Hat és fél év után megtörtént az, amit az utóbbi hetekben már sejteni lehetett, és sokan vártak: ismét Luciano Spalletti irányítja a Romát.
A hét közepén hivatalosan is búcsút vettünk Rudi Garciától, akire azt hiszem, emlékezni fogunk. Lehet róla jót és rosszat is gondolni, de az biztos, hogy egy valószínűleg évtizedes rekordot állított fel a Romával, visszatette a templomot a falu közepére, és a klub történetének legtöbb pontját szerezte egy szezonban. Az első idénye mindannyiunknak szép emlék lesz. Azon kívül egy igazi úriember:
SEMPRE FORZA ROMA pic.twitter.com/p6ePnTrYCe
— Rudi Garcia (@RudiGarcia) January 14, 2016
Köszönünk mindent, Rudi. Sok sikert, és csak a legjobbakat neked a továbbiakban.
De ahogy Pumba mondja, jobb, ha a farodat mutatod a múltnak. Régi-új mesterünk számára az első feladat rögtön kedvezőnek tűnik. Egy-két nap alatt nem lehet csodát tenni, de talán a Verona ellen erre nem is lesz szükség
Csak két nyeretlen csapat van az európai topligákban, az aktuális ellenfelünkön kívül a Troyes küszködik hasonlóan. 19 forduló alatt 8 döntetlen mellett 11 zakót sikerült elérni. A korábbi sikeredző Mandorlini helyére december elsején érkezett a számunkra is ismerős Luigi Del Neri, de a kinevezése sem változtatott sokat a dolgok menetén, öt meccsen kettő pontot sikerült gyűjteni, 2-7-es gólaránnyal. A góllövés kihívásként jelentkezik számukra, legeredményesebb játékosuk az öreg Toni, aki sérülésektől sújtva 3 dugóval tudta segíteni csapatát.
Ami viszont számunkra érdekesebb, az épp a Roma. Az első korszakában a 4-2-3-1-es hadrendet játszatta Spalletti, és Hidegkuti Nándor után újra behozták a labdarúgás vérkeringésébe a hamis 9-est Tottival. Fontos: nem, nem Guardiola és Messi volt. Ez olyan jól sült el, hogy Totti gólkirály, és európai aranycipős lett, Spalletti Romája pedig négy év alatt nyert két kupát és egy szuperkupát, valamint kétszer is BL negyeddöntőt játszottunk – a korszakos Lyont, és a Real Madridot búcsúztattuk oda-vissza győzelemmel. Azóta sem volt ilyen sikeres korszaka a csapatnak.
Ahhoz kellett a középpályán egy jól védekező De Rossi, és egy afféle hátsó játékszervező Pizarro. Ha esetleg most is ezt a felállást választaná a kopasz mester, nem tudok elképzelni mást hátsó irányítónak, mint az akkori védekező középpályás De Rossit. A tavalyi szezonban ő adta a legtöbb hosszú labdát, ami pontos lett, tudjuk, hogy fekszik neki ez a szerep. A védekező talán Nainggolan lehet, bár ő inkább egy box-to-box középpályás, meglátjuk.
Nálunk és a Zenitnél is sokszor csatár nélkül játszott, dehát egyrészt Totti már negyven éves, másrészt itt van Dzeko és Sadiq is. A kommentmezőben felmerült a háromvédős felállás, talán ez lenne a legcélszerűbb, lévén a szélsőhátvédeink szenvednek rendesen. Florenzit könnyen el tudnám képzelni wingbackként, de a hírek szerint rá elöl számítana Spalletti – most életbe léphet a sokszor emlegetett párhuzam Taddei-jel.
Kérdéses Gervinho szereplése, valószínűleg neki esett legrosszabban Garcia távozása. 26 góljával a francia edző érájának legeredményesebb játékosa volt, azt rebesgetik az újságok, hogy gondolkozik a távozáson. Spalletti célpontjai az ő posztjára Perotti és El Shaarawy, utóbbinál viszont állítólag megszűntek a tárgyalások. Én azt mondom, maradjon Gervinho. Akiket még emlegetnek, mint Spallo lehetséges vételei, azok Acerbi, Adriano, és a De Sciglio, Santon, Criscito trióból kettő. Olaszosabb csapatot szeretne, ami nem lenne baj, főleg, ha olaszos alatt azt értjük, hogy tud védekezni.
Csak tippelni tudunk a kezdőt illetően, de valami ilyesmit képzelek el: Szczesny – Maicon, Manolas, Rüdiger, Digne – Nainggolan, De Rossi – Florenzi, Pjanic, Salah – Totti. Ilyen kevés idő alatt még nem nagyon nyúlhatott bele semmibe, de az új impulzusok reméljük, segíteni fognak a csapaton. Az első szezonjában egy Reggina elleni idegenbeli 3-0-val kezdett, reméljük most is egy hasonlóan erős rajtot veszünk vele. Aztán pedig jöhet a tizenegy meccses győzelmi sorozat.