervinhóhoz képest változás ő és El Shaarawy is, több érzékük van a játék szervezéséhez.
Kiemelhetjük még Rüdigert is, bár néhányszor beforgatta az elején Maccarone, a legtöbb szerelés az ő nevéhez fűződik, emellett sokszor szerzett labdát – ebben a kategóriában Keita 9-e, és Zukanovic 7-ese azért kiemelkedő – és tisztázott is, amikor kellett. Maicon is visszatért a régi tank formájához. Salah volt most egy kicsit gyengébb.
A lényeg, hogy hatodjára nyertünk egyhuzamban, ezzel a leghosszabb sorozat a miénk jelenleg, és ha csak Spalletti regnálását nézzük, pontszámban beértük a Juventust. Ez csak egy kis érdekesség, de kíváncsian várom, hogy ha Spalletti építhet csapatot, amihez egyébként már hozzá is kezdett a szélsők számának csökkentésével, mire megyünk jövőre. Egyelőre szépen menetelünk a BL felé.