A Carpi elleni meccs megmutatta erényeinket és hátrányainkat is. Megmondom őszintén, az első félidő után nagyon hezitáltam, hogy inkább nekiállok fifázni a PS3-on, mert ha továbbra is ezt az impotens focit kell néznem, akkor borotváért nyúlok. Alibi játék az egyik oldalon , bunkerfoci a másikon. Nagyjából ez jellemezte az első játékrészt.
Úgy éreztem, hogy itt ma nem rúgunk gólt, ha továbbra is ezt erőltetjük. A játékosok azt hitték ,hogy ha eljutnak az ellenfél tizenhatosának előteréig, az már egy negyed gól, és ha ezt megteszik négyszer, akkor az egy gól a zsákban? Félidőben leküldtem egy sört a gyomromba, hadd dolgozzon bennem az alkohol. Ez jó ötlet volt, mert picit megnyugodtam. Arra gondoltam milyen jó dolog Róma szurkolónak lenni. Nem is kell idegeskednem, mert szinte mindig ezt a játékot toljuk. El tudom képzelni, hogy meccs előtt a Miszter az öltözőben összehívja egy körbe futballistáinkat és azt mondja nekik: – „A terv a következő, b@sszuk fel a félidő végére a szurkolóink agyát, tehát nyomassuk a „Rudi”-t. Florenzi fiam, próbáld meg minél többször a lelátóra küldeni szélről a lasztit, véletlenül se legyen pontos egy beadásod sem. Dzekó, te meg a szokásos.” Majd kacsintott egyet.
A szünet után ott folytattuk ahol elkezdtük, egészen az 56. percig, mikor is Digne megkapta a labdát középen, tolt rajta egyet és jó 25 méterről egy egészen parádés gólt lőtt a kapu bal oldalába. Na, gondoltam, ez a srác biztos a slozin volt, mikor Spaletti mester a meccs előtti megbeszélésen épp a „Rudi”-t magyarázta. Tehát 0-1. Elkezdett érdekelni a mérkőzés. Félreértés ne essék ,mert mindig érdekel minden meccs mikor a csapatom játszik, még az amerikai „sörkupán” is ott pislogtam hajnalban a tv előtt. Úgy értem, hogy elkezdtem hinni benne, hogy ma itt nyerhetünk. De aztán 5 percre rá, mintha valaki lekevert volna egy nagy pofont. Rüdiger azt hitte, hogy a Farmosi vásáron van és épp ringlispilezik, mert a derék Carpi szélső beültette egy hintába és talán picit meg is lökte azt, majd befordult a kapufelé és pontosan passzolt Lasagna elé, aki közelről bestukkolta a bőrgolyót az üres kapuba. Apropó üreskapu. Igen Szczesny barátunk nem írja bele a memoárjába ezt a kifutást. 1-1. Gondoltam, itt az ideje bekapcsolni a PS3-at. Na jó, nem. Szeretem ezt a csapatot és már nem Garzia irányitja a gárdát, hanem a Miszter, a varázsló. Így hát bíztam, mert bízni kell, mese nincs. Ha törik, ha szakad ezt be kell húzni, hogy meglegyen zsinórban a negyedik győzelem. Mely Szalah-nak hála meg is lett. Először Mbakogu-t kopizva kihagyhatatlan helyzetbe hozta Dzekót, majd rá egy percre ő mattolta Belec kapust. Mindez a 84. és 85. percben történt. Meglett a meccs, behúztuk. Nem is akarom részletesebben elemezni ezt a mérkőzést, a lényeg, hogy megvan a 3 pont egy papíron jóval gyengébb ellenféllel szemben. Legyen mindenki happy. Külön kiemelném Manolast, aki nagyon agilisan játszott, no meg Szalah-ot, akiben végig ott volt a gólveszély. Szerdán meg jöhet a Róma-Real, melyen akár csoda is történhet. Forza Róma!